Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-280

400 2S0 * országos filés 1894. január 28-én, hétfőn. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a jelentés olvasottnak tekintessék? (Igen!) A jelentés olvasottnak tekintetvén, az elő­adó úr fog szólani. Méltóztassék meghallgatni. Krajtsik Ferencz előadó: T. ház! Azt hiszem, nem szükséges a t. házat a tényállás elmondásával fárasztanom, a mennyiben azt az előbb tárgyalt mentelmi kérdésben terjedelmesen ismertettem. A budapesti kir. törvényszék a nmlt évi október 12-én történt inczidensből kifolyólag Ábrányi Kornél képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését kéri az okból, hogy a hatóság­elleni erőszak és bűnpártolás vétsége miatt el­lene emelt vád tekintetében eljárhasson. A men­telmi bizottság, tekintettel arra, hogy azon cse­lekmények, a melyeket Ábrányi Kornél képviselő úr terhelve van, alkalmasak arra, hogy a bün­íetőtörvénykönyv illető szakaszaiba ütköző bűncselekménynek tényálladékát megállapítsák; tekintettel továbbá arra, hogy az eljárásra az eljáró budapesti kir. törvényszék illetékes: a fenforgó esetben Ábrányi Kornél képviselő úr ellen zaklatást nem lát, s ajánlja a képviselő­háznak, hogy Ábrányi Kornél képviselő úr men­telmi jogát függeszsze fel. (Zaj. Helyeslés jobb felől.) ' Bernáth Dezső jegyző: Olay Lajos! (Nagy zaj. Felkiáltások : Helyre !) Elnök : (Csenget.) Méltóztassanak elfoglalni helyeiket. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, szí­veskedjenek a terem közepéről helyökre távozni, különben kénytelen leszek név szerint megszólí­tani a képviselő urakat. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Olay Lajos: T. ház! Mielőtt beszédemet elkezdeném, kérem az igen tisztelt előadó urat, a ki előbbi beszédében azt mondotta, hogy októ­ber 12-én a házmotozást elrendelő végzéssel ment a vizsgálóbíró a »Pesti Napló« szerkesztő­ségébe, legyen szíves az iratokból konstatálni azt, hogy a 46.801/1893. számú végzés kinek lett kézbesítve, minthogy az imént — szerintem az iratokkal homlokegyenest ellenkezőleg — azt méltóztatott állítani, hogy igenis, a házmotozást elrendelő végzéssel ment be a vizsgálóbíró a »Pesti Napló« szerkesztőségébe. Mielőtt beszé­demet megkezdeném, kérem, tessék ezt igazolni, akkor folytatom beszédemet, előbb nem. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Krajtsik Ferencz előadó: A felszólí­tásra szívesen válaszolok. Nem azt mondtam, hogy a házmotozást elrendelő végzéssel ment be, hanem a bizottsági jelentésben is benne van, felszólalásomban is egész világosan és határo­zottan állítottam, hogy a vizsgálóbíró akkor, a mikor kérelme folytán neki a kérdéses kézíratok kiszolgáltatása megtagadtatott, megfogalmazta a házmotozást elrendelő végzést, és azt a törvényes gyakorlatnak megfelelőleg felolvasta; erről a jegyzőkönyv tanúságot tesz. (Helyeslés.) Olay Lajos: T. ház! Tökéletesen meg vagyok elégedve az előadó úr felvilágosításával. Tény tehát az, ho^y a vizsgálóbíró házmotozás végett a »Pesti Napló« szerkesztőségébe ház­motozást elrendelő végzés nélkül jött..(Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez tehát az előadó úr által és a hivatalos íratok alapján konstatálva van. Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, leszek bátor most már, miután a sza­vazás már megtörtént, az ügy állását, a melyet mindig csűrtek-csavartak, nagyon röviden el­mondani, hogy azt mindenki tisztán lássa. (Hall­juk! Halljuk!) Október 12-én a vizsgálóbíró törvénytelen végzés alapján, a házmotozásról rendelkező tör­vények ellenére, végzés nélkül behatolt a »Pesti Napló« szerkesztőségébe, tehát 12-én a vizsgáló­bíró személye nem volt hatósági közegnek tekint­hető, az ellen mindenkinek joga volt retorzió­val élnh Tehát röviden úgy áll a dolog, hogy 12-én Ábrányi Kornél bármily cselekménye a 165. §. alá nem vonható. Plogy állt a dolog 13-án? Ezt kellett volna a t. igazságügyminiszter úrnak kideríteni, akkor mindenki tisztán látta volna a dolgot. 13-án már a Czárán vizágálóbíró által 12-én meg­hozott, kihirdetett, tehát akkor már a törvény kellékeivel biró végzés foganatosítására lett Drill vizsglóbíró kiküldve, s miután ekkor Drill vizsgálóbíró egy törvényes végzést csak effek­tuált, a mentelmi bizottság felfogása szerint joga volt a képviselőt, ki az effektuáíást megakadá­lyozta, a mentelmi jog megsértése nélkül eltávo­lítani. Ezt senki sem mondta el a t. kormány­párt részéről, pedig ha elmondták volna, nem lett volna ez a hosszú vita. Nekem kellett el­mondanom, hogy hogyan áll a dolog, s felvilá­gosítanom a t. kormánypártot, és talán igazol­nom az ő szavazásukat, mert nagyon kevesen voltak, a kik tudták, hogyan áll a dolog. (De­rültség. Úgy van! a szélső baloldalon.) Ügy lát­szik, a bizottság t. elnöke, előadója s a minisz­ter úr sem tudta, mert ha tudta volna, elmondta volna. Azt hiszem, nekem sikerűit az ügy való állását a képviselőház előtt felderíteni; tettem azt azon jó bőszemben, mert meggyőződésem, hogy a mentelmi bizottságnak sohasem szabad pártszempontból eljárnia, hanem mindig a való igazságot kell keresnie. Különösen nekem, ellen­zéki képviselőnek, mindig kötelességem a jog álláspontján állni, mert egyedül az véd meg engem a többség erőszakos hatalma ellen. Mi kényszerített engem mégis arra, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom