Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-277
360 377. orsiisot Stés 1SM. január 16-án, keddeu. ezért ennek szemroeltartása mellett, a jelen vigzonyok közt a vidéki pénzintézetek érdekében, — mivel meg vagyok róla győződve, hogy az a hitel nem resztringálódik annyira, sőt pozitív bizonyságom van arra nézve, hogy ez az okszerűség határán belül marad, — külön intézkedést tenni szükségesnek nem tartom. Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Molnár József képviselő urat illeti a szó. Molnár József: T. ház! Midőn interpellácziómat megtettem, az vezetett, hogy a tényleges szükség, melyről említést tettem, meg volt, és ez a hitelmegszorítás a vidéki takarékpénztáraknál még ma is megvan. A t. miniszter úr azzal erősíti meg a hitel megszorítás helyességét, hogy különben talán speknlaezióba menne át a vidék, a mely helytelen irányba vezettetnék, és a pénz elforgácsoltatnék. Engedelmet kérek, a vidéki pénzintézetek nem olyanok, mint a fővárosiak, a hol, mint tudjuk, igen sok pinczeváltó helyeztetik el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A vidéki pénzintézetek a valódi vidéki élet szükségleteinek megfelelő hitelt nyújtják. Ha a t. kormány nem tud íirról gondoskodni, *hogy a szefény kisebb ember hitelét kielégíthesse, ha nem alapit vidéki földhitelintézeteket, vagy szövetkezeteket, vagy ha erre módot nem nyújt: akkor a takarékpénztáraknak kell teljesíteniük azok kötelességeit, sezen takarékpénztárakat kell támogatni és gyámolítani. (Úgy van! a szélsőbálon.) Ha a t. pénzügyminiszter úr olyan nagyon ! fél a letéteknek a vidéki pénzintézeteknél való I elhelyezésétől, bátorkodom csak arra felhívni i figyelmét, hogy volt rá eset, midőn a kormány, | vagy az illető pénzügyminiszter, vagy az osztrák j magyar bank bizonyos tőkét azon utasítással I adott át egyik-másik budapesti nagyobb pénz! intézetnek, így a Pesti hazai első .takarékpénz| tárnak, hogy abból a vidéki pénzintézeteknek ! juttasson hitelt. Midőn tehát a t. pénzügyI miniszter úr e tekintetben semmi megnyugtatást nem nyújtott, s másrészt, midőn a vidéki pénzintézetek helyzetét súlyosnak tartom, mert ott a hitel jogosult, és a mint a t. pénzügyminiszter lír is mondja, csak a reális és valódi szükség létre irányiíl: nem vehetem tudomásul a t. miniszter úr válaszát. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök : A kérdés az, t. h.iz, méltóztatik-e I a t. miniszter úr válaszát tudomásul venni: igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő utakat, kik a választ j tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Meg\ történik.) A többség a választ tudomásul veszi. Ezzel, t. ház, a napirend ki lévén merítve, i és a legközelebbi ülés ideje és napirendje meg | lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végeődik d. u. 2 óra 5 pereskor.)
