Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-283
458 ^88. őrs 2 *?* 8 ü'és 189*. január 27-én, szombaton. kielégítőnek s helyesnek nem tartom, mert tudjuk, a mi tulajdonképen már az eredetileg benyújtott javaslat indokolásából is kitűnik, hogy az országnak főleg keleti s északkeleti részén vannak tagosítatlan községi határok, a hol részint rábeszélés, részint talán hatósági kényszer és beavatkozás folytán, de mindenesetre egy jobb jövő reményében, a nyomásos gazdálkodással felhagytak, s később kitűnt, hogy az újabb gíizdasági rendszer rájuk nézve anyagikig határozottan káros volt, mert sem a föld hasznosítása, sem pedig az állattenyésztés által nem tudták elérni azt az eredményt, a melyet elértek azelőtt, midőn a nyomásos gazdasági rendszert folytatták. Minthogy pedig törvényes rendelkezések és szabályok hiányában az ily községek birtokosai egyáltalában nem találnak módot arra, hogy a régi rendszerre visszatérhessenek, s mivel azt gondolom, hogy a törvényhozásnak mégis feladatai közé tartozik, hogy a mennyiben lehet, az ország polgárai egy jó nagy része boldogulásának útját el ne zárja, s egyes teóriák iránt való előszeretetnak a gazdasági érdekeket, habár parcziálisan is, alá ne rendelje, azt óhajtanám, természetesen nagyon szigorú korlátok közt és kautelák mellett, hogy e javaslatban mód nyújtassák arra, hogy egyes helyeken a nyomásos gazdálkodásra való visszatérés a község lakosai nagy részének kérelme folytán megengedhető legyen, s azt gondolom, t. ház, hogy mi nem vétünk a törvényben lefektetett általános elv ellen akkor, a mikor másoknak kára és veszélye nélkül egyes szegényebb vidékeknek az érdekeit kellő figyelemre méltatjuk. Ezeknél fogva bátor vagyok a szőnyegen lévő javaslathoz egy indítványt beterjeszteni. Indítványomnak bővebb indokolásától tartózkodom, mert annak az indokolása részben már a miniszter és az államtitkár úr beszédében benfoglaltatik, bátor leszek indítványomat felolvasni, és kérni a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Halljuk! Olvassa.) »Indítvány : -íA mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló törvény második szakasza után tétessék új szakaszként : 3. §. Oly törvényhatóságok, a melyek területén a nyomásos gazdálkodás még mindig űzetik, feljogosíttatnak arra, hogy azon községeik részére, a melyek birtokosainak birtokarány szerint számított kétharmad többsége a megszűntetett nyomásos gazdálkodás újból való helyreállítását elhatározza, e helyreállítás iránt a földmívelési m. kir. miniszterhez szintén egy éven belül előterjesztést tegyenek, a ki a kérelem felett végérvényesen határoz*. (Egy hang a szélsőbalról: Ju volna!) Lehet, hogy jó is lesz. »A nyomásos gazdálkodás újból való helyreállítása iránt az illető községek birtoko- I sai csakis a jelen törvény életbelépésétől számított egy éven belül jogosítvák a kérelmezett határozat hozatalára. Ezen egy év elteltével a nyomásos gazdálkodásnak újból való helyreállítása iránt semmiféle lépés megtételének és engedély adásának helye nincs. Az egyes községek birtokosságának a nyomásos gazdálkodás visszaállítására vonatkozó indítványai és határozatai a jelen törvény 4. és 5. §-ai értelmében intézendők el. A nyomásos gazdálkodás újból való visszaállítását kérelmező községek birtokosságából az, kinek nem minden fordulóban van birtoka, vagy a ki földjére állandó épületet emelt, valamint az, a ki igazolja, hogy oly belterjesebb és okszerűbb gazdálkodási rendszert követ, melylyel azonban a nyomásos gazdálkodásra való visszatérés káros visszaesést képezne, erre saját akarata ellen nem kényszeríthető. Az ily terűletek birtokosai ezen igényeiket a jelen törvény 4. és 5. szakaszaiban szabályozott hatósági eljárás alkalmával érvényesíthetik, mely igények felett ugyancsak a földmívelésügyi m. kir. miniszter határoz.« (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Méltóztatnak kívánni, hogy az indítvány még egyszer felolvastassák'? (Felkiáltások: Hallottuk!) Nem olvastatik fel újból. Bernáth Dezső jegyző: Lits Gyula! Lits Gyula: T. ház! Egészen magamévá teszem a t. miniszter úrnak azon kijelentését és felfogását, hogy a föld képezi az adóalapnak legtermészetesebb objektumát. És ez bizonyos is, t. ház, mert míg a társadalom egyéb foglalkozásai azon helyzetben vannak, hogy a megadóztatás alól magukat kivonhatják, az adóforrásokat eltitkolhatják, vagy eltagadhatják, addig egyedül a föld a megadóztatásnak legtermészetesebb objektuma, melyet sem eltagadni, sem eltitkolni nem lehet. Épen azért, ezen szempontnál fogva természetesnek iátszik az, hogy úgy a t. földmívelési kormány részéről, mint, — a képviselőháznak eddigi hangulatából ítélve, — a képviselőház részéről is a törekvés, az igyekezet az, hogy Magyarország mezőgazdaközönségét azon helyzetbe kell juttatni, hogy földbirtokát lehető legjobban, legértékesebben kihasználva, súlyos adózási kötelezettségének is eleget tehessen. Ez az indok volna első sorban az, t. képviselőház, a mely jogosulttá tenné azt a felfogást, hogy a törvényjavaslatban igenis vörös fonálként első sorban a szabad rendelkezés, a szabad gazdálkodás elvének kell végig húzódnia. Hiszen csak azt az egyet kívánom jelezni, hogy azon szaktanáeskozmányokban, a melyek megvitatásán ezen törvényjavaslat annak idején keresztülment, helyet foglalt többek közt az országos magyar gazdasági egyesület is. Azt
