Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-277

277. országos Alés 18V*. január l*-án, fcetdcn, 343 fekvő, hogy a telepeseknek ezen kedvezményt megadja. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezek azok, mik engem arra késztetnek, liogy még a részletes tárgyalás megindítása előtt melegen ajánljam ez eszméket a t. háznak, kérve, hogy a részletes tárgyalásnál mutassa ki, hogy nemcsak szóval, hanem tettel is mindent kész megtenni a telepítés érdekében. Altalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom a törvényjavaslatot, (Helyeslés.) Gr. Bethlen András földmívelésügyi miniszter: T. ház! Az a kedvező fogadtatás, melyben e javaslat a ház mindeu oldalán részesül és melyet őszintén köszönök, felment attól, hogy a javaslatot részletesen indokoljam és jntenczióit fejtegessem. Az egyes ellenvetésekkel, V;>gy módosításokkal lesz szerencsém a részletes tárgyalás sorrendjén foglalkozni. Az általános vitában több fontos kérdés lett megpendítve. Azt hiszem, kötelességem ezekkel már most, habár röviden, foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A mint méltóztatik tudni, a javaslat két részből áll : először általánosságban kívánja szabályozni a telepítési módozatokat, hogy a magánosok és az állam által respektáltassanak, másodszor módot nyújt a kormánynak arra, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben telepítsen. Az eisőt az indokolja, hogy veszélyes korlátlan tért engedni a magántevékenységnek, sok esetben a magánnyerészkedésnek, a mennyiben már most léteznek oly községek, melyek kellő garanczia nélkül létesülve, nyomorék községekké váltak, melyeknek jelene nyomorult, jövője bizonytalan. Látunk oly községeket, a hol elégtelen föld osztatott ki a telepeseknek, hol az túldrágán lett birtokukba bocsátva, illúziójuk eszkomptálva, természetes tehát, hogy beáll egy pont, midőn vagy az államra szorulnak, vagy kénytelenek a vándorbotot fogni, mi által sok esetben a telepítés ügye van kompromittálva. De minthogy e tervnek s általában a telepítési akcziónak csak egy része az állami telepítés és igen helyesen utalt Mülek Lajos képviselő úr arra, hogy itt magántevékenység, mégpedig az épen e czélra alakult pénzintézetek útján lesz kivatva működni, a mire különösen Németországban a legutóbbi időben igen szép példák serkentenek : a között kellett választani, hogy vagy először hozassanak létre ily pénzintézetek, s azxttán korlátoztassék működésük törvény által, vagy először állapíttassanak meg a törvényben a korlátok és azután létesíttessenek a bankok. Én az utóbbit czélszerübbnek látom. Ha egyszer a törvény e kérdést szabályozza, akkor lesz mód arra, hogy bankok létesíttessenek, akkor foglalkozhatik a törvényhozás azzal, hogy a támogatás mily merre köttessék ki a bankok részére, mert azok feladatai már e törvényben körvonalozva vannak. E bankoknak, tehát a társadalomnak tevékenysége nemcsak a magánosok által parczellázandó birtokokon létesült telepekre vonatkozik"; talán nem is a hitbizományi birtokok volnának azon objektumok, a melyeken most a legsikeresebben lehetne a telepítési akcziót foganatba venni, mert hogy csak egy közgazdasági momentumot említsek fel, ezek nagyobbára magas nivón álló, jól berendezett gazdaságok; tehát ha ottnn községeket akarnánk telepíteni, egy meglevő befektetésnek átváltoztatására és részben deteriorálására volna szükség. De van a kötött birtoknak egy másik kategóriája : a nagyközségeknek latifundiumai. Magyarországon általában a nagy községek aránytalanul birnak földbirtokokkal. Vannak olyan községek, melyek kevés, vagy semmi földbirtokkal sem birnak; vannak ismét olyan községek, melyek csak erdőségekkel birnak, a hol telepítésre gondolni nem lehet. Mig viszont vannak, különösen az Alföldön, községek, a melyek 70-, 80-, 100 ezer holddal is birnak, melyek mezőgazdaságilag valóban nem kedvezően használtatnak ki. Én tehát azt gondolom, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha a törvény egyszer megállapítja azt, hogy minő feltételek mellett lehet telepíteni, minő kedvezményeket kell a telepeseknek az egyes telepített községekben nyújtani, hogy a kulturális czélok fedezéséről gondoskodva legyen, akkor ezen nagyközségek könnyen rávehetők arra, hogy kebelükből rajokat kibocsátva, a községen kivűli quadrát-mértföldnyi területeiken fiók-községeket létesítsenek, és hogy pénzügyi zavarokba ne keveredjenek, az említett járadékbaukok lesznek azután hivatva arra, hogy a szükséges ügyleteket közvetítsék. Midőn tehát elfogadom azt az ellenvetést s magam ii érzem, hogy tisztán a három milliónyi dotáczió ezen nagy kérdéssel szemben elégtelen, egyúttal azt válaszolhatom, hogy ez csak kezdet, továbbá, hogy nem is kizárólag állami akczió van kontemplálva, mert itt van egy nagy tér, a melyen a. telepítés megindulhat és meg is kell, hogy induljon, és a mire az államnak direkt befolyása nem terjed ki. A mi az állami telepítést illeti, és a mire ezen három milliónyi dotácziót a törvényhozástól kérem, az ma már folyamatban van a kincstári birtokokon, a melyeknek utolsó részlete, mely a földmívelési minisztérium kezelésébe lett utalva, mondhatom, ez ideig már betelepíttetett. Mint javaslatom indokolásában reá utaltam, sőt abban adatokat is szolgáltattam,ott a kincstárnak nincsen már oly területe, melyen ma sikerrel lehetne telepíteni. Ezért volt szükség arra, hogy