Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-283

283. or.szílgosnresl89*..tnmiár 27-éft, szombaton, 455 mai nagy akcziót indítottunk meg arra, hogy e kérdés első sorban a mezőgazdasági érdekeltek, másodsorban a kormányzati feladatok végrehajtása szempontjából oldassék meg, és az egész országból ide sereglett gazdatársaink előtt vitatkozva, velők együtt sem bírtunk ez ügyben oly konkrét megállapodásra jutni, mely az igényeket teljesen kielégíthette volna. De ez nem riaszt vissza bennünket attól, hogy a kérdésben tovább ne menjünk. Szerintem ez a nagyjelentőségű kérdés helyesen csak úgy oldható meg, ha ezt szétválasztjuk azon kettős irányban, mely a tényleges szükségnek megfelel. Az idevágó intézkedéseknek és ténykedésnek ugyanis oly bifurkácziója áll elő a gyakorlati életben, hogy azoknak hatékonyságot csak a természetük sze rint való szétválasztás biztosít. A legalsó szervezetben biztosítanunk kell azt, hogy tömörül jenek a mezőgazdasággal foglalkozók belerőik életre keltése és egybefoglalása, útján és mezőgazdáinkban legyen a biztosíték, ezen öntevékenység és Öntársulás mellett arra nézve, hogy nekik az intézendő ügyek kellő egymásutánja ban a kellő végrehajtási mód is biztosíttatik. ennek az öntevékenységnek a kellő cselekvési jogkör és hatékonyság is megadatik, és másrészt pedig a kormányzatnak adassék meg a mód arra, — s ezt keresni a kormányzat feladata, — hogy az általa inicziált és általa ellenőrzendő, vagy a végrehajtás körében reá utalandó kér désekre nézve mikép tudja a kormányzat szempontjából a kellő és hatékony végrehajtást eszközölni. Ez utóbbi a kormányzat feladata, és ez az öntevékenységre kevésbbé tartozik. Ily kettős szervezetben lehet szerintem a kérdést a leggyakorlatiasabb módon megoldani; de ha kizárólag csak a kormányzat érdekét tartjuk szem előtt, úgy nem íogjuk a kérdést mai viszonyaink között helyesen megoldani. Ez az egész kérdés tehát egy külön álló dolog, a melyet a magam részéről a leghelyesebben bele tudnék iktatni a közigazgatási reform keretébe. Részemről azt tartom, hogy a ki Magyarországon ma a közigazgatás reformját alulról fölfelé akarja életerősen megalkotni, annak azt a nagy szerepet, melyet a köz- és mezőgazdaság érdeke abban képviselni hivatott, figyelmen kivfíl hagynia nem szabad. (Általános, élénk helyeslés.) Joggal megkövetelheti ez a nemzet, a magyar földmívelőnép, azt a jogosultságot az adrainisz tráezióban, mely a közgazdaság érdekének végrehajtására megilleti. (Élénk helyeslés.) Ezért nem volna czélszerű ezt a kérdést inczidentaliter, parcziálisan ily törvény keretében, odadobva megoldani. (Általános helyeslés.) Ez vonatkozik az érdekképviseletre, mint olyanra; vonatkozik azon általános gazdasági elvre melyet szebb példával ma sem tudok illusztrálni, mint a nagy amerikai nemzetgazda Carey tette, s ebben nem ezáfolfca meg senki, hogy a mezőgazdasági alapokon nyugvó nemzeti élet és annak fejlődése egy piramishoz hasonlít, a melynek alapját a mezőgazdaság képviseli. (Élénk tetszés.) Fejlődhet a nemzet közgazdasága, épülhet ez a piramis magasra, annál jobban terheli az alapot, de annál biztosabban kell a gúlának állania, tehát alapjának szilárdnak lennie, mert — a mint hazánk történelme szerint a múltban, legyen ez úgy a jövőben is, — egész nemzeti létünk fejlődése a mezőgazdaságra lesz fektetve. (Élénk általános helyeslés, éljenzés és tetszés.) Ezért t. ház, nem volna szabad feladnunk az önállóságot és biztos tudatát annak is, hogy az itt jelzett nagy érdekeket első sorban megvédeni a kormányzat kötelessége lesz. (Helyeslés.) Én ezzel az öntudattal bírva, és látván azt, hogy mindaz a törekvés, melyet a miniszter űr eddig is megvalósított s ezentúl megvalósítani törekszik, annyira a gyakorlati életből van merítve, hogy sohasem vet fel többet, mint a mennyit létesíteni tud, ezen tudat visz engem arra, hogy egy óráig se álljam útját a javításoknak ezen törvény keretein belől, és vegyem azt úgy, mint a czélszerüség sürgős követelményét, de .távol tartsak mindent, mi ennek az intézkedéseknek életbeléptethetését elodázhatja. (Élénk helyeslés.) T. képviselőtársaim egész általánosságban sokat méltóztattak még mondani a nyomásos gazdálkodási rendszer ezen törvénybe felvett dispozieziójáról is. Azt hiszem, egészen felesleges ebben a házban, de tán a házon kívííl is a magyar gazdát arra akarni oktatni, hogy melyik gazdálkodási rendszer jobb. E felett csak az a vélemény, hogy a legintenzivebb, a legmegfelelőbb gazdasági rendszer, és ez az, a melyre ma utalva is vagyunk. Itt az egyéni teljes szabadság és akczióképesség az, mely mindnyájunkat erőssé tehet. De, mikor erről van szó, akkor a tételt nem állíthatjuk fel úgy, mintha itt valaki általánosságban a nyomásos rendszer mellett akarna lándzsát törni. Nem erről van szó! Hanem szó van arról, hogy mikor az egész országra kiható törvényt akarunk alkotni, igen mély völgyben járna az a kormányférfi, a ki nem látná, hogy a bérczekeu mi történik, hogy mikor azt tapasztalják, hogy az ország 17 törvényhatósága felír e kérdésben a képviselőházhoz és ezek közül mind a nyomásos gazdálkodási rendszer szükségessége mellett tör pálczát egyes vidékeire nézve, akkor a kérdés honorálása elől kitérni nem lehet, Hiszen nem az okszerűség, de a viszonyok kényszere idézik fel ezen állapotok megtartásának szükségességét. Ilyen kényszerítő viszonyok vannak például Erdélyben, hol a birtokos nem önmagától nem tud tagosítani.