Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-279

279. országos ülés 1894. január 20-án, szombaton. 369 csak akkor, ha tudja, hogy az hivatali titok, a mit ő elárult, és ha az államnak, vagy mások­nak ártalmára van. Mi következik ebből, t. ház ? Az, hogy ilyen delictum sui generis esetén az ismeretlen tettes ellen való nyomozati eljárás a törvény által ki van zárva, azért, mert ez a deliktum csak akkor foroghat fenn, ha konsta­tálva van, hogy a ki azt elkövette, közhivatal­nok, az pedig nem lehet ismeretlen személy. Az ismeretlen tettes ellen való fiktív eljárás már magában véve a törvény nem tudásának, vagy annak tudása esetén is durva visszaélésnek kell, hogy minősíttessék. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) De még annak a konstitutív elemnek is fenn kell forognia, hogy az illető tudja, hogy hivatalos titkot árúi el. Nem is kérdem azt, ha vájjon ártal­mára van-e az államnak, vagy ártalmára le­het-e magánosoknak, ha egy belkormányzati ügyben az ország megtudja, hogy mi az igaz? (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ilyen dolgot jogászokkal elhitetni sohasem fognak. De mi következik ebből ? Először is, hogy az ország fővárosának királyi ügyésze, annak vizsgálóbirája kell, hogy tudja, és ha nem tudja, méltó arra, hogy azonnal elcsapassék, hogy a »Pesti Napló« akármely munkatársa, de különö­sen ifj. Ábrányi Kornél nem közhivatalnok, ifj. Ábrányi Kornél tehát ezen delictum sui generist sem el nem követhette, sem annak bűnpártolásá­ban részes nem lehet. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, magának a házkutatás­nak elrendelése is illegális dolog volt. De ezen­kívül sérti még az az intézkedés a sajtószabad­ságot is. (Iqaz! Úgy van! a hal- és szélső balolda­lon.) Ezenfelííl megkerülése az a sajtótörvény intézkedéseinek, egyenes kijátszása a sajtótör­vény a felelősségre vonatkozó intézkedései­nek. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső balolda­lon.) Gyakorlati példákkal fogom majd meg­világítani, mire vezet ez az eljárás. A sajtótörvény szerint felelős a szerző, ha ez nem tudatik, a felelős szerkesztő, azután a kiadó, esetleg a nyomdász. A mi sajtótörvé­nyünk szerint joga van a felelős szerkesztőnek a felelősséget más szerzőért magára vállalni. Ez egy fundamentális sajtószabadsági intéz­kedés. Ha már most nem is sajtó-vizsgálóbíró írt­ján, a kinek egyedül van joga a sajtó útján közzétett termékek lefoglalásához, vagy az azok alapjául szolgáló kéziratok konfiskálásáhos;, ha nem sajtópert indítunk, hanem egy állítólagos hivatalos titok megsértése alapján ismeretlen tettesek ellen teszünk feljelentéseket, akkor min­dennap megtörténhetik, hogy egy közlemény miatt, a mely gyanús vagy kellemetlen a t. kor­KBPVH. NAPLÓ. 1892 -97. XV. KÖTET. mánynak, és melyről meg akarja tudni, hogy azt ki irta, megtörténhetik, hogy az ismeretlen tet­tes ellen elrendelt vizsgálat során, a ki még a ható­ság által elkövetett hivatali hatalommal való visz­szaélés miatt sem léphet fel panaszszal, mon­dom, a vizsgálat során elmennek egy szerkesz­tőségbe, a hol nemcsak azt puhatolják, hogy ki írta a czikket, a minek pedig titoknak kell maradni, de még a képviselő-szerkesztőnek ma­gánlevelezéseit is felkutatják, hogy tudomására jussanak annak, hogy azon képviselőnek milyen összeköttetései vannak. Az ilyen eljárás egy rendőrállamban sincs megengedve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a t. igazságügyminiszter úr eddig nem talált expedienst arra, hogy ezt meg­torolja, joggal és méltán megvárom, hogy azt ezentúl meg fogja tenni. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) De a személy ellen gyakorolt erőszak tekin­tetében sajátságos, hogy a mi mentelmi bizott­ságunk milyen furcsa elméletet állít fel. Nagyon kérem a t. képviselő urakat, fontolják meg, hogy ilyen elvek enuncziálásához hozzá ne járuljanak. Mit mond a mentelmi bizottság'? Méltóztassanak a jelentést elolvasni. Azt mondja, hogy a képviselőt a mentelmi jog csupán képviselői minőségben és annak gyakor­lása közben teljesített dolgok tekintetében illeti meg. Rögtön be fogom bizonyítani az előadó úr­nak, és ő maga is kénytelen lesz elismerni ennek az állításnak abszurditását. (Halljuk! Halljuk!) Ha én mint ügyvéd csalást követek el, vagy sikkasztok, vagy akármelyik más kép­viselőtársam, a ki gazda, mérnök, vagy lelkész, követ el hivatalos állásában bármiféle bűntettet, vagy a ki semmiféle állást a világon nem tölt be és csalást követ el, kérdem : képviselői minő­ségében követi-e el a csalást? Hol hallott a t. előadó úr ilyen elméletet: Hiszen a kiket itt vádolnak, a kiknek kiadása tekintetében határo­zunk, az egy sem képviselői minőségében követte el a bűntényt. T. ház, ezen minőséget kettéválasztani nem lehet, mert az immunitás nem ettől van függővé téve, hanem az az a jog, hogy a képviselő ellen, míg mandátuma tart, semmiféle büntető eljárást, semmiféle előnyomozati, vagy vizsgálati intézkedést, a képviselőház engedélye nélkül, megtenni nem szabad. (Elénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) A ki ellenkező elméletet állít fel, meg­hamisítja a mentelmi jog alapját. (Igaz! XJgy van! a bal és szélsőbalon.) Én az ilyen elméle­teknek nem adok helyet. Már most, minthogy nem lehet elkülöníteni a képviselőt a szerkesztőtől, nem lehet elkülöní­teni a képviselőt az ügyvédtől vagy mérnöktől, az a kérdés, hogy ifj. Ábrányi Kornél szemé­47

Next

/
Oldalképek
Tartalom