Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-279

379, országol ülés 18M. jauuárSO-áo, szombaton. 367 sága alapúi véve Ábrányi Kornél képviselő urnak a képviselőházban tett nyilatkozatát, a mely a tényállásra vonatkozik, és kiegészítve s részben rektifikálva azt azon adatokkal, melyeket a vizsgálati iratokból merített, s kiegészítve ezeket Ábrányi képviselő úrnak a mentelmi bizottság előtt tett nyilatkozatával, azon meggyőződésre jutott, hogy ez alkalommal Ábrányi Kornél képviselő úr mentelmi joga meg nem sértetett; mert a budapesti királyi törvényszék vizsgálóbírója hatáskörében járt el akkor, a mikor egy más bűncselekményre vonatkozó bűnjel kutatása végett a »Pesti Napló« szerkesztőségében megjelent, ott a házkutatást formális végzéssel elrendelte, és azt foganatosítani akarta. Annál alaposabban tehette ezt a vizsgálóbíró, mert Ábrányi Kornél képviselő úr épen a megelőző í>apon egy* másik vizsgálóbírónak megmutatta a kérdéses kéziratokat, és azokat zsebre vágta, azokat tehát máshol, mint Ábrányi Kornél képviselő úr birtokában keresnie nem lehetett. A képviselőház mentelmi bizottsága azon meggyőződésre jutott, hogy a vizsgálóbíró által foganatosított házkutatás Ábrányi Kornél mentelmi jogát egyáltalán meg nem sértette. A mentelmi jog biztosítja a képviselőnek a teljes szólásszabadságot mindannyiszor, valahányszor azt a képviselő állásából kifolyólag igénybe akarja venni. A mentelmi jog, a mint az mai napig nálunk érvényben van, és hosszas gyakorlat által megerősödött, biztosítja a képviselőnek függetlenségét minden támadás és zaklatás ellen, a mennyiben a képviselő ellen sem bűnvizsgálatot elrendelni, sem pedig személyes szabadságát korlátoló bírói intézkedéseket foganatosítani a képviselőház előleges beleegyezése nélkül, a tettenkapás esetét kivéve, nem lehet. Ez kétségtelenül személyes privilégiuma a képviselőnek, személyes kiváltsága ; személyéhez, a képviselői funkczióhoz van kötve. (Zaj. Halljuk! Bálijuk!) Elnök: (Csengéi.) Csendet kérek! Ne méltóztassanak a képviselő urak beszélgetni ! (Élénk helyeslés. Halijuk ! Halljuk !) Krajtsik Ferencz előadó: Ámde a személyes szabadságot érintő kényszerintézkedések alóli kivétel nem terjedhet ki odáig, hogy a képviselő hivatásszerű működésével semmi kap csokiban nem álló, nem is rendes lakhelyét képező, hanem csak bizonyos foglalkozás betöltésére szolgáló helyiségeket, a vizsgálóbíró házkutatása, vagy egyéb kényszerintézkedése alól mentessé tegye. Ez oly kiváltságot teremtene, mely a képviselőház és a képviselői állás függetlensége érdekében alkotott mentelmi jog által indokolva nincsen, s bizonyos esetekben a legnagyobb visszaélésekre szolgálhatna eszközül. Ábrányi Kornél képviselő úr a bizottság előtt is, a házban is, és a vizsgálati iratokból ki tűnői eg határozottan beismerte azt, hogy a vizsgálóbíró a házkutatást nem az ő lakásán, hanem a »Pesti Napló* szerkesztőségének helyiségében foganatosította. Az a körülmény tehát, hogy abban a lakásban, melyben a házkutatás foganatosítva lett, Ábrányi képviselő űr nemcsak a »Pesti Napló« főszerkesztőségével járó teendőit, hanem magánteendőit is végzi, a vizsgálóbírót egyáltalán nem akadályozhatta meg abban, hogy a különben a » Pesti Napló« összes helyiségeire törvényesen elrendelt házkutatást foganatosíthassa. Ennélfogva a bíró törvényesen járt el, eljárásával Ábrányi képviselő úrnak mentelmi jogát egyáltalán nem érintette, annál kevésbbé sértette, s minthogy ez nem történt meg, semminemű további intézkedésnek szüksége fenn nem forogván, a mentelmi bizottság kéri a, házat, hogy méltóztassék a jelentést egyszerűen tudomásul venni. (Helyeslés jobb felől.) Bernáth Dezső jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza:T. haz! (Halljuk! Halljuk!) Igen természetesnek tartom, hogy az adott politikai helyzetben a t. képviselő urakat még e perczben is sokkal inkább érdekli egy reverzális kérdése, mint az, hogy a törvényhozás egyéb munkálatait folytassuk. É*- mert abban a szerencsében részesülök, hogy elsőnek szólalok fel Perczel Dezső igen t. alelnökünk után, kijelentem, hogy habár tisztán az ő magánügyéről van szó, mégis, minthogy a kérdés a képviselőház alelnökének politikai reputáczióját érintő kérdés volt, teljesen jogosultnak tartom azt az önérzetes felszólalást, a melyet itt hallottunk, és magam részéről azon hitelt érdemlőségnél fogva, a melynek elismerését egymástól e házban feltétlenül meg kell, hogy követeljük, és annál inkább kell, hogy ezt a képviselőház alelnökével szemben tegyük, örvendetes tudomásul veszem azt, a mit a t. alelnök úr kijelentett. (Általános helyeslés.) A mi azonban felszólalásának második részét illeti, azt már kénytelen vagyok a mostani tárgynál matériáié gyanánt is felhasználni. Nagy tisztelettel kérem meg különösen a képviselőház igen t. alelnökét és azon képviselő urakat, a, kik örömömre nagy helyesléssel kísérték felszólalását, méltóztassanak figyelembe venni, hogy épen a mi alelnökünk a mentelmi jog kérdésében is tett ma egy deklarácziót. A t. alelnök úr ugyanis, ha jól értettem szavait, egy választójához harmadik személy által intézett távírat által, a kire ez által presszió gyakoroltatik, magára nézve látja a mentelmi jog megsértését fenforogni. Én ehhez a rigorózus állásponthoz teljes mértékben csatlakozom, és azért kérem a