Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-277

277. orsaágos ttlés 18M. január 16-An, kedden. 339 kedést vett fel a javaslatba, és egyúttal a peres eljárásra vonatkozó részletes rendszabályokat a törvényjavaslat szövegébe fölvette. S e tekintetben egy kis félreértés is forog fenn, a menynyiben az előadó úrnak e pontra vonatkozólag tett megjegyzése nein egészen felel meg a pénzügyi bizottság szövegének, mert a pénzügyi bizottság sem kívánja minden haladék nélkül a tulajdonjog bekeblezését, és épen a pénzügyi bizottság szövegének 16. § a első bekezdésében világosan ki van mondva, hogy az első részlet lefizetése után kebleztetik be az illető telepes javára a tulajdonjog. Ezt azért tartottuk szükségesnek, mert már akkor elég komoly akaratot és képességet fejezett ki az illető arra, hogy azt a telepet munkába vegye, viszont azután mi is meg akartunk adni minden biztosítékot arra nézve, hogy a telepet tulajdonául tekintse, és azt azon szeretettel és szorgalommal fejleszsze, melyet a tulajdonjog érzete ébreszt. (Helyeslés.) Ez a szempont vezette a pénzügyi bizottságot, és csakis ezért vettük fel ezen meghatározást a törvényjavaslatba. A mi pedig a további szakaszokban foglalt részletes rendszabályokat illeti, e tekintetben alkalmazkodnunk kellett az eddigi törvényekhez. De mivel e tekintetben is könnyíteni, egyszerűsíteni akartuk az eljárást, az illető szakaszokat átdolgoztuk, és azt hiszem, hogy míg egyfelől a jogi követelményeknek, másrészről a telepítési ügy érdekének ez a szövegezés tökéletesen megfelel, és semmiféle fennakadásra vagy érdekösszeütközésre vezetni nem fog. Van egy kérdés, t. ház, melyben a pénzügyi bizottság nem mehetett tovább, mint a törvényjavaslat maga, és ez magának az államnak szerepe, és az állam, illetőleg a miniszter rendelkezésére bocsátandó összegnek nagysága. Három millió van a telepítési ügynek végrehajtása, illetőleg megkezdése tekintetében a javaslatban a miniszter rendelkezésére bocsátva, és noha úgy a közgazdasági bizottságban, mint a szakirodalomban e téren továbbmenő óhaj lön kifejezve, a melynek méltányos és teljesen igazságos voltát el kell ismernünk, sőt e kívánságnak jogosultságát kétségbevonni sem lehet, azonban a pénzügyi bizottság abból a szempontból indult ki, hogy mivel ez az ügy a kezdeményezés sládiumában van, nem zárja ki a későbbi intézkedéseket egy nagyobb összegre nézve az, ha most három millióban fixirozzuk az összeget, annyival is inkább, mert még azon tapasztalatok is, a melyeket egy különben nagyobbszabású akcziónál, mint pl. Németországban is tettek, azt bizonyítják, hogy a nagyobb összeggel való rendelkezés könnyen a föld árának emelésére és nagyobb spekuláczióra vezethetne, Elég szigorúan van e tekintetben az intézkedés a porosz törvényben előírva és az egész eljárás hatósági kézbe van adva a vételtől kezdve egészen a legutolsó betelepítésig és keresztülvitelig, és mégis az ottani kimutatások szerint, azon a vidéken, a hol az akczió megindult, tehát a legrosszabb vidékeken a föld ára hektáronkint 100—120 márkával emelkedett, egyszerűen azért, mert rohamosan mentek neki a dolognak s ennek következtében épen azt a veszélyt idézték elő, a melynek elhárítása képezi a telepítésnek alapeszméjét. Mert mi teszi kötelességünkké a törvényhozási intézkedéseket és a kormányi beavatkozást e tekintetben? Az, hogy az egyéni spekuláczió oly magasra veri fel a megfelelő vidékeken a föld árát, hogy a szegény földmíves és kisbirtokos maga niucs abban a helyzetben, hogy magának független tulajdont biztosítson, hanem vagy uzsorás kézbe kerül, vagy pedig egyáltalában birtokhoz sem jut. Ha tehát a czélt akarjuk, csakis oly mértékű rendszabályokat szabad törvénybe iktatnunk, melyek ismét más oldalról nem idézik fel a spekulácziót s a föld árának emelkedését, mert akkor ismét csak ugyanazon bajba fognánk esni. Ne méltóztassék tehát, t. ház, úgy ítélni meg a pénzügyi bizottság álláspontját e pontra nézve, mintha az elzárkóznék az akczió további s erélyesebb folytatásától, hanem egyszerűen kezdetnek s fokozatnak kívánja ezt a bizottság tekinteni, a melyben tovább lehet haladni, óvatosan, pénzügyi erőnk s magának az akcziónak egészséges fejlődése irányában és arányában, s azt hiszem, hogy erre a czélra a törvényjavaslatban kontemplált három millió forint elégséges. (Helyeslés jobb félóí.) A másik, a mire szintén bátor vagyok a t. ház, figyelmét felhívni, az, hogy a keresztülvitelnél hitel operácziókra, bankokra, vagy rendkívüli bankalapításokra, szóval bármiféle emiszsziókra s hitelpapíroknak e műveletnek keresztülvitelére való segítségül hívására a pénzügyi bizottság ma, ez idő szerint hajlandó nem volt. Ez ismét tisztán arra az okra vezethető vissza, hogy lehetőleg minden mesterkedések távoltartása és a megfelelő elemeknek úgy politikai, mint közgazdasági szempontból jól megválasztása és megbírálása érdekében azt akartuk, hogy az akczió az államkezéből ez idő szerint ki ne jöjjön. Az összegre nézve pedig és annak különösen kamatjára nézve gondoskodva van a kellő korlátokról a tekintetben, hogy egyáltalában nagyobb hátrányok a telepesekre nem származhatnak, mert a 4°/o-os kamat egészen méltányos és igazságos, és ennek következtében azthiszszük, hogy semmiféle más kombináczió és nevezetesen 43«