Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-280

390 280. omágos Illés 1894. Január 22-én, hétfőn. külön beszélünk, és nem duettet tartunk. (Derültség.) Abban a körülményben, t. ház, hogy a tettes ismeretlen volt, és épen a tettes felderítése szempontjából az első vizsgálati cselekmények megtétettek, nem hogy valamely gyanús körülmény volna, hanem a legprimitívebb kötelességét teljesítette a vizsgálóbíró, midőn a tényálladéknak ezen ismeretlen része iránt vizsgálati cselekmény által teljes bizonyosságot akart szerezni. (Helyeslés jobb felől.) Már most legyen szabad, t. ház, ezek után, a miket én meglehetős mellékkérdéseknek tekintek, a főkérdésre rátérnem. (Halljuk! Halljuk!) Részemről annak bírálatába, helyes-e minden részében a bizottság jelentése, nem bocsátkozom, tartom magam a főkérdéshez, hogy az ott 13-án történtek által megsértetett-e a mentelmi jog, vagy sem? Kötelességemet teljesítem, midőn egész nyíltsággal arra nézve, fenforog-e itt mentelmi jog megsértése, vagy sem, egész nyíltsággal és absztrahálva minden személyi dologtól, objektív véleményemet megmondom. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő urak, a kik felszólaltak, két külön körülményben találták a mentelmi jognak megsértését, Issekutz képviselő úr abban, hogy először házkutatás eszközöltetett a szerkesztőségi szobában, midőn a lapnak főszerkesztője egyszersmind képviselő, azon tényben, hogy a ház előleges engedélye nélkül ebben a szobában házkutatás eszközöltetett; f Polónyi képviselő úr külön álláspontra áll. 0 azt mondja, hogy helyén jogosultnak ismeri azt a felfogást (Ellentmondás és zaj a szélsőbalon.) Polónyi Géza: Bocsánat! Nem! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Kérem, felolvasom szószerint. Polónyi Géza képviselő úr, eltérőleg Issekutz képviselő úrtól, következőket mondta: »Hogy tisztáztassam a dolgot, először is eliminálok egy kérdést. Én a képviselőház jogának megsértését elkülönítem, mert magam részéről megengedhetőnek tartom azon felfogás jogosultságát, hogy az a szoba, a melyben a személy elleni erőszak alkalmaztatott, nem az ő^magánlakása volt, hanem a »Pesti Napló« szerkesztőségéhez tartozott. Mondom, elfogadhatónak tartom ezen okoskodását, és nem látom szükségét most azzal foglalkozni, vájjon a képviselőnek házjoga sértetett-e meg.« Polónyi Géza: Úgy van! Tehát nem akarok foglalkozni, nem mondom, hogy elismerem. (Zaj jobb felől.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház! Én még polemizálni sem akarok senki ellen. A t. képviselő úr véleményét azért olvastam fel, hogy az érvelésre feleljek. Azt mondtam, hogy Issekatz képviselő úr a képviselő mentelmi jogát abban látja megsértve, hogy abban a szobában, a melyről szó van, a ház előleges engedélye nélkül házkutatás eszközöltetett és ezt a kérdést Polónyi képviselő úr eliminálta, és azt mondta: nem akarok argumentálni azon az alapon, mert megengedem azon felfogás jogosultságát, hogy ez a lakáshoz nem tartozott, ennélfogva a lakás immunitása által nem fedett helyiségben volt. (Zaj a szélsőbalon.) Csdhatatlanságra senki se tart igényt e dologban. Állásomnál fogva is kötelességemnek érzem a t. házat óvni a képviselők menteimi jogának oly exorbitans kiterjesztése ellen, a melyhez paralell kiterjesztés sehol a müveit Európában nem létezik. Nagyon óvatosak legyünk ebben, mert minden ily túlságos kiterjesztés, a melyre a müveit és parlamentáris országokban példa nincs, az igazságszolgáltatás objektív kárára és a nagy publikum érdekeinek, a mely a maga védelmét a büntető igazságszolgáltatás akadálytalan menetében látja, (Helyeslés jobb felöl.), nagy sérelmével jár. (Helyeslés jobbfelöl.) Meggyőződésem az, hogy a, fenforgó esetben az a kérdéses szoba a képviselő lakásának, a mely az immunitás által fedezve van, alkatrészét nem képezi. Ezt csak akkor lehetne alkatrészének deklarálni, ha azt az elvet fogadnók el, hogy minden helyiség, a mely az illető lakásán kivül bárhol van, minden helyiség, a melyben foglalkozását végzi, az immunitás védelme alá tartozik. Horánszky Nándor: Ki ellen foganatosíttatott ? Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Erre is felelek, megengedi t. képviselőtársam, ha ezt kissé hátrább teszem. Nincs iá példa Európa egy müveit államában sem, hogy az immunitással bíró helyek oly exorbitans mértékben bővíttetnének ki, mert annak következményei rendkívüliek volnának, ha minden hely, a hol egy képviselő foglalkozását végzi, tekintet nélkül, lakása-e vagy sem, még akkor is, ha a vizsgálat a képviselő személye ellen nincs intézve, az immunitás védelme alatt állana. Akkor, uraim, százakra és százakra rúgna a régi kor azilumához hasonló immunitás alatt álló helyek száma, a hol vizsgálati cselekményeket nem a képviselő, hanem harmadik személy ellen intézett vizsgálatukban sem lehetne teljesíteni s ez ezen esetben az igazságszolgáltatás czéljának teljes meghiúsulására vezetne. (Helyeslés és tetsäés jobb felöl.) Ezért én, t. ház, e konkrét esetben abban a nézetben vagyok, hogy az a szoba a képviselőnek lakásához nem tartozott, s azzal semmi összefüggésben nem volt az íróasztal ; azon elv elfogadását, hogy minden hely, a hol egy képviselő foglalkozását és üzletét végzi, az immunitás vé •