Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-277

348 277. orsaágos ülés 1884. január 16-áiu keűden. nyal elfogadni; igen, vagy nem? (Igen!) Minthogy az előadó úr is hozzájár ált a módosításhoz, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az 1. §. Madarász József képviselő úr módosításával fogadtatik el. (Helyeslés.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 2. §-t). Fejér Miklós: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat ezen szakaszának második bekezdése megállapítja, hogy mi értendő hozzátelepítés alatt. A hozzátelepítés definicziója és maga az a keret, a melyben forog, hogy a község legalább 10 telepes családdal szaporodjék, nézetem szerint is helyes, hanem egy kifejezés van benne, a mely, azt hiszem, ellenkezik a törvényjavaslat intencziójával, és talán nagyon sok esetet kizárna a törvény hatálya alól, az t. i., hogy a község határának nagyobbító sa is felvétessék a hozzátelepítés definicziójába. A hozzátelepítés rendszerint a község határában benlevő nagyobb birtok parczellázásából származik, és így a kt5zség határa nagyon ritkán nagyobbodik. Ennek feltétlen kikötését tehát nem tartanám helyesnek, és azt a módosítást ajánlom, hogy a községnek bizonyos területtel való megnagyobbítása kritériumnak ne véieBsék fel a szakaszba. A szakasz második bekezdése így hangzanék: »Hozzátelepítés alatt valamely már létező községnek telepítés útján legalább 10 oly telepes családdal való megnagyobbítása értendő, a melyeknek mindegyike legalább 10 hold területtel fog birni.« (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Ha szólni senki sem kíván, a vita be van fejezve. Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Van szerencsém kijelenteni, hogy e módosításhoz, mely a javaslat intenczióinak megfelel, és tévedések eloszlatását czélozza, szívesen hozzájárulok. (Helyeslés.) Elnök: A kérdés az, méltóztatik-e a 2. §-t. Fejér Miklós képviselő úr módosításával elfogadni: igen, vagy nem? (Igen!) Gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, hogy az eredeti szöveg második bekezdésének mellőzésével a szakasz a Fejér Miklós képviselő úr által beadott módosítvány szerint fogadtassák el. (Helyeslés) Ez értelemben mondom ki a határozatot. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvasm a 3. § t). Hentaller Lajos jegyző: Gróf Bethlen Gábor! Gr. Bethlen Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Szavazatommal előzetesen hozzájárultam ahhoz, hogy a törvényjavaslat általánosságban elfogadtassák. Tettem pedig ezt azért, mert magam is meg vagyok róla győződve, hogy a telepítésről szóló törvényjavasiat igen hézagpótló intézkedéseket tartalmaz épen a mi viszonyainkra, valamint történelmi múltunkra nézve is. A t. előadó urat nem kísérem épen olyan nagy mértékben a százados múltakba a telepítések történetével, hanem csak a legközelebb múltakra térek vissza. (Halljuk! Halljuk!) Mit tapasztalunk & telepítéseknél? Azt, hogy majdnem mindenütt, a hol telepítések csakis állami közbenjárás által történtek, ott nemzeti irányban, nemzetfentartási irányban semmiféle intézkedés nem történt. Nekem nagyon sok alkalmam van a telepítvényi mizériákkal foglalkozni. Szorítkozom, de csak azért szorítkozom az erdélyi részekre, mert ott ismerem jobban a helyzetet, ámbár ismerem Magyarországon is az ilyen mizériákat. Például ha visszamegyek az Erdélyben történt telepítésekre: Fogaras-, Doboka-, Hunyadmegyében és a volt Kővárvidéken nagy telepítések történtek ezelőtt 3—400 évvel. És ha most oda megyek, vallását, nemzeti jellegét elhagyott népet találok. E törvényjavaslatban igen sok bölcs intézkedést látok, de annak hiányát is látom, hogy gondoskodnék az állam arról, hogy akkor, a mikor ő a telepítő, ezen mulasztásokba ne essék újból. (Helyeslés a bal- és ssélső baloldalon.) Akkor, mikor a magyar parlament foglalkozik a telepítéssel, kötelessége gondoskodni, hogy azon szomorú múltból merített tapasztalat többé elő ne forduljon. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Nem akarom a régi századokra felhívni a t. ház figyelmét, de ha a közelebb történt telepítésekre térek át, akkor is azt tapasztalom, hogy például a kincstári uradalmakon történt telepítéseknél sem szellemi, sem vallási tekintetben gondoskodás nem történt, és akárhány helyen most a társadalom kénytelen szövetkezeti úton, vagy közművelődési egyletek útján segítségül jönni ezen hiány pótlására. Nem akarok konkrét példákat idézni, mint a fogarasi uradalom, a hol épen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet szűntette meg ezen mizériákat. Nem akarom felhozni részletesen a privát telepítések ügyét, a melyeknél szintén a telepesek és a társadalom segítségével kellett segítenünk ezen az irányzaton. De tovább megyek ; csak nem rég került tudomásunkra, hogy van egy 150 családból álló telepítés, a melylyel az a szerencsés és kivételes eset történt, hogy megmagyarosodott. Most azért folyamodtak hozzánk, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülethez, hogy adjunk nekik 600 forintot, hogy fedezhessék a nép magyarosítására vonatkozó költségeket. A miniszterelnökhöz is folyamodtak, gondolom, a magyarországi névmagyarosító egyesület nyújtotta be a miniszterelnökhöz kérvényüket, a mely most előtte van, s melyet, remélem, kedvezően fog elintézni.