Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-284

480 284. srszáiroB ülés ISfíB. jannár«2»-éu, héWöa. társaim előadtak, nem akarok visszatérni, hanem a saját tudomásom folytán egy különleges dolgot akarok a t. miniszter úrnak becses figyelmébe ajánlani. (Halljuk ! Halljuk !) Az ország túlnyomó részére nem az a fontos dolog, hogy megengedtetik-e, vagy visszaáílíttatik e a nyomásos gazdálkodás, hanem fontos dolog sok helyütt az, hogy egyes csoportozatoknak, egyes községeknek megadassák az a jog, hogy kis földjeiket időnkint közösen értékesítsék. Például sok községben a kaszálóknak oly kis sávjuk van, hogy midőn az ember vasúton mellettük elutazik, nem is képes azokat megolvasni. Már most, midőn a föld haszna, a széna levétetik ezen földekről, a község bakói, azon birtokok tulajdonosai nem lennének képesek azon földeket legelőnek használni, hacsak a közösségnek egy bizonyos nemét nem létesítenék. De ha a törvény ezt nem fogja megengedni, abban az esetben, ha 100, vagy 150 ilyen birtokos között akad egy kötekedő természetű, a ki ezen közös használatnak ellene szegül, a többiek elesnek attól, hogy ősz alkalmával ezen a földön legeltethessenek. (Úgy van ! Ügy van ! a baloldalon.) Tudok továbbá esetet, t. ház, a hol még a' múlt században több ezer holdra vonatkozólag tagosítás történt, és a föld hullámos volta miatt a tagosítás oly módon eszközöltetett, hogy 1200—1500 öl hosszúságú földeket osztottak ki, a melyek a népesség ideközi szaporodása folytán rendkívül el lettek aprózva, úgy, hogy most a birtokok legnagyobb része 4 — 5 öl széles. Ezen földekre nézve is szükségét látnám annak, t. ház, hogy takarítás után a közösségnek tgy neme fentartatnék, úgy, a mint az most is életben van, vagyis a törvény megengedné, hogy azokon bizunyos használati szabályzatok, vagy különös helyi rendőri intézkedések alkalmazása mellett a közösség fentartatnék. Ha ez nem történik, akkor méltóztassék meggyőződve lenni a t. háznak és a miniszter úrnak, hogy ott a panaszoknak, a rendőr ikihágásoknak szakadatlan sorozata áll elő. Mert előfordult már az az eset, hogy ily hosszú földeket háromnégy testvér derékban osztott el azért, mert addig ezekre a földekre takarítás után rájárhattak a szomszédok földjein keresztül. Ha most ettől el lesznek ütve, és ha a törvény e tekintetben intézkedést nem tartalmaz, akkor lesz olyan ember, a ki vagy a családi osztályt, a mely már évtizedek óta fennáll, lesz kénytelen megváltoztatni, vagy pedig a levegőn keresztül lesz kénytelen a földjére beszállani. Minthogy pedig minden törvény czélja a társas együttélés és a megélhetés biztosítása, mihelyt ilyen dolgok a képviselőház tudomására jutnak, azt hiszem, kötelességünkben áll e tekintetben intézkedéseket létesíteni. Ez okból — minthogy más módját ennek nem tudom — én is vagyok bátor a 2. §-hoz egy módosítást beterjeszteni, és ha a t. miniszter úr kegyeskedett előadásomat figyelemre méltatni, akkor talán bele fog egyezni legalább abba, hogy ezen módosítás a 2. §-nak új szövegezése czéljából a földmívelésügyi bizottsághoz útasíttassék. (Helyeslés a baloldalon.) Módosítváuyom a következő: (Halljuk! Halljuk.

1 Olvassa): »Azon birtokosok, kiknek földjei ugyan egy tagban vannak, de azokat az aránytalan hosszúság, vagy keskenység miatt ezélszerüen használni nem képesek, valamint azok, a kik bármily fekvésű földjeiket a helyi szokáshoz képest időnkint közös legelő gyanánt szokták használni, birtokarányú többséggel szintén elhatározhatják a közös legeltetést és különleges helyi rendőri intézkedéseket alkothatnak. Erre nézve mindazon rendelkezések érvényesek, melyeket a jelen törvény a nyomásos gazdálkodásra nézve tartalmaz.*: (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szól an i. (Halljuk ! Hal íjuk !) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad egész röviden Márkus József t. barátom felszólalására felelnem. Ha ő volna miniszter, és én volnék ellenzéki képviselő, akkor talán más hangon szólalnék fel, mert az a szigor, melyet ő javaslatommal szemben alkalmazott, megállhat az ő indítványával szemben is. De én csak jelezni akarom a t. ház előtt azon nehézségeket, melyek e kérdésnél fenforognak. A kép viselő úrnak az a dicséretes törekvése, hogy a gazdák közt a társas együttélés megkönnyíttessék, és hogy ez a második szakaszba belekodifikáltassék, nem jelent egyebet, mint hogy a községek határain belül kisebb körökben is engedtessék meg egy bizonyos közös használat; engedtessék meg, hogy ott a majoritás akarata érvényesüljön. Nem bocsátkozom annak fejtegetésébe, hogy az egyes esetekben mily nehézségekkel jár, midőn annak három fórumon való megbírálásáról van szó, vagy hogy lehetne-e azt máskép ezélszerüen használni, avagy nem ; hanem annak jeléül, hogy bármely jóakaratú törekvés elől el nem zárkózom, nem akarok annak útjába állni, hogy a földmívelésügyi bizottság ezen kérdéssel is foglalkozzék és elfogadom azon indítványt, hogy e módosítvány szintén a földmívelésügyi bizottsághoz útasíttassék, azonban direktíva nélkül. (Helyeslés.) Papp Elek jegyző: Herman Ottó ! Herman Ottó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, hogy csak fontolgatás után merek a most folyó vitában felszólalni. Fontolgatás szállott meg azért, mert kiteszem magamat an-