Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-261

?81. orsíígos ülés 1893. norember 80-áu, csBtBrtíikön. 27 egész nemzet támogatta volna ez irányú tény­kedésében. Hiszen olyan csekélységről yan szó, a melyet könnyen megtehetne. De az állami tulajdont képező magyar méntelepeknél a közös­badsereghez tartozó, teljesen idegen tisztek vég­zik a szolgálatot, és a dolog úgy áll, hogy azok szolgálati érdekei nem a magyar kor­mánynak, hanem a közös kormánynak vannak alárendelve, és az ottani alkalmazottaknak elő­menetele nem a magyar kormánytól, hanem a közös hadügyminisztertől függ. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! A honvédelmi költségvetésnek több részleteiről lehetne és kellene beszélni, hogy azoknál milyen kicsinyléssel jár el a mi­niszter úr. (Halljuk! Haljuk.) Az indokolásban benne van, hogy a miniszter úr új alakuláso­kat akar létrehozni, de hogy miféléket, azt nem mondja meg. A közös hadügyminiszter is megteszi azt, hogy referál a delegáezióknak az új alakításokról, a melyeket létre akar hozni, és azok megvitatják a dolgot, és legalább formai­lag hozzájárulásuk megkívántatik az új alakítá­sokhoz. Csak a honvédelmi miniszter úr az, a ki az új alakulásokat tárczája költségvetésének indokolásában két szóval bejelenti, de sehol sem mondja meg tüzetesen, miből állanak ezek és sem a t. háznak, sem a véderő-, sem a pénzügyi bizottságnak részletes felvilágosítást nem adott, (Igaz.' Úgy van! a bal- és széhő baloldalon.) Pedig, ha egy szaktáreza keretében változás történik, akár visszalépés, akár fejlő­dés legyen az, ahhoz a törvényhozásnak hozzá­szólási joga van. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Élhetnek önök, élhet a miniszter úr alárendelt­jeivel szemben parancs- vagy kommandószóval, hogy kötelességüket megtegyék, de mi nem állunk kommandó alatt. Kekünk jogunk és köte­lességünk az, hogy az intézményeket mely irányban, mely ezélból akarják átalakítani. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbalon.) Ha ez jogunk és kötelességünk, akkor nem szabad a házzal szemben erre nézve a módot és az alkalmat megtagadni, mert, ha ezt teszik, akkor az alkotmányosság mindinkább frázissá válik, s azután arra fogunk felébredni, hogy némely generális, qngestellter Feldzeugmeister csak arra van ide kiküldve, hogy császári biztosként ellenőrizzen bennünket, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) hatalmaskodjék fölöt­tünk, kicsinyelje a törvényhozást, megvesse a parlamenti institucziókat. (Élénk tetszés a bal- és szélsőbalon.) Épen ezen szempontból, és mert ilyen dol­gokat tapasztalok, a míg báró Fejérváry Géza lesz a honvédelmi miniszter, nem szavazom meg a honvédelmi költségvetést. (Éljenzés a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Szólásra nem lévén senki fel­jegyezve, kérdem a t. házat, kíván-e még valaki szólani? A honvédelmi miniszter úr kíván szólani. B. Fejérváry Géza honvédelmi mi­niszter: T. ház! Kötelességemnek tartom a t. háznak a felvetett kérdésekre vonatkozólag tájé­kozást nyújtani. Ezt egyébként a pénzügyi bizott­ságban egész részletességgel megtettem, tehát nem áll az, a mit Ugron Gábor t. képviselő úr mondott; mert, a kik a pénzügyi bízottság tár­gyalásaiban résztvettek, emlékezni fognak, hogy az általa érintett ügyet nagyon részletesen elő­adtam. De kötelességemnek tartom a t. ház előtt is kijelenteni, — és mondjon Ugron Gábor t. képviselő úr, a mit akar, én előttem az ország meggyőződése és bírálata a mérvadó, és nem az övé, — (Helyeslés a jobbóldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) hogy a pénzügyi viszonyok által adott korlátok között a honvédség eddig is,elérte a kiképeztetés azon fokát, a mely csak elérhető volt. Ez a honvédség mindem egyes tagja szorgalmának, és mondhatom, önfeláldozá­sának köszönhető. De, azt hiszem, ezen a ponton megállani nem lehet, és nem szabad. Fejleszteni kell a honvédséget, és ezért én a t. pénzügyminiszter úrral egyetértőleg megállapodtam egy tervezet­ben, a mely tervezet szerint a honvédség a következő években, a mennyire lehet, fejlesz­tendő lesz, és pedig oly módon, hogy az egyes intézkedéseknél mindig alkalmazkodom a rendel­kezésemre bocsátandó pénzeszközökhöz. Már az 1893. évi költségvetéshez mellékelt indokolá­somban egyes intézkedések szükségét jeleztem, de ezeken kivííl még sok teendő van, melyet tekintetbe kell venni, hogy egy pár éven át rendszeresen dolgozhassunk, addig, míg talán a pénzügyi viszonyok a fejlesztést még inkább megengedik, vagy egyáltalában máskép fordul­nak. Én csak öt, hat, hét évet vehettem alapúi ez eljárásomra, a további teendőket mások fogják végezni. Ekként a honvédségnél szükséges teen­dőket csak nagy vonásokban jelezhetem. Min­denekelőtt kell, hogy a tiszti hiányon segítsünk. Azt hiszem, mindenki, ki katonai ügyekkel fog­lalkozik, érti és fel tudja fogni azt, hogy a csapatoknál a vezetést gyakorló egyének, a tisztek, főleg a mai hadviselés következtében, minél nagyobb és jobb gyakorlatban kell, hogy részesüljenek. Ebből következik, hogy a mozgósítás alkal­mával fősúlyt kell fektetnem a tényleges szol­gálatba!! levő tisztekre, hogy azok megfelelő nagy számban legyenek minden csapatnál, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy a tartalékos tisztekre is ne reflektáljak, a mely tartalék

Next

/
Oldalképek
Tartalom