Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-262

263, országos ülés 1893. deezember 1-én, pénteken. 8S lássál, hogy a magyar testőrség kiegészítése a közös hadsereg keretéből szokott megejtetni. Ha megnézzük, t. ház, az 1867: XII. töryényczikket, annak 12. §-a azt mondj;), hogy a nemzet magának tartja fenn a hadsereg élelmezését, felszerelését és elhelyezését. A beszállásolási törvény az elhelyezés kérdésében a nemzet jogát megváltoztatta, de az élelmezés és felszerelés tekintetében a nemzet joga kétségtelen fenn áll. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És mit tapasztalunk? Először azt, bogy a honvédség élelmezésére nézve kiírt pályázatok mindig a hadtestparanemokságok útján adatnak ki, s a honvédség zabot, rozsot, szénát, szalmát, fát nem vesz önállóan, hanem együttesen szerzi be a közös hadseregnek ugyanazon területein levő intézményeivel. Természetesen, hogy ha a nemzet joga az élelmezés iránt, a mint az 1867: XII. tezikkben foglaltatik, fentartatnék és érvényesíttetnék, akkor nem lehetne ez ellen kifogásom ; de ellenkezőleg úgy történik, hogy a közös hadsereg gondolkodik az élelmezésről, az élelmi szerek beszerzéséről, s ugyanakkor ugyanazon hirdetményben németül és magyarul hirdettetik ki az az ajánlati tárgyalás a hadsereg élelmezési szükségleteire nézve. Kérdést kell a miniszter úrhoz intéznem, hogy hol van a honvédségi költségvetés keretében az az intézmény, a mely a honvéd dandárokat, és az egész honvédsereget háború idején élelmezi és élelmi szerekkel ellátni fogja? Ha végigtekintünk a honvédelmi költségvetésen, sehol sem találjuk meg azon intézményeket, melyek háború idején a honvédség élelmezésére volnának hívatva. Mi következik ebből? Az, hogy a közös hadsereg élelmezési intézetei és intendaturái fogják háború idején a honvédséget is ellátni. Vájjon, t. ház, mennyiben áll ez összhangban a nemzetnek a törvényben fentartott azon jogával, hogy a nemzet magának tartja fenn a hadsereg élelmezési, felszerelési és elhelyezési jogát? Az 1867: XII. tcz. csak akkor jó, mikor a nemzet jogait el kell vitatni, de akkor, a mikor a nemzet jogait érvényesíteni kell, soha sem ? (Tetszés a szélső baloldalon.) Az is kérdem én, t. ház, milyen garancziával fogunk mi bírni a honvédsereg győzelmi képességéről, ha ezen honvédsereget idegen technikai csapatok fogják előkészíteni a hadfelvonúlásokban és a csatában való átkelésekben, s ha idegen szervezetből átvett tüzérség fogja őt a csatában támogatni ? És mit gondolunk, vájjon megfelel-e a honvédség győzelmi képességének az, hogy a közös hadsereg élelmezési institucziói fogják a honvédséget háborúban a csatatéren ellátni? Mert ha beáll élelmi szerekben a szükség, ki áll jót róla, hogy a közös hadsereghez tartozó intendatura az utolsó falatot, az utolsó kenyérszállítmänyt nem fogja-e előbb a közös hadsereghez szállítani, mint a honvédeknek? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha pedig rosszakarattal találkozunk, a mikor a harcztéren meg kell mutatni, hogy a honvédség nem egvenlő rangú és nem egyenlő erőt kifejtő tényezője a véderő-szervezetnek a közös hadsereggel, egyszerűen csak az élelmezési hanyagság által is lehetetlenné lehet tenni, hogy a honvédség győzhessen, mert kiéhezett emberekkel a legjobb tisztek és hadvezérek sem képesek győzelmet kivívni. (Úgy van! a bal- és szélsőbal felől.) Ez nagyon jól és világosan fel van tüntetve a törvényben, de önök a gyakorlati alkalmazásban az 1867 : XII. tczikknek ezt a rendelkezését teljesen feladták. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Manapság valóban hozzá vagyunk szokva, hogy ha akár költőről, akár szobrászról, vagy gazdagabb csizmadia mesterről van szó, a ki ünnepel, annak erősen hízelegnek, és az illető nagy buzgalommal kapja el a szálat, a melyet elébe dobnak, és a melylyel hizelegnek neki. Thaly Kálmán: Nem mindenki! Beöthy Ákos: Vannak kivételek! Ugron Gábor: A dühös hizelkedési mánia, a mely az embernek szemben hízelkedik és a háta mögött egészen más vélea.énynyel van iránta, előttem mindig undort keltő volt, s nem is szoktam abban részt venni soha. Hízelkedésnek nevezem én azt is, ha a miniszter urat megbámulják azért, bogy a honvédséget hová emelte. (Halljuk ! Ralijuk! a bal- és szélső baloldalon.) A honvédségnél két fegyvernem van: a gyalogság és lovasság. Nem akarok a nagyobbal, a terjedelmesebbel, a gyalogsággal foglalkozni, hanem itt a hadcsapatok czíménéí egyszerűen a lovassággal foglalkozom, annak kitüntetésére, hogy milyen jól van annak gondja viselve. (Halljuk! Halljuk!) Az újonczozásnál szabják meg, hogy melyik fegyvernem micsoda legénységet kap. Az újonezozásoknál honvéd lovastisztek sehol képviselve nincsenek; már most megtörténik az újonczozás, és a legénységet a lovasság számára kiadják; nagyon természetes, hogy mivel olyanok diszponálnak, a kik a honvédséggel nem törődnek, legkevósbbé sem lesz figyelembe véve, hogy a lovassághoz osztottak mennyire alkalmasak. Pedig a helyes hadszervezés feltétele az, hogy kiszemeltessék, hogy a rendelkezésre álló embererőből melyik alkalmas a gyalog, s melyik a lovas fegyvernemhez Manapság a lovasság feladata sokkal nagyobb önállóságot, nagyobb itélőképes • séget tételez fel, mert az leginkább az előőrsi