Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-277

277. országos ülés 1«M. január !***», kedflén. ' 359 hogy úgy a bank, mint a nagyobb hazai pénz­intézetek és a kormány állandóan, rendszeresen figyelemmel kísérik nálunk a pénzügyi viszo­nyokat. Egészségtelen jelenségek, a melyeknek visszahatásától és hátrányaitól kellett volna tar­tani, nem mutatkoztak a budapesti piaezon, ha­nem igenis mutatkozott a hiteleknek meglehetős nagy igénybevétele, és ez indította az általam említett mindkét tényezőt arra, hogy a hitelek­nek idejekorán való megszorítása útján ipar­kodjanak minden veszélynek elejét venni. Ez a megszorítás megtörtént, a nagyobb pénzintéze­tek szigorúbbak voltak az előlegek adásában, megfelelő fedezetet követeltek, és nagyon termé­szetesen a nem reális, nem valódi hitelszükség­letek kielégítésére korlátoltabb eszközöket bo­csátottak az illetők rendelkezésére. Hogy ez visszahatással bir a vidéki pénz­intézetekre is, az nagyon természetes, mert utóbb is az a gazdasági törvény, hogy a nagy hiteleket a nagy intézetek közvetítik, nálunk is érvényesült, és a vidéki intézetek mindig kény­telenek lesznek egyes nagy intézetek közvetíté­sét igénybe venni. Nálunk is áll ez az állami pénzekre nézve, s higyje el a képviselő úr, hogy oly rendszert képzelni sem tudok, a mely­lyel az állami pénzeket közvetlenül tudnám el helyezni egyes vidéki intézeteknél. Hisz engem teljes felelősség terhel az állami pénzek bizton­sága tekintetében, és én e felelősséget el is vállalhatom azért, hogy egyes intézeteknél, a melyeknek ügymenetét, ügykezelését, alaptőké­jét, vezérlő irányát ismerem, az állami pén­zek biztonságban vannak; egy-két nagyobb intézetet, a melyekkel közvetlen összekötte­tésben vagyok, figyelemmel kísérhetek, de le­hetetlen, hogy figyelmem és ellenőrzésem ki­terjedjen a, vidéki intézetekre is. Ez annyit, tenne, t. ház, mint segíteni momentán az egyes vidéki piaczokon, de ha az általános rend­szerré válnék, igen válságos következményeket vonna maga után. Ezért kilátásba sem helyez­hetem, hogy a vidéki pénzintézetekkel, talán egyes intézeteket kivéve, a hol épen forgalmi szempontból, vagy válságok elkerülése végett, vagy másnemű elősegítés ezéljából szükségessé válik, de a vidéki pénzintézetekkel általában nem ígérhetem, hogy közvetlen összeköttetésbe léphessek. Teszem ezt nem azért, mintha a vi­déki pénzintézetek bonitásában nem bíznám, hanem azért, mert ezt rendszeresen kellene tenni, s azokat én nem ellenőrizhetem. A mi vidéki pénzintézeteink szekuritás és bonitás tekintetében alig hagynak kívánni va­lót. Példákat tudnék felhozni, a hol csődbe ju­tott népbank kis követelései, a melyek le, egé­szen 10 forintos váltókból állottak, annyira biz­tosak voltak, hogy számba sem vehető csekély f összegek híján pontosan liquiddé voltak tehetők, csakhogy nem rövid idő alatt, hanem hosszú terminusra, úgy, hogy a vidéki pénzintézetek a bonitás és szekuritás tekintetében, nagy átlagban szólva és nem egyesekről beszélve, mert selej­tes elemek mindenütt lehetnek, kívánni valót nem hagynak, s így nagyjában a vidéki pénz­intézeteknek ezt a bizonyítványt ki kell szol­gáltatnom. (Helyeslés jobbról.) Liquiditás tekin­tetében azonban nagyok a bajok, mert az azon­nal való fizetési képesség sok kívánni valót hagy hátra, mert úgy saját tőkéiket, mint az ezen tőkékkel sokszor arányban nem álló beté­teknek nagy részét jelzálogokra, vagy oly kö­vetelésekre helyezik el, a melyek, ha bírnak is váltófedezettel, nem birnak a kereskedelmi váltó azon jellegével, melynél fogva az esedékesség idejében azonnal behajthatók, hanem olyanok, a melyek prolongáesiót igényelnek. Ily körülmények között addig, míg más­nemű intézkedéseket tehetünk, vidéki pénzinté­zeteink forgalmának szabályozása iránt, — mert más intézkedéseket is kell tennünk, — előre is kijelentem, hogy én a törvényes intézkedésektől valami hagy hatást nem várok. A nagy hatások a gazdasági életben az okszerű eljárásban rej­lenek, de törvényes intézkedésekre is lesz szük­ség, eí által is lehet Szabályozni és elősegíteni az okszerű tőkegyűjtést E u.ellett okszerű lé­pésnek tartom, ha a hitelek az elkertíl­hetlenül szükséges mérték mellett resztringáltat­nak s ez által a vidéki pénzintézetek utaltatnak, hogy a felgyülemlett tőkéket ne állandó elhelye­zésekre fordítsák, hanem azon személyi hitelre fektessék, a melyre a hitel egyedül resztringálható. Egyébként épen az utóbbi napokban a piaczokon a pénzbőség jeleivel találkozunk, s ez egész január folyamán fejlődik, úgy, hogy a t. képviselő úrnak az az állítása, mintha pénzszűke volna, talán épen az utóbbi napokban nem bir jogosultsággal, mert pénzbőség jelei nyilvánul­nak Legyünk tisztában azzal, hogy a bank igen helyesen resztringálta a hitelt, ha ezt a hitelt a korábbi hónapokhoz viszonyítva tekintjük; na­gyon természetesen, mert a január előtti idők­ben szokott ez a hitel maximális lenni. De ha a t. képviselő úr a bank által nyúj­tott hitelt összehasonlítja a megelőző évek ha­sonló időszakában nyújtott hitellel, akkor azt fogja látni, hogy a megelőző évek hasonló idő­szakához képest még sokkal nagyobb összeget bocsátott a bank a pénzintézetek rendelkezé­sére, mint a korábbi években. A legbehatóbb figyelemmel fogom ki­sérni a vidéki pénzintézeteket, azok érdekeit lehetőleg elő is fogom mozdítani, de van egy nagyobb törvényem, és ez az, hogy egészséges irányba tereitessék az egész pénzforgalom, és

Next

/
Oldalképek
Tartalom