Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-277

338 277. országos illés 1894. január lí-áu, kedden. gesebb tehát az, hogy a telepítés úgy eszközöltessék, hogy a telepes megélhetése már kezdettől fogva biztosítva legyen, hogy a telepes ne dobassék oda a telepes nyereségvágyának kizsákmányolására, hanem hogy a telepítő a földet úgy szerezhesse meg, hogy annak gyümölcse valóban a föld tulajdonának megszerzése legyen. Ennek következménye természetesen egy másik elv, t. i. az államnak az ingerencziája, mert csak az állam képes felügyeletet gyakorolni e tekintetben, hogy — mint mondám — a telepes a telepítő által teljesen ki ne zsákmányoltassék. A ma^ántelepessel szemben az állam a legszigorúbb feltételekhez akarja kötni a telepítést, és ezt igen helyesen tette, mert a legközelebbi időben, sok helyen, nagyobb birtokokon történtek ugyan telepítések, de ezeknek nem volt meg a kívánt sikerük és nem érték el azt a czélt, melyet az egyes birtokosok maguk elé tűztek. Mert a telepesek oly súlyos feltételek alatt kapták meg telephelyeiket, hogy rövid idő múlva kényszerűségtől és nyomorúságtól üldöztetve, ott hagyták telep-helyeiket és de íáeto ma is vannak olyan telep-helyek, hol az egész falu fennáll, de nincsenek benne lakosok. Ha egyebet nem, de legalább megtaláljuk ezen törvényjavaslat első részében a kívánt eredményt az által, hogy a magántelepítés, mint uzsora, ez által meg lesz szüntetve. (Ügy van!) Nem akarok, t. ház, a törvényjavaslat további fejtegetésébe bocsátkozni; minthogy azonban három különböző szövegezés áll előttünk, bátor vagyok a t. háznak a pénzügyi bizottság által elfogadott szöveget a vita alapjául elfogadásra ajánlani. Igaz ugyan, hogy ezen szöveg a közgazdasági bizottságban elfogadott szöveggel ellentétben áll, de csak nagyon kevés pontban. Ezen két pontot leszek bátor egész röviden és tárgyilagosan ismertetni. (Halljuk!) Az egyik, t. ház, a 9. §. a mely a két bizottság szövegezésében teljesen eltérő, és épen azért a t. ház bölcs belátására bizom, hogy ezen kérdésben döntsön. Egészen más a 16-ik §., a mely helyett a 16. és következő szakaszok lettek bevonva, mert itt egy elvi kérdéssel állunk ellentétben, ez pedig abban áll, hogy a közgazdasági bizottság a telepeknek átíratását bizonyos lefizetett összeghez köti, a mikor a telepesnek ottmaradása már mintegy biztosítva van, nehogy a telepek ágensek által összevásároltatván, czéljaiknak meg ne feleljenek. Ezzel ellentétben a pénzügyi bizottság a telepeknek az illető telepesekre való rögtöni átíratását fogadta el. Erre a kérdésre nézve szintén kérem a t. házat, hogy abban bölcs belátása szerint ítéljen. Ezzel, gondolom, előadói tisztemnek eleget tettem, és kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezésében úgy általánosságban, miut részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója! Hegedüs Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! A közgazdasági bizottság t. előadója által előadottak után én a pénzügyi bizottság nevében csak nagyon kevés kijelentésre szorítkozhatom. Méltóztassék azonban megengedni, hogy előbb néhány megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, hogy a törvényjavaslat, a mely most tárgyalásunk tárgyát képezi, minden tekintetben megfelel azon várakozásoknak és igényeknek, melyek kivált a külföldi példák után a telepítési ügyre vonatkozólag nálunk a sajtóban és különösen a szakirodalomban kifejtettek. Nagy, hatalmas lépést képez ez ezen ügy rendezése tekintetében, főleg azért, mert saját viszonyainkon okulva, azon hiányokon és bajokon akart segíteni, a melyek e tekintetben azóta észlelhetők voltak, és különösen, minthogy hatósági kezek vezetik a szervezést, azt hiszem, ez oly fontos mozzanat, mely egyáltalában kizárja azt, hogy haszonlesés és spekuláczió ezéljából eszközöltessék telepítés. Azt hiszem továbbá, hogy az eddigi tapasztaláson okulva, a törvényjavaslatnak igen fontos intézkedése azon rendelkezés, mely a telepek nagyságának meghatározására vonatkozik, mert eddig a legtöbb helyen úgyszólván el volt zárva a boldogulás útja a telepek csekélységénél fogva. E tekintetben a pénzügyi bizottság azon változtatást tette az eredeti szövegen a közgazdasági bizottság szövegjegyzésével szemben, hogy míg abban átlagokra volt fektetve a minimum és maximum meghatározása, minthogy az félreértésekre és anomáliákra vezethetett volna, a pénzügyi bizottság szükségesnek tartotta világosan és határozottan megmondani, hogy mit tart minimumnak és maximumnak, — a minimum 10, a maximum 40 hold, — azért, hogy ezen határok között választani és ezen értelemben eljárni lehessen. (Helyeslés a jobboldalon.) Továbbá a pénzügyi bizottság megfelelt a közgazdasági bizottság által nem a törvényjavaslatba felvett, de az indokolásban kifejezett azon óhajtásnak, hogy az első szerződés tekintetében a bélyeg- és illetékmentesség megadassék, azért, hogy e tekintetben is könnyíttessék ezen művelet. Ezt a pénzügyi bizottság a törvényjavaslat szövegébe vette fel, és ez a második indok, a miért kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegében fogadja el a tárgyalás alapjául. (Helyeslés.) Továbbá azt hiszem, t. ház, hogy a pénzügyi bizottság helyesen járt el akkor, a midőn a tulajdonjog bekeblezésére vonatkozólag intéz-