Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-280

280. országos ülés 1894- január 22-én, hétfőn. 401 a kisebbség véleményét beadjam és azt most kifejtsem ? T. ház! Október 12-én a »Pesti Napló«-ban a földmívelésügyi miniszter úr által Julius hónapban kiadott takarmánykiviteli tilalom tárgyában egyes hivatalos jegyzékek és távíratok közöltettek. A földmívelésügyi miniszter úr megkeresésére a budapesti kir. ügyészség ennek alapján a büntetőtörvénykönyv 479. §-ában meghatározott hivatalos titok megsértésének vétsége miatt indítványozta a vizsgálatnak, esetleg a »Pesti Napló« szerkesztőségében a házkutatásnak elrendelését? A vizsgálóbírónak, a mikor az ügyész indítványát megkapta, kötelessége lett volna megvizsgálni először: van-e büntethető cselekmény, másodszor, hogy van-e helye a »Pesti Napló« szerkesztősége ellen a házkutatás elrendelésének. Lelkem egész meggyőződéséből mondom, hogy ha a vizsgálóbíró az ügyész indítványából nem látta volna, hogy az a miniszter megkeresésére történt, és ha nem feledkezett volna meg magasztos hivatásáról, ha a 479. §-t elolvasta volna, s annak rendelkezéseit megfontolja, akkor már az elővizsgálatot sem rendeli el és a feljelentést, mint tárgytalant egyszerűen félretette volna. Hogy ez így van, arról megméltóztatnak győződni, ha a 479. §-t elolvassák. Nem teszem ezt harmadszor, mert Polónyi képviselő úr már felolvasta, és iménti beszédemben én is felolvastam. A 479. §. világos rendelkezése abban áll, hogy hivatalos titok megsértésének vétsége miatt csak közhivatalnok ellen, és az ellen is csak akkor van helye büntető eljárásnak, ha tudta, hogy a hivatalos úton kezébe jutott hivatalos irat hivatalos titkot képez, és e titok közlése folytán az állam, vagy magánosok kárt szenvednek. A törvény félremagyarázhatatlanul, kétséget kizáró világossággal intézkedik. A 479. §. alapján tehát senki ellen, de legkevésbbé ismeretlen tettes ellen nem lehetett megindítani az eljárást, mert, a mint említettem, a 479. §-ban körülírt hivatalos titok megsértésének vétsége olyan hivatali bűncselekmény, a melyet csak közhivatalnok követhet el és senki más, s így azért a 479. § ba ütköző cselekményért harmadik személy egyáltalán nem vonható perbe, mert ez oly deliktum, a melyben sem bűnpártolás, sem segítés, sem felbújtás nem lehet. Ha tehát kétségtelen tény az

; hogy a vizsgálóbírónak a 479. §. ellenére még csak a vizsgálatot sem lehetett elrendelnie, különösen pedig nem lehetett azért, mert maga az ügyész sem állítja indítványában, hogy e hivatalos titok közléséből bárkinek, az államnak, vagy magánosoknak kára lett volna, sőt kétségtelen tény, és a képviselőház minden tagja előtt tudva levő, hogy ugyancsak október 12-én, tehát a mikor e hívaKÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XV. KÖTET. talos közlemények és távíratok a »Pesti Napló«ban megjelentek, a földmívelésügyi miniszter úr ezen hivatalos táviratokat és jegyzékeket itt a házban előterjesztette, tehát a hivatalos titok megsértéséről egyáltalán szó sem lehet. Ha tehát már most kétségtelenül kell, hogy álljon, hogy a vizsgálóbírónak ezen felhozott indokokból nem volt joga elrendelni az elővizsgálatot, valóságos merényletnek kell tekinteni azt, hogy a vizsgálóbíró a törvénytelenül elrendelt vizsgálat alapján házmotozást merészelt tartani. Különösen tekintetbe kell venni itt azt, hogy a házkutatásra nézve a bűnvádi eljárás 69. §-a világosan intézkedik. Kimondja, hogy ha valaki ellen házkutatás rendeltetik, köteles előzőleg a bíró a házkutatást rendelő végzést méghozni, a mikor pedig az illető házba belépett, azt azonnal a házbelieknek, vagy ha azok nincsenek, a szomszédoknak kihirdetni. Leszek bátor erre nézve a t. háznak a bűnvádi eljárás 69. §-át felolvasni. (Olvassa): »A házkutatás iránti határozat írásba foglalandó, és a vizsgálóbíró által, a kutatás megkezdése előtt, annak, a kinek lakásán történik, távollétében pedig családja tagjainak, vagy ha ilyenek nem volnának jelen, a szomszédnak felolvasandó*. Tehát a vizsgálóbíró büntetőjogi következmények terhe alatt kötelezve van, ha valaki ellen házkutatást foganatosítanak, a bűnvádi eljárás 69. §-ának megfelelően eljárni. De mi történt itt t. ház? Az előadó úr is konstatálta, hogy a vizsgálóbíró ismeretlen tettes ellen, hivatalos titok megsértése miatt a vizsgálatot elrendelte, és ezen vizsgálatot elrendelő végzés alapján — tehát nem házkutatást rendelő végzés alapján — behatolt a »Pesti Napló« szerkesztőségébe. Ez, t. ház, valóságos merénylet, mert maga a büntetőtörvénykönyv 199. §-a világosan kimondja, hogy az a biró, a ki a 69 §. szabályait meg nem tartva, házkutatást eszközöl, egy évig terjedhető börtönnel büntettetik. íme, itt van a 199. §. (Olvassa) : »Azon közhivatalnok, a ki hivatalos hatalmával visszaélve, és törvényellenesen valakinek lakásába, üzlethelyiségébe, az azokhoz tartozó, vagy azokkal összeköttetésben levő helyiségbe, vagy kerített helyre, a lakónak, vagy a lakással rendelkezőnek akarata ellen behatol, vagy abban benmarad, a házi jog megsértésének vétségét követi el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. Ha pedig abban jogtalan behatoláson fölül házkutatást is tart: egy évig terjedhető fogházzal büntetteíik«. Ha, t. h büntetőtörvénykönyv világosan kimondja, hogy a vizsgálóbíró, a ki házkutatást, ezt elrendelő végzés nélkül merészel tartani, büntetendő cselekményt követ el, s egy évig terjedhető fogházzal büntetendő, kérdem, 51