Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-282
282. országos ülés 1884. jannár 26-án, pénteken. 433 hivatalos közleményekről és czáfolatokról van szó, azokat páríkülönbség nélkül előkészíti. A ő irodának tulajdonképeni feladata, s ezt újabban teljesen sikerült elérni, az, hogy gondoskodjék arról, hogy a külföldi sajtóban nem hogy a kormánynak kedvező közlemények hozassanak, hanem hogy a magyar viszonyok a valódi világításban állíttassanak a külföld elé. (Helyeslés) Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ugron Gábor: Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy én nem birok kellő tudomással arról, hogy a sajtóirodát miként kezelik. Erről — igaz — nem birok tudomással, de tudomással, birok azon jelenségekről, melyek az egész ország vidéki sajtójában mutatkoznak. Már pedig, a mikor azt látom, hogy itt a fővárosban élő és egy kissé kopott renomméjú hirlapiró czikkei az ország egyik végétől a másikig minden kormánypárti lapban megjelennek, én nem hihetem, hogy az az úr azoknak a kormánypárti heti és napilapoknak rendes munkatársa, banem azt kell hinnem, hogy ő egy organizácziónak csak egy része, a mely utasítás alapján írja azt a sok rágalmazó, gyanúsító és egyszersmind becsmérlő czikket. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De a kérdés nemcsak ezen fordul meg, hanem megfordul azon, hogy ha a magyar kormány büntetendőnek találja a hivatalnokokat azért, hogy a hivatalos titkokat elárulják, — pedig gyakran igazán jelentéktelen dolgokról van szó, — mennyivel inkább kell megbüntetnie azokat a magas állású férfiakat és tisztelt miniszter urakat is, a kik a működésükre vonatkozó legfontosabb közleményeket idegen hírlapok tudósítóinak adják oda. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Micsoda monopóliuma van a »Neue Freie Presse«-nek Magyarországon? A t. miniszter urak mással nem is bizalmaskodnak, mint a ki német s a német hirlapirodalmat szolgálja? Tessék a miniszter uraknak nemcsak Németországot nézni a világnak, hanem Magyarországot is, a melynek nyilvános élete egy részét a magyar sajtó képezi. Nekem mindenkor kötelességem lesz tiltakozni az ellen, hogy a német sajtót itthon is, Bécsben is favorizálják a magyar sajtóval szemben. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: Minthogy a házszabályok értelmében a kérdést vita tárgyává tenni nem lehet, azt hiszem, méltóztatnak ^hozzájárulni, hogy a dolog felett napirendre térjünk. (Élénk helyeslés.) Napirend szerint következik a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat tárgyalása (írom. 440, 551). Azt hiszem, méltóztatnak hozzájárulni, hogy a törvényjavaslat és a jelentés a bizottság szövegezése szerint vétessék általánosságban tárgyalás alá, és hogy az felolvasottnak tekintessék? (Helyeslés.) A javaslat és jelentés felolvasottnak tekintetvén, az előadó urat illeti a szó. (Halijuk! Halljuk!) Kabos Ferencz, a mezőgazdaság- és mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A mezőgazdaságról s a mezőrendőrségről szóló törvényjavaslat, — a melyet én a t. háznak általánosságban elfogadásra ajánlok, — szükségszerűségének hosszabb indokolására kiterjeszkedni nem kívánok, mert már magában véve az a tény, hogy egy ilyen javaslat minél előbb való megalkotását az érdekelt gazdaközönség évek óta sürgeti, annak kellő bizonyítékát szolgáltatja. Második bizonyítékát képezi annak továbbá az a tény is, hogy az 1840: IX. tczikknek a mezőrendőrségről szóló egyetlen törvényünknek intézkedései már elavultak azon hosszú idő alatt, a mely ezen törvény megalkotását a jelentől elválasztja. Mezőgazdasági életünk lényegesen, mondhatnám, teljesen átalakult. A törvényjavaslat egybeállításánál mindenekelőtt megoldandó feladót képezett azon terv kijelölése, a melyben ezen törvénynek mozognia kell, illetőleg azon mezőgazdasági kérdések meghatározása, a melyek annak keretében megoldandók lesznek. Ismételten összehívott szaktanácskozmányoktól és a megkérdezett gazdasági egyesületektől és törvényhatóságoktól beszerzett informáeziók, és az általuk nyilvánított óhajtások azon meggyőződésre kellett, hog3 T vezessenek, hogy egy olyan törvény megalkotása, a mely az összes mezőgazdasági kérdéseket magában felöleli, nem volna sem czélszerű, sem szükséges, és másfelől az 1840: IX. tcz. módosítása, vagyis egy csupán a mezőrendőrségről szóló törvény alkotása nem volna kielégítő. (Helyeslés jobb felől.) Mindenütt, de kivált, nálunk, a hol a mezőgazdasági élet minden fejlődési stádiumban feltalálható, vannak olyan kérdések, a melyek csak átmenetiek, s így ezeknek egy oly törvényben való megoldása, a melynek hatása mégis bizonyos hosszabb időre van tervezve, nem volna czélszerű azért, mert így folytonos e módosítás és a törvény összekuszálásának veszélye forogna fenn. Vannak továbbá oly kérdések, melyeknek"" helyes megoldása csakis a specziális érdekek kellő méltatásával, a különleges viszonyoknak kellő tekintetbevételével lehetséges. Ezért nem lett volna czélszerű egy olyan törvény megalkotása, mely az egész mezőgazdasági térre kiterjedne, de nem lett volna szükséges azért sem, mert a mezőgazdasági kérdéseknek egész sorozata a gyakorlati életben helyesnek bízTF"
