Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-261

28 861. országos filés 1888. november 80*éo, csütörtökön. kitűnő egy elem, de természetesen nincs meg azon gyakorlata, melylyel a tisztnek bírnia kell. Azonban a ténylegesen szolgáló tisztek lét számát mégis Úgy kell kontemplálnom, hogy a tartalék csak kis segítségül szolgáljon, de arra fősúly ne legyen fektetve. Ennélfogva számításomban is alapúi vettem, hogy például minden gyalogszázadnál legyen a századparancsnokot beleszámítva három ténylegesen szolgáló tiszt, egy tartalékos; a pótcsapatoknál két tényleges szolgálatban levő tiszt és kettő a tartalékban. Szóval kiszámítván a szükségletet, azon meggyőződésre jutottam, hogy múlhatatlanul szükségem lesz, úgy, a mint Bolgár Ferencz t. képviselő úr is mondotta, 1150 tisztre, és minthogy azokat egyszerre előteremteni nem lehet, ha mindjárt a pénzügyi viszonyok megengednék is, mert az anyag oly könnyen elő nem teremthető: felosztva hat év alatt szándékozom a tisztikar kiegészítését elérni. Erre a lehetőséget abban látom, a mit indokolásomban is bátor voltam felemlíteni, hogy részben a tartalékosok létszámából történjék a szaporítás. Ezek igen tetemes számban jelentkeznek, s eddigelé közülök igen sokat vÍBSza kellett utasítanom hely hiányában. Ezenkívül lesznek aztán áthelyezések a közös-hadseregből. Babó Emil: Leginkább abból! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Engedelmet kérek, azok, a kiket átveszünk, nem khimuak, hanem magyar emberek. (Tetszés jvbb felöl.) És harmadszor nyerjük a szükséges létszámot rendes előléptetés útján. Ezen az úton, meggyőződésem szerint, a legközelebbi évek alatt lehetséges lesz a tisztek létszámának kiegészítése. Van azután még egy intézkedés. Nevezetesen a lovasságnál az oktatás ezentúl csak egy turnusban fog történni, nem ú<ry, mint < ddigelé történt, két turnusban. Indokolásomban ezt is előadtam, s a felszólalt t. képviselő urak beismeiték ennek a szükségességét; azt hiszem tehát, hogy ezzel nem is kell a t. ház türelmét tovább fárasztanom. Csak azt vagyok még bátor felemlíteni, hogy a pót-ló-osztagokat változatlanul kell hagynunk, t. i., miként eddig voltak, két sorványban. Különben nagyon költséges dolog lenne. Tóth Ernő képviselő úr felhozta, hogy minden honvéd-lovas menjen keresztül a pótlovazási osztagon. Ez nem lehetséges, mégpedig azért nem, mert én lóidomításra csak oly legényeket használhatok, a kik a lovaglásban tökéletesen jártasok. Mert nem minden ember való lóidomításra. (Derültség jobb felől.) Igen jó más szolgálatot tesz sok ember, hanem lovagolni nem tud. Ezenkívül — s ezt csak jelzem, mert erről a 94-iki költségvetésben még nincs szó, — a gyalogságnál szükséges lesz a törvényes két évi szolgálati időt teljesen kihasználni. Méltóztatnak tudni, hogy a honvédség arra vau hívatva, hogy első sorban a közös-hadsereggel együtt működjék. Vájjon három évi vagy két évi szolgálat elegendő-e a gyalogságnál, arról lehet vitatkozni, arról volt is szó; de azt, hogy két évi szolgálati időnél kevesebb is elegendő, lenne, még nem hallottam senkitől, ennélfogva legalább azt a két évi szolgálati időt kell egészen kihasználni. Az is tekintetbe vétetett, hogy az költségbe fog kerülni, s az egész költségvetési programm készen van öt, illetőleg hat évre oly módon, hogy egyrészről az ország pénzügyi viszonyai mindig teljes mérvben tekintetbe vétetnek, s másrészről a honvédség fejlődése, melyet szem előtt tartok, eléressék. Történni fognak azután más kisebb horderejű intézkedések is, és ezek, a mennyiben már 1894-ben léptetendők életbe, fel vannak véve a költségvetésbe; a mennyiben pedig csak az az után következő években lépnek életbe, akkor fognak a törvényhozás elé terjesztetni, és az ezekre szükséges költség fedezetét annak idején fogom kérni. Tóth Aladár t. képviselő urnak azon óhajtására nézve, (Halljuk! Halljuk!) hogy a gyakorlatok alkalmával a honvédséghez beosztott tüzérségnek osztályparancsnokai lehetőleg magyar nyelven érintkezzenek a honvédcsapatokkal, csak azt vagyok bátor válaszolni, hogy ezen tüzérosztályok amúgy is magyarokból állanak, mert minden Magyarország területén kiállítandó hadtesthez kizárólag magyar területen kiegészítést nyerő tüzérség osztatik be, s így e tüzérosztályok a magyar nyelvet természetesen birják, és az érintkezés a honvédcsapatokkal a legkisebb nehézségbe sem ütközik. A i képviselő úr azonkívül azt kívánja, hogy a honvédujonczuknál a bevonulási határidő ugyanaz legyen, mint a közös hadseregnél. Eddigelé úgy jártam el — mint méltóztatnak tudni — hogy a gyalogságnál csakis márcziusra idéztem be a legényeket, és azután egyhuzamban tartott az oktatás az őszi gyakorlatok befejezéséig, a lovasságnál pedig két turnusban történt. Ha azon a ponton leszünk, hogy költségvetésileg megtehessük azt, hogy a két évi szolgálati időt egészen kihasználhatjuk, akkor a honvédségnél is október 1-jére lesznek az újonczok beidézve, mint a közös hadseregnél. Addig azonban, míg arra — hogy ez intézkedést életbe léptethessem — fedezet nincs, ter-