Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-280
402 28 °- országos ülés 18B4 vájjon tekinthető-e az az illető közeg, a ki ilyen minőségében a törvény világos rendelkezése ellenére valahová behatol, hivatalos közegnek, vagy vizsgálóbírónak? Nem tekinthető annak, s azért mondtam beszédem elején, hogy különböztessük meg október 12-ikét október 13-tól, mert, a mikor október 12-én a »Pesti Napló« szerkesztőségébe behatolt, akkor a szerkesztőség bármely tagjának joga lett volna onnan a vizsgálóbírót egyszerűen kiutasítani, s így joga volt Ábrányi Kornélnak is egész napon azt tenni, a mit tetszett. Minthogy pedig a házkutatást elrendelő végzésnek egyik kelléke az is, hogy az hívaialos pecséttel ellátva legyen; minthogy Czárán vizsgálóbírót senki nem tartozik ismerni, hogy ő vizsgálóbíró, és ha ilyen végzést felmutat, őt nem köteles senki respektálni, hatósági személynek tekinteni: Ábrányi Koméinak cselekményét a büntetőtörvény 165. §-a alá vonni nem lehet, mert a sajtótörvény a sajtóterméket biztosítja minden kutatás és zár alá vétel ellen, és azt egyedül a sajtóügyi vizsgálóbírónak tartja fenn. A rendes vizsgálóbírónak igenis joga van esetleg gyilkosság, vagy más közönséges bűntett miatt bűnjelt keresni, egyedül a sajtóterméket nem szabad keresni. Én tehát mint jogász konczedálom, hogy a vizsgálóbírónak joga van a szerkesztőségbe behatolni és ott bűnjelt keresni, de sajtóügyben ezt nem teheti. Ábrányi Kornélt még a 165. §-on kívül a 374. §. alapján is btínpalástolásért kérik kiadni, Kimutattam már, t. ház, hogy az első cselekményért kiadni nem lehet; a másik cselekményért sem lehet őt kiadni, minthogy a büntetőtörvény 479. §-ába ütköző hivatalos titok megsértése tulajdonképen hivatali bűntettet képez, itt tehát a bűnpalástolás ki van zárva, és Ábrányi Kornél a bűnpártolást el sem követhette. Minthogy pedig a mentelmi bizottságnak kötelessége kutatni, hogy vájjon az illető képviselő, kinek kiadását kérik, követett-e el büntethető cselekményt s ha nem követett el és mégis kérik kiadását: ez zaklatás; én pedig kimutattam, hogy ha nem követett el bűncselekményt és mégis kikérik, ez zaklatást képez: azért ajánlom a t. háznak a kisebbség véleményének elfogadását, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pap Elek jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! A magam részéről az utóbbi kérdésnek tárgyalását és annak eredményeként a foganatontott szavazást rendkívül nagy lelki örömmel és megelégedéssel vettem tudomásul. A szabadelvű és ezúttal még kormányon levő párt volt szíves tegnapi konferencziáján kijelenteni, hogy a mentelmi kérdést, mint máskor is, pártkérdésnek nem tekinti. Csodálatos módon a szavazásnál mégis összeverőjanníir 22-én, hétfőn. dött egy tömeg, a mely tisztán és kizárólag a szabadelvű pártnak falanxából állt fel, a nélkül, hogy ott hézagokat felfedezni még a legavatottabb szemnek is sikerűit volna. Önök nem tették pártkérdésnek a mentelmi jognak megsértését, ez igaz, de az a kérdés, hogy mi volt tehát az, a mit önök pártkérdéssé tettek? Nézetem szerint az, hogy az igazságügyminiszter urnak fogyatékos jogtudományát szavazattal pótolják. (Nagy zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Nagy az én örömöm és megelégedésem, meit ha az igazságügyminiszter úr beszédét Magyarország, vagy a külföld jogászai el fogják olvasni: nem kell nekünk az ő jogtudományát illetőleg vele szemben a bizalmi kérdést felvetnünk. (Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobb felöl.) Az eljárás illusztrálására még néhány dolgot említek fel. Ki van mutatva, hogy itt büntetésre méltó cselekmény fenn nem forog és fenn nem is foroghatott, mert az illető bíróság eljárása törvénytelen volt; így tehát zaklatás forog fenn. Tegnap azt mondtam, hogy azt a bírót, a ki a törvényt nem tudja, vagy ha tudja, megszegi, el kell csapni. Most e nyilatkozatomat töredelmesen megbánva, visszavonom. Visszavonom, mert inkább sajnálom," mint üldözöm azt a bírót, a ki a kormány pressziója alatt (Zajos ellenmondás jobb felől.) kénytelen oly cselekményeket végrehajtani, melyeket a világos törvény tilt. Dégen Gusztáv: Ez nem áll! Polónyi Géza: Felkérem Dégen Gusztáv képviselő urat, volt tanáromat, mondja meg azután, nincs-e igazam? Mi elmondtuk, hogy itta sajtószabadság sérelmét látjuk fenforogni. A t. képviselő úr még nem tudja, hogy mi történik ott, mert különben ő is azt látná. Megtörtént az, hogy az ismeretlen tettes ellen való eljárás ürügyével, nem a vizsgálóbíró, hanem maga a kir. ügyész odaállt a szerkesztő asztala elé és az aznapi kéziratlapokat csak ügyészi láttamozás mellett engedte leadatni. Megegyezik-e önöknek a sajtószabadságról táplált nézeteivel az, hogy az aznapi közlemények, melyek már nincsenek összefüggésben a kérdéses közleménynyel, előző czenzura alá vétessenek? Sajtószabadság ez? Egyébiránt a vizsgálóbíró eljárása nemcsak törvénytelen volt, hanem badarság is, mely őt szánalomra méltó alakká tette az egész ott lévő közönség előtt, és a melyabiróság tekintélyét is aláásta. Az előző napon bejelenteni a szerkesztőségnek, hogy holnap jövünk a kéziratot kutatni, és másnap megejteni a házkutatást, ez inkább a »Fliegende Blätter«-be való eljárás, mint Magyarország fővárosába! Hisz a »Pesti Napló« szerkesztőségében halomra gyűlt régi kéziratok száma százezerre is rúg, és azo-
