Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-277
277. országos fllés 1894. január 16-än, kedden. 349 Mikor tehát Magyarországon ott állunk, hogy a jóakaratot sem veszik tekintetbe, de az állam azt a 2 forint 50 krajczárt mégis megköveteli attól a szegény embertől, hogy magyar legyen, miután a magyar jelleget fölvette: ezt csakugyan olyan figyelmetlenségnek és ügyetlenségnek tartom, hogy annak kifejezést adni kötelességemnek ismertem. (Helyeslés bal felöl.) A törvényjavaslatnak épen erre vonatkozó részét nem látom kellően kifejtve, és ezért bátor vagyok ezen szakaszhoz egy rövid hozzá toldást beadni, mely, azt hiszem, teljesen megfelel annak, a mit óhajtok: (olvassa) »A menynyiben az állam a telepítő, köteles a népoktatás oly berendezéséről gondoskodni, a meiy a nemzeti iránynak megfelel.« (Élénk helyeslés.) Ajánlom a toldást elfogadásra. (Élénk helyeslés bal felöl) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Az indítványozott toldás ellen részemről kifogást nem teszek, csak annak fölöslegességét jelzem, mégpedig nem szólamokkal, hanem tényekre való utalással. A most folyamatban levő kincstári telepítések, melyek tárczám keretében létesíttetnek, illusztrálják azt, hogyan fogom fel a kormány feladatát. Mindenesetre nem veheti a kormány magára azt a kritikát, melyeket a képviselő úr a 300 évvel ezelőtt létesült, vagy újabban magánosok által létesített telepítvényekkel szemben talán joggal használt. Menjen el a képviselő úr e telepekre, s meg fogja látni, hogy midőn a most létesülő községekben a telepesek egy része oly házakban lakik, melyeknek falai még nedvesek, vagy épen kunyhókban: ott is már az átlagosnál jobban dotált tanító tanít; ott az egyház, az iskola az átlagosnál jobban van dotálva, és a kormány nemcsak elvben, hanem tényleg is számol azzal, hogy a telep életrevalóságának egyik legfőbb feladata a kultúrai eszközökről való gondoskodás. (Helyeslés.) Tehát nemcsak a törvény betűje. szól arról, hanem a tények is. így történt ez akkor már, midőn a törvény a kormányt erre még nem kötelezte. Ezek előrebocsátása után 1, hogy superflua non nocent, e toldást elfogadom. (Élénk helyeslés.) Hentaller Lajos jegyző: Madarász József! Madarász József: Mindenekelőtt kijelentem, hogy előttem szólott t. képviselőtársamnak módosításához hozzájárulok. Felhívom azonban a t. miniszter úr és a t. előadó úr figyelmét a 3. §. második bekezdésére, a mely így szól: »A telepítő tartozik továbbá a telepítési terület kiterjedésének legalább 5 százalékát ingyen, illetve vételár fizetésének kötelezettsége nélkül közczélokra átengedni. E terűlet megosztandó a községi jegyző, a pap, a tanító, iskola és a község között.« Remélem, itt sajtóhibából maradt el a kisdedóvó, a mely az eredeti szövegben benne van. A harmadik bekezdés szerint: »a község a részére átengedett területen jelöli ki a temető, faiskola, vályogvető-gödör, piacz-, vásár- és dögtér létesítésére szükségelt helyeket.« Már most méltóztassék meggondolni, hogy a község az egész területnek csak 1 /s-kt kapja, és vájjon biztosíthatnak-e engem a t. miniszter úr és a t. előadó úr a felől, hogy e térület elégséges lesz a temető, a faiskola, a vályogvető-gödör stb. számára ? Ha e felől megnyug*tathatnak, nincs ez ellen szavam. Én azonban kételkedem, s azért nem tudom, nem volna e megfontolandó azt mondani, hogy azon területből az, a mi a községnek ezekre nézve szükséges, legelőször adassék át a községnek. Én többet is szeretnék adni a községnek, mert ha a községnek külön vagyona van, mely a községnek jövedelmez, az csakis a község lakosainak van javára, és csak azon terület, melyezen múlhatatlanul szükséges területen kívül fenmarad, osztassék ki azok között, kik itt elősorolva vannak. Ez az, a mire én a t. miniszter úr figyelmét felhívom. Javaslatot nem kívánok beadni, de figyelmébe ajánlom azt, hogy itt az van : »iskola«. Ha én tőlem függött volna e javaslat, én oda tettem volna, hogy »áilami«, vagy »községi« iskola, de mivel az nincs oda téve, óhajtom a világosság okáért megtudni, hogy az esetben, ha véletlenül több iskola keletkezik, lehetetlen elzárkózni attól, hogy az egyik iskola épúgy, mint a másik, részesüljön ezen javadalomban. Hogy azonban ennek eleje vétessék, legjobban szeretném, ha a t. miniszter úr azon álláspontra helyezkednék, — nekem elég a kijelentés, — hogy ha állami vagy községi iskola állíttatik fel, ezen javadalom ezen iskolát illeti, és csak akkor, ha ilyen nincs, illetheti a nem állami, vagy nem községi iskolát, Méltóztassék nekem megengedni, nem kötekedés! vágyból, hanem a világosság tekintetéből kötelességemnek tartottam a községek érdekében felszólalni. Méltóztassanak megfontolni, hogy azon egy nyolczadrész, mely azon fenmaradt területből nekik jut, elég lesz-e mindazon teendőkre, a melyek fel vannak sorolva? Az iskolákra nézve méltóztassanak tehát elfogadni azt az elvet, hogy az a javadalom az állami vagy községi iskolát illeti, és csak, ha az nincs, azon iskolát, mely ott létesült. Ezt csak megfigyelés végett és a község java érdekében tartottam kötelességemnek e szakasznál elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
