Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-283

446 288- országos ülés 1894. január 27-én, szombaton. Josipovich Géza jegyző: T. ház! Jelentem, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Josipovich Géza jegyző: T. ház! Az interpellácziós könyvben a következő újabb bejegyzések vannak: »1894. január 26-ikán, dr. Visontai' Soma: az értékek tőzsdei bevezetése (kotirozása) tárgyában, a kereskedelemügyi miniszterhez« ; »1894. január 26-ikán, Kemény Pál: az 1892. Julius 12-iki interpelláeziójának teljesítése tárgyában, a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez*. Elnök: A házszabályoknak és a szokásoknak megfelelően az interpelláló képviselő urak interpellácziójukat az ülés végén fogják előadni. Következik, t. ház, a napirend, napirend szerint a mezőgazdaságról és mezőrendőraégről szóló törvényjavaslat (írom. 440, 551,) tárgyalása. Mivel az általános vita befejeztetett, szavazás előtt még a miniszter ár kíván szólani. (Halljuk!) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! (Bálijuk! Halljuk!) Végrevalahára a törvényhozás plénuma tárgyalja a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvényjavaslatot. Valóban az a tény, hogy most, midőn egész más természetű kérdések dominálják a politikai helyzetet, a törvényhozás e kérdéssel ily behatóan foglalkozik, bizonyítja, hogy mennyire van szüksége a magyar gazdaközönségnek arra, hogy e törvény által az intenzív gazdálkodás útjából az akadályok elhárí itassanak. Ez valóban életkérdés, nemcsak a gazdákra, hanem életkérdés Magyarországra nézve is, mert honnan vegye Magyarország, mint állam, a növekedő közszolgáltatások fedezésére az eszközöket, honnan vegye a társadalom az óriásilag emelkedő életszükségletek fedezésére szükséges eszközöket ? Ma még az agrikol Magyarországban csakis a földmívelés emelése adja meg e biztos módot. Nem szükséges utalnom arra, hogy NyugatEurópa, de sőt a tengerentúli országok is intenzív gazdái kozás által mire képesek. Látjuk hazánkban, hogy úgy a nagy, mint a közép- és kisbirtok észszerű gazdálkodás által minő óriási bruttó- és jelentékeny nettójövedelmet képes biztosítani. Ez tehát az az út, a melyet a törvényjavaslat lehetővé és könnyűvé akar tenni. T. ház, azt bizonyítgatni, hogy e törvényre szükség van, felesleges, hisz ez ellen senki nem is emelt szót. Részemről csak azért vagyok bátor szót emelni, hogy a kritikának két tételével szemben igyekezzem javaslatomat megvédeni. (Halljuk ! Halljuk!) E két tétel a következő. Először, hogy e javaslat nem tartalmazza mindazt, a mit tartalmaznia szükséges volna, és másodszor, hogy nem haladó Elismerem, t. ház, hogy mindazok a kérdések, a melyek a gazdaközönséget érdeklik, e javaslatban felölelve nincsenek és teljesen igazak van Bujanovics Sándor t. barátomnak, valamint Vásárhelyi László és Lits Gyula t. képviselőtársaimnak, midőn arra utalnak, hogy egyes kérdések megoldása a gazdaközönség érdekében kívánatos volna. Talán lehetett volna egy egységes eode rural-t összealkötni és ebbe belevonni mindazon kérdéseket, a melyek eddig szabályozva ninc-enek, hogy pl. felemlítsem a gazdasági építkezés kérdését, a munkáskérdést, a gazdasági hitel kérdését és sok mást. De azt gondolom, t. ház, hogy ezen, — hogy úgy mondjam, — franczia rendszer követésétől a magyar törvényhozás már akkor eltért, midőn egyes specziális törvényeket külön alkotott meg. Ilyen az állategészségügyi törvény, ilyen a halászati és vadászati törvény, s ilyen a különböző törvényeknek egész sorozata. Azt hiszem tehát, t. ház, helyes volt arra a térre szorítkozni, a hol a szükség a legimminensebb és melyen a törvényhozási inicziativa a földmívelésügyi minisztert illeti meg, nem pedig olyan kérdéseket felölelni, melyeknek megoldására csak közvetve hathatok, mint például a tagosítási kérdés, mely -'az igazságügyi minisztérium resszortjáha tartozik, vagy a hitel kérdés, mely a pénzügyminiszterébe tartozik, stb. Van, t. ház, egy hézag e törvényben, és ez az, hogy a gazdasági képviseletet nem öleli fel. Ezt nem szükséges szemrehányás alakjában felhozni, mert hiszen, a mint az előkészítő aktákból látható, készen van már. De az az érv, melyet indokolásom is felhoz, nem formális érv, tudniillik, hogy szükséges bevárni a közigazgatás gyökeres reformálását, hanem az ellenkezőleg annak bizonyítéka, hogy a gazdasági érdekképviseletnek lehetőleg széles tért óhajtanék juttatni és nem elégszem meg azzal, hogy most, midőn a közigazgatási reform még csak tervben van meg, egy minimumát illeszszük be ezen képviseletnek ebbe a törvénybe, mely aztán beillesztetnék a közigazgatási reform rendszerébe. Ellenkezőleg én azt hiszem, hogy a magyar gazdaközönség hivatva lesz ezen a téren is kiküzdeni magának azt a szerepet, a melyet nemcsak saját érdekében, de az ország érdekében is kívánatos, hogy betöltsön. A megyei autonóm életben igen szép hivatása, igen szép szerepe lehet annak, hogy a helyi érdekek védelmére és fejlesztésére a törvényhatóság saját erejéből autonóm módon intézkedhetik. Erre különben e törvényjavaslatban az alap már le van fektetve annyiban, hogy a befolyó büntetéspénzek egy részét szándékom mezőgazda-