Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-283

454 288. orsgágos ülés 1894. január 27-én, szombaton. gővé, mert ha a t. miniszter úr élihez nem járul, én a czím felett szavazást nem kívánok. (Helyeslés bal felöl.) Josipovich Géza jegyző: Miklós Ödön. államtitkár! Miklós Ödön államtitkár: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt azokra, a miket az épen most előttem szólt t. képviselőtársaim elmondottuk, néhány észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Először is Bujanovics t. barátomnak magám a czímre nézve elmondott szavaihoz kell néhány megjegyzést fűznöm. Kijelentem, hogy ha a beterjesztett törvényjavaslatnak czímét egész absztrakt és abszolút értékében akarjuk bírálni, úgy az sem engem, de bizonyára egyikünket sem elégít ki. Ezt tudta a kormány is, midőn beterjesztette a javaslatot. Azt hiszem, hogy a miniszter úrnak mai nyilatkozatából méltóztattak megnyugvással tudomást venni arról, hogy nem tartja a törvényhozás működését ezzel a törvényjavaslattal kimerítettnek a mezőgazdasági téren, hanem ellenkezőleg igen sok olyan hiányt lát, a melynek törvényhozási úton Szükséges pótlása mezőgazdaságunk jelenére és jövőjére kiható lesz, és a melynek szükségszerűsége okvetlenül be fog állni, és épen erre való tekintettel a törvényhozási alkotásokat okszerű sorrend és fontosságuk szerint életbe fogja léptetni. Tehát a jelen törvény intézkedései által a törvényhozásilag szükséges alkotások tere letarolva nincsen. Ha a törvényjavaslat czímét tekintjük, akkor az ajánlott és a földbirtok használatáról szóló czím sem elégít ki teljesen bennünket és nem elégíti ki várakozásainkat, a melyeket mi a mezőgazdaságnak törvényhozási védelméhez, mint olyanhoz fűzünk. Azt hiszem, hogy Bujanovics képviselőtársam megnyugodhatik abban, hogy épen a legilletékesebb helyről, a miniszter ivrtól jött biztosítást bírjuk arra nézve, hogy a hazai mezőgazdaság jelenére és jövőjének megszilárdítására okvetlenül szükséges és elodázhatatlan törvényhozási intézkedéseknek a küszöbén állunk, és nem fogjuk elmulasztani a kedvező időt és pillanatot arra, hogy ezek a szükséges javaslatok, mint a jelen törvényjavaslatnak kiegészítő részei a törvényhozás elé hozassanak. (Általános élénk helyeslés.) Arra kérem tehát a t. házat, hogy méltóztassék ebben a vitában a czím kérdését teljesen mellőzni. (Helyeslés jobb és bal felől.) A mi Hedry Lörincz képviselőtársamnak indítványát illeti, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a tavalyi költségvetési vita alkalmával elmondott igénytelen beszédem keretében egész sorozatát jeleztem azon törvényhozási intézkedéseknek, a melyek egyrészt meglevő törvényeink revízióját czélozzák, másrészt új törvényalkotásokra vonatkoznak. Első sorban említettem ezek között a cselédtörvény módosítását, mégpedig a gazdasági alkalmazottak egész érdekkörére kitérjedőleg, mert e nélkül Magyarországon ma már alig lehet gazdálkodni. Határozottan jeleztem, hogy a cselédtörvény átalakítása azért szükséges, mert mindaz, a mi e törvényben a mezőgazdasági érdekeket érinti, minket mezőgazdákat úgy elterel az önvédelemtől, oly bizonytalanságnak szolgáltat ki, hogy jogszolgáltatásunktól jóformán sohasem kaphatunk igazságot. Ismétlem, nemcsak a cselédtörvény kiegészítéséről lehet itt szó, hanem ki kell ezen átalakítandó törvénynek terjednie az összes mezőgazdasági alkalmazottakra és pedig kezdve a gazdatiszttől a legutolsó szakmányosig és mezőgazdasági munkásig, sőt a mi az ország nagy vidékeire nézve oly igen égető szükség, itt lesz helye a dohányosok ügye rendezésének is. (Általános, élénk helyeslés.) Minthogy tehát már mostan szó van egyéb nagyszabású törvényalkotási tervekről, nem volna helyes, ha a jelen törvényt túlzsufolnók oly intézkedésekkel, melyek végrehajtása iránt kezességünk nincs, meglevő, organikusan összefüggő törvényeink változtatása nélkül pedig ezt tennünk nem is lehet. Kérem tehát Hedry t. barátomat, álljon el attól, hogy e keretben oldassék meg az a kérdés, melynek megoldását, mint a t. miniszter úr is jelezte, mindnyájan szívünkön hordjuk. (Helyeslés jobb és bal felől.) Midőn ma, 53 év után végre oda jutottunk, hogy az 1840-ik évi IX. törvénynek amaz elmúlt korra kiválóan fontos és czélszerű intézkedéseit a mai kor kívánalma szerint pótolhatjuk, ne abból a szempontból bíráljuk el e javaslatot, hogy mi az, a mi nincs benne; hanem abból, hogy mi az a jó, a mi benne van. (Úgy van! Úgy van.' jobb és bal felöl.) Mert ez csak egy gyakorlati és czélszertíségi törvény oly viszonyok javítására, melyek javításának égető voltát az egész ország elismeri. (Általános helyeslés.) Már e törvényjavaslat legelső tárgyalása alkalmával a gazdatanácsban, melyben e javaslat első ízben megvitattatott, és a melyben sok képviselőtársam volt jelen, — úgy hiszem, kellőleg emlékezünk egymás fejtegetéseire, — jeleztem e javaslat több hiányát, de én legalább egy óráig sem bírnám elvállalni a felelősséget azért, hogy elodázzam a ma szükséges és beterjesztett jót egy később megvalósítható jobb reményéért. (Úgy van! Helyeslés jobb felől.) Itt van, ha már föniányokról beszélünk, egyebek között a mezőgazdasági érdekképviselet nagyfontosságú kérdése. Talán nem szerénytelenség, ha hivatkozom rá, hogy két éve lesz aimakj hogy felhívásomra több képviselőtársam-