Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-282
422 282 * országos ülés 1884. január 26-án, pétiteken. alatt áll és e nyilvánosság orgánuma egyfelől a törvényhozás, másfelől a sajtó; egyiknek is, másiknak is joga van tudni, hogy mik történnek a minisztériumokban. Nem mondom azon eseteket, midőn fontos nemzetközi érdekekről van szó, de azt tudni, hogy mi történik a takarmánykiviteli tilalom kérdésében, Magyarország polgárainak és a nyilvánosság orgánumainak joga volt, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és bárki bármit mond, ha én szerkesztő volnék, mind megszerezném azokat és birtokába akarnék azoknak jutni, mert a szerkesztőnek kötelessége a közönséget a való tényekről értesíteni; annál inkább, mert migyon különös és eléggé meg nem róható eljárás a kormánytól, hogy bizonyos favorizált kőnyomatosoknak odaadja a közleményeket, azokat az ellenzéki sajtótól megvonja, hogy amazoknak megélhetési módot nyújtson. A minisztériumokba bejárnak bizonyos férfiak, a kik a sajtó útján az ekkép megszerzett hirek és közlemények által maguknak tekintélyt és jövedelmet szereznek. Ha a kormány e tekintetben teljesen pártatlanul járna el a sajtó összes orgánumaival szemben, és nemcsak egyes kiváltságosok kezébe adná a híreket, akkor a sajtóban nem ébred fel a vágy megakadályozni azt, hogy a kormány által sugalmazott lapok által örökre megelőztessenek és a hirek hozatalában mindig hátul járjanak és a közönség előtt érdekességüket és értéküket veszítsék. Véget kell vetni annak, hogy a »Neue Freie Presse« konzulokat tartson itt, a kikkel a kormányférfiak sűgnak-búgnak, hogy őket dicsőítsék, és hogy a kormány a hivatalos közlemények legjelentékenyebb részét nekik átszolgáltatja. Szégyen, gyalázat, hogy a magyar sajtó örökké a »Neue Freie Presse«-ből és a bécsi sajtóból szerezzen tudomást és informálja a közönséget a hazájában és a kormány részéről történtekre nézve. (Ugy van! Úgy van ! bal felől,) Ha e dolgok nem történnének, a magyar sajtóban nem ébredne fel a vágy és nem volna oly erős a küzdelem, hogy ők is azon hivatalos tények tudomásához juthassanak. Épen ez okból kérnem kell a t. kormányt, hogy a magyar sajtóval szemben más eljárást tanúsítson, és ne csak ama lapokat favorizálja, a melyeknek az a kenyerük, hogy dicsérik a kormányt, hanem tekintse az összes lapokat a nyilvánosság egyenlő orgánumainak, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) s a hivatalos közleményeket méltóztassék az egész sajtó rendelkezésére bocsátani; hiszen a sajtóosztályt nem azért állítottuk fel, és nem azért tartjuk fönn államköltségen, hogy az csupán egy párt érdekében írott vezérczikkekkel áraszsza el az ország zuglapjait, (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) hanem azért, hogy ha a kormánynak közlendői vannak, azokat, ezen az úton a magyar sajtó rendelkezésére bocsássa. (Úgy van ! bal felől.) Ez az, a mit az előfordult eset alkalmából megjegyezni kívántam, különben határozathozatalnak helye nem lévén, én sem kérem azt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal felől.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház !»Nem szólaltam volna föl azon egyszerű okból, mert sem időszerűnek, sem kellőleg előkészítettnek nem tartom a kérdést arra, hogy a fölött vitatkozzunk, vájjon egy hírlap mennyiben van jogosítva hivatalos titkokat megszerezni, vagy sem? Azt hiszem, senki sem vádolhat engem azzal, hogy a hivatalos titkok takarásában valami nagy force-t fejtettem volna ki, de mégis kénytelen vagyok felszólalni, mert Ugron Gábor t. képviselő úr a vezetésem alatt álló sajtóirodát is szóba hozta, s úgy látom, hogy a sajtóiroda feladatai felől egyáltalán nincsen tájékozva. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Ugron Gábor: Mert úgy kezelik, hogy én csak azt tudhatom, a mit csinál! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Úgy kezelni pedig, hogy a képviselő úr abból megtudja, mi a Sajtóiroda feladata, nagyon bajos lenne, s ezért megmondom, mit csinál a sajtóiroda. (Halljuk! Halljuk!) Megjegyzem, hogy a hivatalos közlemények, az időszakiak és másfélék egyformán és egyidejűleg pártkülönbség nélkül hozatnak minden lap tudomására. Vannak azután egyes közlemények, a melyek kőnyomatosok útján jutnak a nyilvánosság elé, de arról — természetesen — nem tehetek, hogy azok valamennyien kormánypártiak. A kőnyomatosok között sem teszünk különbséget, hanem a mennyi közlemény csak van, ezek hozzák a lapok tudomására. (Helyeslés jobb felől.) De egyet bátor vagyok megjegyezni: (Halljuk ! Halljuk !) Jogunk van hozzá, s e tekintetben nem lehet minden lapot egyforma elbánásban részesíteni, ha arról van szó, hogy a kormány intenczióiról előre informáljuk a közvéleményt hírlapok útján, mert ahhoz nekem épen úgy jogom van, hogy saját pártiapjaim útján bocsássam nyilvánosságra e közleményeket, mint a minő joga van a képviselő úrnak, hogy a saját intenczióit a neki megfelelő formában saját lapjában hozhassa köztudomásra. (Élénk helyeslés jobb felől.) A sajtóiroda különben informatív szolgálatra van berendezve, s nem arra, hogy czikkeket írjon; azt hiszem, hogy a t. képviselő úr még nem látott a sajtóirodából kikerült czikket. A sajtóiroda informálja a kormányt, hogy mi történt, mi van a lapokban; a hol pedig
