Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-262
40 262 » orszägos ülés 1893, äeczemfter 1-én, péstelcen, és a biztonsági szolgálatra van szorítva, tehát az ideosztott embererő megválasztásánál nemcsak a fizikai testalkatnak, hanem a szellemi képességnek a figyelembevétele is szükséges. Különösen szükséges ez a honvédlovasságnál azért, mert a kiképzési idő rövid, tehát oda különösen kellene kiszemelni az embereket. S mi történik? Semmi gondoskodás a tekintetben nem történik, hogy lovassági tisztek közbejöttével választassék ki az ujonezok közül a legénység a lovassághoz. Vegyük tekintetbe a lovasságnál a század élelmezését, ez a századparancsnoknak a teendője. A századparancsnok rendesen bír egy alantas segédtiszttel. Ha az alantas tiszt igen fiatal, ott hagyják nála, mert tapasztalatlan és semmire sem használható. Ha kissé idősebb, vagy a lovagló tanfolyamba, vagy az altiszti lovassági iskolába elkommandirozzák, és marad egyedül a századparancsnok, a kinek feladata a századot begyakorolni, kiképezni a délelőtti órákban, délben az irodai teendőket elvégezni, az összes számvitelt vezetni; van ugyan egy számvivő altisztje, de az persze az egész keret számvitelére nem elég erős; ügyelni kell az összes raktárakra, keli tartania az altiszti iskolákat, fel kell ügyelnie a vasalásra. Az A) raktárban van pl. 170 ember számára való felszerelés, a B) raktárban a nagygyakorlatokra behívandó legénységnek, 80 embernek ruhája, a C) ben szintén 85 ember erejéig elrongyolódott ruha. így aztán a századparancsnoknak egész nap percznyi nyugta sincn. S mi ezért a jutalom? Az, hogy a minisztériumból jönnek a »nehézmények.« Tetszik tudni, mi az a »nehézmény ?« Az, ha abból a sokféléből: ruhából, istállófölszerelésböl, stb. valami hiányzik, vagy korábban romlik el, mint a minisztériumban kiszámították: a századparancsnoknak kell azt megfizetni. Az a századparancsnok, kinek két sor újonczotkell betanítania, két sor remondát kell beoktatnia, nemcsak a gyalogság, hanem a csendőrség számára is: mindezek mellett még a ruhák porolásával is terhelve van. Azt mondják! ez semmi, elvégzi valami őrmester. De, hogy megmutassam ezt az egész nyomorúságot, fölveszem pl. a nasry-gyakorlatra való bevonulás esetét. A fölszerelésre két nap van. Ez alatt be kell jönnie száz egynéhány embernek, be kell vétetnie száz egynéhány lónak, és vizsgálat alá kell vétetnie az egész állománynak. Két nap alatt kell azt a sok lovat felülvizsgálni, az alkalmasakat kiválasztani, megvasaltatni, fölszereltetni, az embereket felöltöztetni. Hol legyen már most az a századparancsnok? Mindenütt nem lehet, hanem rábízza a raktárt pl. valamelyik altisztre. Van ideje a raktárt rendben tartani? Nincs, mert a fölszerelés második napján a három századból csak egy maradhat a laktanyában, a másik kettőt el kell szállásolni S midőn jő a leszerelés : ennek is kutyafuttában, két nap alatt kell megtörténnie, s ha aztán valami hiányzik: jön a »nehézmény«, s a hiányt felírják a századparancsnok rovására. Mikor pl. kimennek a nagy-gyakorlatokra, s kimennek egy községbe, nem tudják meg a miniszter úrtól mindjárt, hogy mi lesz a legénység kosztilletménye. Azt az illetményt kell tehát kiadnia a legénységnek, melyet otthon kaptak. Ha aztán 3—4 nap múlva megérkezik a tudósítás, hogy két krajczárral kevesebb jár nekik, akkor a különbözetet kímélet nélkül behajtják azon a századparancsnokon. Folytathatnám még tovább, pl. midőn egy manővernél az altiszteknek el kell menniök a szomszéd városba, hogy a szállító uraságoktól megkapják a szalmát, szénát, zabot, és ott a szállító uraságok késedelmezése folytán másfél napig kell várniok. Miután az altisztek kosztpénze a menageban van, miből él az az altiszt? A századparancsnok kénytelen a zsebébe nyúlni és fizetni Ha tehát a honvéd lovas-századparancsnokok a munkával való túlterhelés mellett a felelősséget csak úgy tudják elviselni, ha anyagi áldozatokat hoznak, saját zsebükből folyton fizetnek, akkor csudálkozik az ország, és csudálkoznak önök, hogy a honvédségi tisztikarba nem nagyon tolakodnak az emberek és a tisztikar kiegészítése folytonos nehézségekbe ütközik ? Mit kap azon szegény ember mindezekért, a melyekkel a közös hadseregbeli lovas-századparancsnok terhelve nincs? Azt, hogy a honvédelmi miniszter úr gondosan szem előtt tartja, hogy a honvédség keretében az előléptetés sokkal gyorsabb ne találjon lenni, mint a közös hadseregben. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Annak az embernek, ki sokat küzdött, fáradt, áldozott, testi erejének jelentékeny részét ebben a kimerítő munkában elemésztette, még az a kilátása sincs, hogy a több munkáért gyorsabb előléptetésben részesüljön, mert a honvédségi intézmény nem mint önálló egész tekintetik, hanem összefüggésben a közös hadsereggel, alárendeltségben, s nem szabad, hogy a honvédtisztek gyorsabban haladjanak előre, még ha kétszer annyit is dolgoznak, mint a közös hadseregbeliek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Akárhányszor hozatott fel a katonai bíráskodás helyzete, örökké Ígérik a t. miniszter urak, hogy a katonai bíráskodásról, — mert ott igazságszolgáltatásról szólni sem lehet, — törvényjavaslatot fognak előterjeszteni, s mégis minden marad a brutális régiben. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha a honvédség külön intézmény, miért nem
