Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-282
282. orsscAgos illés 189*. január 26-án, pénteken. 42g származó bizonyos jogok és kötelességek megállapítása iránti határozathozatalt. A főezél az volt, hogy lehetőleg kevesbítsük az egyes vidékeken üzletszerűen folytatott kihágások számát, a mit leginkább a büntetések, továbbá a földbirtok föl ügy eletének szigorításával lehetett elérni. Ezért rendeli el a törvény, hogy minden község mezőőrt tartson, a mit aztán az által kíván lehetővé tenni, hogy csak a 150 kataszteri hold, vagy annál nagyobb birtokok tulajdonosainak engedi meg, hogy külön mezőőrt is tartson, a 150 holdnál kisebb birtokok tulajdonosai pedig — s e megállapítás bizonyos statisztikai adatokon alapszik — minden esetben kénytelenek legyenek hozzájárulni a községi mezőőr tartási költségeihez. Újítása a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy az elsőfokú bíráskodást 40 korona értékig a község elöljáróságára ruházza. Ezt nemcsak a gazdaközönség, hanem a bizottság i óhajtotta különösen azért, mert a mezőrendőri kihágások oly természetűek, hogy azok későbbi elbírálása a nyomok könnyű eltűnése miatt igen nehéz, de másfelől az eljárást gyorsítja is a bizottságnak kifejezett óhajtása, hogy a 40 koronáig terjedő károsítások esetében az elsőfokú hatóságot a község elöljárója képezze, és pedig kisközségben az elöljáróság két tagjával, nagyközségben pedig a jegyzővel. Azért nem lehetett a kis községekben a jegyzőt is belevonni az eljárásba, — ámbár a bizottság maga is belátja, hogy épen ez lett volna helyén való, -— mivel tudjuk, hogy a kisközségekben mindig egy helyen lakik a jegyző és tudjuk, mily ritkán szokott a községben megjelenni. Ennek az lett volna következménye, hogy ott a kihágási esetek rendesen elévültek volna, vagy oly időben kerültek volna elbírálás alá, mikor már nehéz lett volna azokat megítélni a tagadással szemben. (Úgy van! jobb felöl.) Mindezek után másodszor is kérem a t. házat, méltóztassék a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Papp Elek jegyző: Lits Gyula. Lits Gyula : T. ház! Igaza vau a törvény,avaslat indokolásának, és igaza van a t. előadó úrnak is, midőn azt állítja, hogy egy félszázad múlt el azon idő óta, a mióta az 1840 : IX. tcz. a mezőgazdaság érdekében megalkottatott. Igaza van, midőn azt mondta, hogy ezen félszázad alatt Magyarország mezőgazdasági viszonyai s egyáltalában az országnak közgazdasági viszonyai lényeges átalakuláson és változáson mentek át. Épen azért, mert maga a törvényjavaslat indokolása is elismeri azt, én nem győzöm eléggé csodálkozni azon, hogy egy kiválólag agrikulturális országban egy félszáKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XV. KÖTET. zadnak kellett eltelnie azon idő óta, a mióta e téren az utolsó törvény megalkottatottt, vagy hogy helyesen mondjuk, az önrendelkezés viszBzaszerzése, azaz 1867. óta majdnem 30 évnek kellett eltelnie, míg végre a gazdakőzönség egy rég érzett óhaját, soknemű bajainak, soknemtí akadályoztatásának orvosszerét találja ezen törvényjavaslatban. Nem az irigység beszél a mezőgazdákból, hanem az a kétségtelen tény, hogy az orczág többi társadalmi rétegeinek foglalkozása maga az ipar, a kereskedelem, még a házaló kereskedés is megnyerte a törvényhozás biztosítékait, egyedid a mezőgazdaság az, a melyik régi bajaival folyton küzdeni kénytelen s lehet mondani, hogy majdnem ázsiai nomád állapotban vau ma is sok vidéken, épen azért, mert annak jogai és kötelességei törvény által körvonalozva nincsenek. Igaz, történt a mezőgazdaság érdekében imitt-amott törvényhozási intézkedés, de olyan, mely kiválólag a mezőgazdaság életerét képezné, valóban nem történt; mert csak nem fogja állítani senki sem, hogy pl. a kataszteri törvény a mezőgazdaság érdekében alkottatott, az a kataszteri törvény, a mely ismeretes felületességgel állapította meg a földbirtoknak termőképességét, és azóta is folytonos panaszokra és feljajdulásokra szolgáltat okot. így nem állíthatja senki, hogy a regalemegváltási törvény a földbirtokos osztály s a földmívelés érdekében alkottatott. A tapasztalat kétségtelenné teszi, hogy a földbirtokos osztály ma fele jövedelmét élvezi annak, a mit élvezett, mikor ezen jövedelmet, mint a földbirtok akezesszoriumát értékesíthette. (Igazi Úgy van! a szélsöbaloldalon.) Ily körülmények között én beismerem azt, hogy Magyarország mezőgazda-közönségének követeléseiben fölötte mérsékletesnek, szemrehányásaiban felette szerénynek kell lennie, midőn azt tapasztaljuk, hogy ebben a kiválólag mezőgazdasági országban az ország közönségének még azon egyedüli szerény igénye se teljesedhetik, hogy a magyar állam, mely bőséges és gazdag sóbányákkal rendelkezik, fennen hangoztatott állattenyésztése érdekében azt a porsót sem adja, át a gazdáknak, melyet kereskedelmi téren különben sem értékesíthet, mert az denaturalizálható nem lévén, talán emberi élelemre használtatnék. A valóságos ok azonban itt is az, hogy az állami jövedelmek károsodásától félnek. Ily körülmények közt nem csodálkozhatik senki, nem csodálkozhatik a t. földmívelésügyi kormány stm azon, hogy a magyar gazdaközönség ezt a törvényjavaslatot úgy fogadta, mint a sivatagban bolyongó vándor, ki a szomjúságtól gyötörtetve, az oázis legkisebb nedvességét, a harmatcseppet is mohón szívja magába, hogy a halálküzdelemtől megváltsa magát. Ebben a helyzetben van, 54