Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-280

382 280. orwAgo* Ülés 1S94, jannár 22-én, hétfőn. függesztésére nézve kér a t. háztól döntő határozatot. Minthogy a két teljesen különböző kérdésnek egy alapja és kiindulási pontja van, és az immunitás alaki kérdése mellett érinti egyúttal a sajtóbíróság kérdését is, engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal együttesen foglalk ózhassam mindkét kérdéssel. (Halljuk! Halljuk!) Ezt pedig annál több joggal tehetem, minthogy a dolognak a sajtószabadságot érintő része még a házban kellőkép úgy sem volt megvilágítva, pedig ezen szempontnak döntő súlylyal kell a t. ház elhatározásának mérlegébe esnie. Madarász József: Kellene! Hock János: Mert a sajtószabadság magasztos princzipiumát, a küzszabadság tápláló gyökerét nem sérthetjük meg a nélkül, hogy ne szenvedjen bele maga a gyümölcs is, vagyis a szabadság. (Igazi Ügy van ! a bal-és szélső baloldalon.) T. ház! Őszintén megvallom, hogy a közszabadságnak két főgarancziáját ismerem; az egyik a gyülekezési jog, (Helyeslés a bal- és a szélsőbalon.) a másik a sajtószabadság. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalon!) Az egyik a szó hatalmával, a másik a toll erejével propagálja az eszmét és védelmezi az ember szellemi kincsét és értékét, a gondolatot. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Az eszme s a gondolat az a biztos alap, melynek felül kell emelkednie a politikai fluktuáczió hullámozásán, valamint felül kell emelkednie az ostromló tenger habjain a világító toronynak. És ha az ostromló tenger néha felveti is hozzá piszkos habját, csak tisztábbra 'moshatja, de örök lángját ki nem olthatja, mert a veszedelem idejében onnan kell erednie minden fénynek és világosságnak. (Tetszés a baloldalon.) T. ház! A modern kor czivilizácziójának alapja az eszmének és gondolatnak a szabadsága. Épen azért, ha bárminő hatalom a világon az eszmének szabad közlése elé más akadályokat akar emelni, mint a melyeket a dolgok törvényes rendje, vagy pedig az igazság szempontja megkövetel, akkor nem csupán a társadalmi ellenőrzés munkája lesz megbénítva, hanem meg lesz bénítva az az alap is, a melyre a modern kor czivilizácziója épült. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Az eszme és a gondolat szabadsága volt az a két izmos és hatalmas szárny, mely az emberi szellemet kiemelte a rabszolgaság tunyaságából, meghunyászkodásábóL Mihelyt az a gondolkodó ember jogot nyert arra, hogy gondolatait szabadon közölhesse milliókkal, akkor az eszme, melynek gyújtó szikráját a teremtő keze ültette szivébe, egyúttal milliók szivét is lángra gyújtotta, hogy közös elhatározással és erővel munkálkodhassanak egy újabb és biztosabb társadalmi rend alapjain. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A történelem a tanúm, hogy mihelyt az emberi szellem felszabadult a reá nehezedő gyámkodás békáiból, csodálatos magasságba emelkedett rögtön a haladás. Egy szárnycsapással törte össze a feudális kor keretét, hogy a. szabad gondolkodás beköltözésével új szellemmel, új tartalommal foglalja el helyét az igazság szabadsága. A felszabadítás eme nagy munkáját mi a Sajtóval közölhetjük. Hogy pedig a sajtószabadság minő drága és féltett kincse volt ennek a nemzetnek, azt fényesen igazolja a közelmúlt története, mikor Magyarország társadalmi s politikai átalakulásával első lépését eme szabadság proklamálásával tette meg. Sőt még mikor az elnyomatás nehéz napjaiban az önkény durva keze letörölte a sajtó arczulatáról az élet színét, a szabadságot, akkor is ott állott az a sajtó a nemzeti jogok szentélyében, hogy mint a vak Homér egykor a hierofanták ünnepélyén, homályos és bekötött szemekkel hirdesse a tömegnek a jövő reményét, a hajnal virradását. (Tetszés a balodalon.) Mikor a szabadságról e hazában csak sóhajokban és fohászokban lehetett beszélni, és ez a nemzet a meghiúsult erőfeszítés kétségbeesésében vergődött, a sajtó emelte fel a csüggedt lelkeket és vezette a magasztos eszmék tiszta forrásához, hogy líj üdülést, új reményeket meríthessen belőle a kifáradt nemzeti erő. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A mikor ennek az eltiport nemzetnek magát még kisírnia sem volt szabad, a sajtó töltötte be a szíveket napfénynyel és újabb reménységgel, hogy a nemzet kifáradt idegei, mikor szükség lesz rá, újra fölpezsdülhessenek. Egyszóval, t. ház, a sajtó volt az a mesebeli sas, a mely gyenge és gyámoltalan kicsinyeit szárnyai alá vette, hogy közelebb emelhesse azokat az örök igazság forrásához, az éltető szabadsághoz, a hová azok a maguk erejéből fölszállni még képtelenek voltak. Sőt tovább megyek, t. ház! Az alkotmányos élet helyreállítása után csak még jobban emelkedett a sajtó jelentősége, mert az az egészséges nemzeti közszellem, a mely a parlament mesterséges összeállítása folytán ebben a házban sohasem talált hamisítatlan kifejezésre, a sajtóban mindig megtalálta a maga védelmét és erősségét. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.jHigyje meg a t. ház, hogy ha ez a sajtó a nemzeti szellemnek kultuszát a magyar fajban nem istápolta, nem erősítette volna, a nemzet ellenálló képességét teljesen megtörte volna az a sivár, meddő párturalmi rendszer, a mely most máiösszezsugorodott testtel vonaglik, mint a parázsgyürííbe szorult féreg. Ezen érdemei mellett követelheti a sajtó a legmesszebbmenő szabadsá-