Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-283
: 283. orsz&gos lilég 1894. Gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, bogy e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentsem ki. (Helyeslés.) E szerint a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Most pedig méltóztassanak meghallgatni Bujanovics Sándor képviselő úr indítványát. Bernáth Dezső jegyző (olvassa az indítványt). Elnök: Kérdem, méltóztatik-e hozzájárulni, hogy ez az indítvány tárgyalás czéljábó) a bizottsághoz ótasíttas ék? (Igen!) E szerint kimondom a határozatot, hogy az indítvány tárgyalás czéljábó! a bizottsághoz útasíttatik. Következik a részletes tárgyalás, mégpedig a ezím. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat csímét). Bernáth Dezső jegyző: Hedry Lörincz! Hedry Lőrincz: T. ház! Az igen t. miniszter úrnak iménti felszólalásából mindnyájan azt a megnyugtató felvilágosítást kaptuk, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak fogyatékossága mellett a t. kormánynak szándéka a mezőgazdaság jelenlegi állapotán segíteni. Igen messzire terjedne, ha részletezném azokat a hiányokat, a melyeknek orvoslását a jelenlegi törvényjavaslatban nem látjuk. Bujanovics Sándor t. képviselőtársam tegnapi beszédében részletesen felsorolta azokat a hiányokat, a melye ket, ha a mezőgazdaságról törvényt alkotunk, e törvényben okvetlenül orvosolnunk kell. Ugyanezen a téren Hajós József t. barátom szintén fölemlítette azokat a számtalan feladatokat, a melyeket ezen törvény keretén belül kellene megoldani. Én ezen feladatok közül igen fontosnak és lényegesnek tartom, hogy ha már ebben a javaslatban minden kérdést meg nem oldhatunk, s nem csinálhatunk valóságos kódexet a mezőgazdaságról, oldjuk meg legalább a gazdatiszteknek, a gazdasági cselédeknek és a mezei munkásoknak a szolgálatadóhoz való viszonyát, az ezen szolgálati viszonyból kifolyó összes jogállapotát s az ellátásból származó mindenféle igényét. (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Hedry Lőrincz: Csakugyan sajátságos helyzet az, hogy viszonyaink mellett a törvényes preczizió hiányában nem lehet tudni azt, hogy voltaképpen ki és mi az a gazdatiszt. Ma oly különös eljárás van gyakorlatban, hogy minden egyes birtokos quázi magasabb jogokat gyakorolva, minden qualinkáezió és intelligenczia nélküli embereket gazdatiszteknek minősíthet, azokat czímekkel elláthatja. Ez oly sajátságos viszony, a mely visszahat arra a képzett EÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XV. KÖTET. január 27-én, szombaton. 449 osztályra, mely a gazdatiszti állásra hívatva és minősítve van. Ezen abnormis helyzeten kellene első sorban segíteni, a törvényben megállapítani a gazdatiszt fogalmát, másodsorban pedig rendezni kellene a viszonyt a gazdatiszt és a szolgálatadó között, megállapítva, hogy mi joga van a gazdatisztnek szolgálatadójával szemben és a szolgálatadónak gazdatisztjével szemben; hogy miképen történjék a szolgálat megszűnése s a szolgálatviszony megszűnése után az ellátásának rendezése ? Ha a mai gyakorlatot tekintjük, — s itt a bírósági gyakorlatra hivatkozhatom, — azt tapasztaljuk, hogy a legdivei'gensebb felfogások uralkodnak e téren. Méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy a kúria számos esetben, midőn arról volt szó, hogy egy gazdatiszt a felmondási időre végkielégítést igé nyel, analógia útján, talán éppen a kereskedelmi alkalmazottakra vonatkozó szakaszok analógiája útján állapítja meg a végkielégítési összeget és néha egy negyed-, néha egy fél-, néha egy évi felmondási időben e szerint marasztalja a gazdát. Ezt a bizonytalanságot, ha a mezőgazdaságról törvényt alkotunk, nem lehet szándékunk fentartani. De nem vagyunk szerencsésebbek az eddigi jogállapot mellett a gazdasági cselédek tekintetében sem. Mezőgazdaság gazdasági cselédek nélkül nem képzelhető, és mégis azt tapasztaljuk, hogy a gazdasági cselédeknek a munkaadóhoz való viszonya oly prekarius és a munkaadónak azokkal szemben való védelme annyira ki van zárva, hogy a legsürgősebb munka idején nincs, a kihez a munkaadó fordulhasson, ha cselédjeivel vagy munkásaival szemben neki valami retorziót kell alkalmaznia, vagy azokat a viszony fentartására kell szorítania. E tekintetben, t. ház, a törvényben hatékony intézkedést lehetne tenni, annyival inkább, mert előttünk áll egy hosszú gyakorlat, a melyet preczizirozni és objektíve a törvénybe fölvenni nem is volna nehéz. Erre nézve leszek bátor egy határozati javaslatot előterjeszteni, mely szerint a ház adja vissza a törvényjavaslatot a bizottságnak azzal, hogy abba a gazdatisztekre, a gazdasági cselédekre és munkásokra vonatkozólag ezek jogviszonyait szabályozó rendelkezéseket vegyen fel. T. ház! Minthogy a t. miniszter úr a nyomásos gazdálkodásnak továbbra is védelmére kelt, és a tegnapi felszólalások, legalább azoknak legnagyobb része azt a meggyőződést keltette bennem, hogy a közhangulat a nyomásos, vagy az úgynevezett ugarrendszer ellen foglal állást: bocsássa meg a t. ház, ha ez alkalomból visszatérek e kérdésre, ámbár a következő szakaszoknál is megtehetném ezt. E részben a sok és igen alaposan kifejtett ok mellett csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy lehetnek olyan kü57
