Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-282
426 282. országos Rlés 18!»4. január 26-án, pénteken. t. miniszter úr, Magyarország gazdaközönsége is, és habár mi joggal vártuk volna különösen az indokolás azon kijelentése után, hogy 1887. óta folyton tartanak szaktanácskozmányokat egy belyes mezőrendőri törvény megalkotása iránt, hogy a gazdaközönség érdekeit minden irányban felölelő és bajait orvosló törvényjavaslattal álljanak elő, és habár e várakozásunkban csalódtunk is: mégis készségesen elismerem a magam részéről azt, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a létező állapotokhoz képest határozott haladást és javulást foglal magában. (Úgy van! a szélsőbalon.) Elismerem nevezetesen azt, hogy úgy a birtok határrendezés és az állattenyésztés terén, mint a mezei utak rendezése, a fásítás és faiskolák kötelező berendezése, a kártékony állatok és növények kötelező irtása, az illetékesség szabályozása és különösen a rendőri rész megalkotása által a mezőgazdaság rég érzett hiányai, és bajai fognak orvoslást talál ni. De azért nem olyanok ezek, t. ház, hogy mentesek volnának a kifogásoltatás alól, mert például a törvényjavaslatnak legjelentékenyebb része, a mezőrendőri, az illetékesség kérdéseinek megállapításával, őszintén megvallva, meglehetősen konfuzns, és a mezőgazdának valóban sokszor gondolkoznia kell, ha azon szakaszt és taxácziót végig olvasva, és meg is érti, vájjon panasza hová tartozik, és ezen panaszának hovatartozását mely bíróságnál kell keresnie. Hasonlóképen áll a dolog az állattenyésztésnél is. Elismerem ugyan, hogy már korábbi törvényhozási intézkedésekkei történt, az állattenyésztés terén javulás, s történik itt a törvényjavaslatban is, de midőn kimondjuk, kojj-y a községek köteleztetnek egyedek beszerzésére, lehetetlen elpalástolnom a feletti aggodalmamat, hogy ezen esetben a törvényhozás a gazdaközönséget bizonyos tekintetben ismét súlyos terhekkel fogja megróni, a miből azt látom, hogy különösen a mének beszerzésének kötelezettsége által a t. kormány mintegy meg akarja bénítani azon jótéteményt, mely szerint eddig a községeket az állam látta el ménekkel, és most ezen kötelezettség által a községek nyakába akarja tolni az apaállatok beszerzésének kötelezettségét. Ezen, de még azon indokból is, mert félő, hogy Magyarország lótenyésztése hanyatlást szenvedhet, ezen intézkedést csak aggódva fogadhatom el. Nagyon örült a gazdaközönség épen a lótenyésztés terén kifejtett buzgalomnak, kár lenne tehát épen azon irányt, a mely a kisgazdaközönség érdekét karolja fel, a túlhajtott angol telivér-tenyésztés érdekében megszüntetni, vagy pedig más térre terelni. Nagy baja a törvényjavaslatnak, t. ház, az is, hogy a hatóságok megjelölésében meglehetős konfuzus, mert példának okáért van eset reá, hogy az egyik szakaszban községről, a másikban pedig a gazdaközönségről beszél. Egy helyen például azt mondja, hogy »határoz a község«, más helyen »határoz a gazdaközonség«, és így az illetékességek össze vannak cserélve. Ez pedig igen nagy baj, t. miniszter úr, mert a politikai község és a gazdaközönségnek testülete két teljesen megkülönböztető fogalom. Mert az mégis szomorú volna, ha például a mezei csősz tartásának költségeihez a községnek iparos, vagy kereskedő tagjai is kötelesek volnának hozzájárulni, ha a község gondoskodnék ennek költségéről, és viszont nagy bajt és a. község autonomikus jogának megsértését látnám abban, ha a gazdaközönség ügyeibe maga a politikai község avatkoznék be. De a legfőbb bajt abban látnám, ha a politikai község beleavatkoznék a gazdaközönség pénzének és vagyonának kezelésébe. Hiszen a tapasztalás eléggé bizonyítja, hog\ 7 a legnagyobb zavarok és bajok a községi pénzkezelés terén ép azon községekben merültek fel, a hol a községi elöljáróság különböző kaszszákat s alapokat kezelt, a melyek összekeveréséből keletkeztek azok a zavarok és anyagi hátrányok, melyek oly sötét árnyékot vetettek sok község gazdálkodására. (Igaz! Úgy van! a szélső halóidalon.) Azonban, t. ház, azt hiszem, sőt tudom, hogy a t. miniszter úrnak bölcsesége és jóakarata a részletes tárgyalás alkalmával e kifogásokat, vagy azoknak legalább nagyobb részét eloszlatja, és szívesen hozzá fog járulni azon módosításokhoz, melyeket a ház szakértő gazdaközönsége proponálni fog s azokat hasznosaknak és szükségeseknek fogja megjelölni. Áttérek már most a törvényjavaslatnak legfontosabb részére, mely annak mintegy forduló pontját képezi, s mely a mezőgazdaság mikénti vitelére nézve rendelkezik. (Ralijuk! Halljuk!) Én. t. ház, azt a szakaszt és annak intézkedéseit, a mely szakaszt majd bátor leszek fel is olvasni, oly fontosnak tartom, hogy úgy a magam nevében, mint azon párt részéről, melynek nevében e pillanatban felszólalni szerencsém van, bátor vagyok kijelenteni azt, hogy ha a törvényjavaslat ezen intézkedése eredetben fentartatnék, bár a törvényjavaslatot átalánosságbau a részletes tárgyalás alapjául elfogadnék, mert annak helyes intézkedése elől elzárkózni nem akarunk, a javaslat harmadik olvasásánál ennek elfogadásához bizalmunkkal járulni nem fognánk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A törvényjavaslatnak e neheztelt és kifogásolt szakasza következőleg szói (Olvassa): 2. §. Ott, hol a nyomásos gazdálkodás a
