Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-279

368 379. országos ülés 1804. j annár 80-án, szombaton. t. háznak és t. alelnök úrnak szíves figyelmét, hogy ítéljék meg, hogy nem súlyosabb esete forog-e fenn a mentelmi jog megsértésének akkor, midőn, — mint igazolni fogom, — ifj. Ábrányi Kornéllal szemben a legbrutálisabb jogtalansággal, (Ellenmondás jobb felöl. Úgy van! Úgy van! bal felől.) nem közvetve, hanem közvetlenül személye ellen gyakoroltatott illegitim erőszak. Ehhez a dologhoz kötelességemnek tartom felszólalni, nemcsak mint jogász, — már olyan, a milyen, az iránt lehetnek vélemények, — hanem mint közvetlen szemtana is. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Hogy ezt a kérdést sine ira et studio, minden párt- és hatalmi érdekektől eltekintve, higgadtan megbírálhassuk, első sorban, — úgy, a mint a mentelmi bizottság is tette. — a történteket két részre kell osztani: az október 12-én és az október 13-án történtekre, és már előre is jelzem, hogy a mentelmi bizottság jelentésének sarktévedése épen abban áll, hogy a mentelmi jog sérelmének kérdését összekeveri a 12-én történtek indokolásával. A tényállás az, hogy az október 12-én állítólag revolverrel való ellenállás kérdése abszolúte nem tartozik a mentelmi jog sérelmének kérdéséhez. E kérdés felvetendő a kiadatás kérdésénél, mert az október 12-én történtek miatt Ábrányi Kornél képviselő úr ellen hatóság elleni erőszak miatt följelentés lévén téve, a képviselőház azon második kérdésnél lesz abban a helyzetben, hogy elhatározza, vájjon az október 12-én történtek miatt kiadja-e Ábrányi Kornél képviselő urat, felfüggeszti-e a mentelmi jogát, vagy sem? A mentelmi jog, a képviselői immunitás megsértésének kérdése tisztán 8 kizárólag az 1893. október 13-án történtek alapján kell és lehet, hogy megbírálandó legyen. Miért? Mert a mentelmi jog sérelmének kérdését, ha a képviselő nem panaszolná is a sérelmet, minthogy e jog nem a képviselőnek, hanem egyúttal a háznak is joga, a képviselőháznak vizsgálata tárgyává kellene tennie, hogy ha bármiféle más úton jut, is tudomására a sérelem, de a mentelmi jog megsértése világosan és határozottan csupán az október 13 án történtek tekintetében van bejelentve. Ábrányi Kornél t. képviselő úr panaszolta azt, hogy a képviselőház előzetes engedélye nélkül lakásában az ő személye ellen a bíróság és a kir. ügyész közreműködésével törvénytelen erőszak gyakoroltatott. Már most az a kérdés, hogy e tekintetben mi a tényállás, és mit mond a törvény? Hogy tisztázhassam a dolgot, . először is eliminálok egy kérdést. A képviselőház jogának megsértését elkülönítem, mert a magam részéről megengedhetőnek tartom ama felfogás jogosultságát, hogy az a szoba, a melyben a személy elleni erőszak alkalmaztatott, nem az ő magánlakása volt, hanem a »Pesti Napló« szerkesztőségéhez tartozott; mondom, elfogadhatónak tartom ezt az okoskodást, és nem látom szükségét most azzal foglalkozni, vájjon a képviselőnek házjoga sértetett-e meg? A kérdés tisztán és kizárólag az, hogy a képviselő személye ellen alkalmazott erőszak — a tettenérés és a folytonos üldöztetés esetét kivéve — meg van-e engedve Magyarországon: igen, vagy nem ? Tisztán és kizárólag ez a kérdés. Már most, t. ház, mi a tényállás? A tényállás az, hogy egy állítólagos hivatalos titok megsértése miatt ismeretlen tettes ellen büntető eljárás indíttatott meg, és annak során előnyomozás foganatosíttatott. Ez ejőnyomozás folyamán a királyi ügyészség indítványára a vizsgálóbíró házkutatást rendelt el. Ezen házkutatás foganatosítása alkalmával, mely a személy ellen való erőszakot sohasem tartalmazza, Ábrányi Kornélt, mint képviselőtazon asztaltól, a mely neki magántulajdona és a melyben magán leveleit őrzi és őrizte, a vizsgálóbíró által a királyi ügyész részéről a helyszínén tett indítványra hozott határozat folytán azzal, hogy egy detektív kezét a képviselő válára tette, erőszakosan eltávolíttatott. Szemtanúja voltam az esetnek s tudtommal jelen voltak Lukáts Gyula, Visontai Soma és gondolom, Hock János képviselő urak, a kik mindezt szintén látták. Már most mi a jogi tényállás? Azt állítottam, hogy itt brutális ogtalanság követtetett el, és illegitim módon hatolt be a vizsgálóbíró már a házkutatás foganatosítására; de még illegitimebb módon járt el akkor, a midőn a képviselő személye ellen erőszakot alkalmazott. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mit mond a törvény, t, ház? A 479. §., a melynek alapján ezen famózus vizsgálat megindíttatott, szó szerint ezt mondja: »Egy évig terjedhető államfogházzal büntetendő azon közhivatalnok, a ki hivatali állásában tudomására jött hivatalos tárgyalást, meghagyást, tudósítást vagy pedig hivatalos minőségében kezéhez jött iratot, tudva, hogy tartalmuk hivatali titkot képez, akár az állam, akár magánosok ártalmára másokkal közöl vagy közzétesz.« Már most, t. ház, méltóztassék csak a jogászoknak véleményét meghallgatni, milyen sajátságos intézkedésekkel találkozunk. (Halljuk! Halljuk !) A törvénynek felolvasott szakasza jogász és magyarul értő ember előtt nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy ezt a »delictum sui generis«-t csak közhivatalnok követheti el,