Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-283

450 283. országos ülés 1894. .január 27-én, szombaton. lönleges viszonyok az országban, amelyekben tán nem az indokolható gazdasági állapot, hanem inkább csak a fenlévőhöz való makacs ragaszkodás teszi plauzibilissé az ugar-, vagy úgynevezett nyomásos rendszert. De ha végig gondolunk ennek a nyomásos rendszernek történetén és múltján és a gazdasági viszonyok jelen állapotain, arról fogunk meggyőződni, hogy ez a nyomásos gazdálkodási rendszer voltaképen a feudális korszaknak egy, bizony nem szerencsés maradványa. Az úrbéri viszonyok fennállásakor a nyomásos gazdálkodás úgy az individuális, mint a dikális konskripcziókban alapja volt az adózásnak. Az adózási viszonyok is úgy voltak beosztva, hogy az ugar kalkaturája ki volt hagyva az adóalapból. De, t. képviselőház, egészen más viszonyok voltak akkor, mert azt a telket eldarabolni nem lehetett, annak oly komplexumban, a melyben megalakíttatott, fenn kellett maradnia. És ezt én igen fontos körülménynek tartom, mert ha ma, midőn az úrbéri telkek föl darabolása törvényileg meg van engedve és biztosítva, azt kérdezem a t. háztól és a t. miniszter úrtól, mikép méltóztatik azt az igazsággal összeegyeztethetőnek tartani, hogy például egy határban, hol három nyomásban gazdálkodnak, és egy szegény zsellérnek, ki egész munkáját egy-egy nyomásban levő földnek értékébe fekteti, s így nem válogathat a nyomásokban, mert csak egy nyomása van, földje egy éven át ugarba kerülve, arra az évre az illetőnek exiztencziája teljesen meg legyen semmisítve? Ez a tőrvény intencziója nem lehet. Számtalan ily abnormális dolgot lehet felhozni a nyomásos gazdálkodás mellett. Hogy csak egy kirívó példát említsek föl, azt kérdezem a miniszter úrtól: mikép gondolja a nyomásos gazdálkodás mellett az okszerű takarmányozást létesíteni? Ez teljesen ki van zárva. Ha figyelemmel kisérjük a kúria judikataráját, tapasztaljuk, hogy igen számos esetben perekre szolgáltatott ez már okot. Például egy igyekvő és törekvő gazda a tavaszi nyomásba lóherét vetett, mi az ottani nyomásos rendszer mellett nem volt lehetséges; a község rábocsátotta a csürhét, az lelegelte, a sertés pedig kitúrta. Ebből perek keletkeztek, és a kúria a károsítltat minden törvényes alap hiányában elutasította keresetével, mert ez régi szokás, ez így van! A t. miniszter úr az okszerű gazdálkodással összeegyeztethetőnek tartja-e azt, hogy a tulajdonképeni takarmányozási és helyes gazdálkodási rendszer helyett oly helyen, hol a nagyobb nyomású gazdálkodás van behozva, oly viszonyokat kell fentartanunk, a melyek közt száz év előtt éltünk ? Ha földünk szabadsága törvényileg biztosítva van, akkor biztosítva van annak a földnek egy bizonyos abszolút értéke is. Ámde a földet mi törvényileg deprecziáljuk, mert az én felfogásom szerint az értékéből veszít, hogyha arra szervitust állapítunk meg. Az érték megállapítására nézve döntő befolyású, ha tudjuk, hogy az a föld, melyet megveszünk, szabad föld-e, vagy pedig szolgalommal van terhelve, ágy, hogy azon nem gazáálkodhatik tetszés szerint, hanem tíírni kénytelen a többségnek intézkedését. A ki ismeri az életet, a gyakorlatból igen jól tudja, hogy ott olyan a mód, hogy a ki erősebb, azé a hatalom. A kiknek tehát érdekükben áll a nyomásos gazdálkodás, azok fogják majorizálni a kisebb birtokosokat, s a bíró, a jegyző kényük kedvük szerint elhatározzák a nyomásos gazdálkodást, s így a községnek épen a legszegényebb részét fogja ezen intézkedés sújtani és áldozatra kényszeríteni, a mely leginkább van arra utalva, hogy az állam támogatását igénybe vegye, s abban részesüljön. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) Ezeket a körülményeket számbavéve, lehetetlen, hogy a nyomásos gazdálkodást elvileg elfogadjam, még azon kontempláezióban is, a mint a bizottság javaslatában foglaltatik. De ha már oly különleges viszonyok vannak az ország valamely vidékén, hogy ott az illetőknek az tetszik, akkor én e tekintetben nagyobb garancziákat kívánok, mint a milyenek azok, a melyek a törvényjavaslatban kontemplálva vannak. Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: A törvényjavaslatban megvan a kellő garanczia! Hedry Lőrincz: Bocsánatot kérek, az nem kellő garanczia, mert én olyat kivánok, hogy legalább kilencztizedrész követelje a nyomásos rendszert. így belenyugszom abba, mert ezen esetben jelentéktelen, elenyésző kisebbség állana a nagy többséggel szemben. Hanem abba sohasem mennék bele, hogy a birtokosok többsége biríok-arányában elhatározhassa a nyomásos gazdálkodás fentartását. Ha ilyen viszonyok vannak, azokat csakis községenkint lehet szabályozni. Azt nem tudnám elképzelni magamnak, hogy törvényhatósági sta • tutummal lehessen a dolgon segíteni, mert a törvényhatósági statútumnak egy egész megye területére kell kiterjednie, így azt, hogy minden egyes község területére különleges intézkedést vegyünk fel a statútumba, kivihetetlennek tartom. Én a törvénynek még egy hiányát látom, eltekintve a tagosítástól, a melyre nézve a miniszterijavaslatindokolása azt mondja, hogy erre nézve az igazságügyminiszter fog törvényjavaslatot előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Meg akarok nyugodni abban, hogy ez így lesz; sürgős az, mert eltekintve attól, hogy szám-