Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-277

277. orsaágos ttlés 18M. január 16-An, kedden. 339 kedést vett fel a javaslatba, és egyúttal a peres eljárásra vonatkozó részletes rendszabályokat a törvényjavaslat szövegébe fölvette. S e tekin­tetben egy kis félreértés is forog fenn, a meny­nyiben az előadó úrnak e pontra vonatkozólag tett megjegyzése nein egészen felel meg a pénz­ügyi bizottság szövegének, mert a pénzügyi bizottság sem kívánja minden haladék nélkül a tulajdonjog bekeblezését, és épen a pénzügyi bizottság szövegének 16. § a első bekezdésében világosan ki van mondva, hogy az első részlet lefizetése után kebleztetik be az illető telepes javára a tulajdonjog. Ezt azért tartottuk szük­ségesnek, mert már akkor elég komoly akara­tot és képességet fejezett ki az illető arra, hogy azt a telepet munkába vegye, viszont azután mi is meg akartunk adni minden biztosítékot arra nézve, hogy a telepet tulajdonául tekintse, és azt azon szeretettel és szorgalommal fejlesz­sze, melyet a tulajdonjog érzete ébreszt. (He­lyeslés.) Ez a szempont vezette a pénzügyi bizott­ságot, és csakis ezért vettük fel ezen meghatáro­zást a törvényjavaslatba. A mi pedig a további szakaszokban foglalt részletes rendszabályokat illeti, e tekintetben alkalmazkodnunk kellett az eddigi törvényekhez. De mivel e tekintetben is könnyíteni, egyszerűsíteni akartuk az eljárást, az illető szakaszokat átdolgoztuk, és azt hiszem, hogy míg egyfelől a jogi követelményeknek, másrészről a telepítési ügy érdekének ez a szövegezés tökéletesen megfelel, és semmiféle fennakadásra vagy érdekösszeütközésre vezetni nem fog. Van egy kérdés, t. ház, melyben a pénz­ügyi bizottság nem mehetett tovább, mint a törvényjavaslat maga, és ez magának az állam­nak szerepe, és az állam, illetőleg a miniszter rendelkezésére bocsátandó összegnek nagysága. Három millió van a telepítési ügynek végre­hajtása, illetőleg megkezdése tekintetében a javaslatban a miniszter rendelkezésére bocsátva, és noha úgy a közgazdasági bizottságban, mint a szakirodalomban e téren továbbmenő óhaj lön kifejezve, a melynek méltányos és teljesen igaz­ságos voltát el kell ismernünk, sőt e kívánság­nak jogosultságát kétségbevonni sem lehet, azon­ban a pénzügyi bizottság abból a szempontból indult ki, hogy mivel ez az ügy a kezdemé­nyezés sládiumában van, nem zárja ki a későbbi intézkedéseket egy nagyobb összegre nézve az, ha most három millióban fixirozzuk az összeget, annyival is inkább, mert még azon tapasztala­tok is, a melyeket egy különben nagyobbszabású akcziónál, mint pl. Németországban is tettek, azt bizonyítják, hogy a nagyobb összeggel való rendelkezés könnyen a föld árának emelésére és nagyobb spekuláczióra vezethetne, Elég szi­gorúan van e tekintetben az intézkedés a po­rosz törvényben előírva és az egész eljárás hatósági kézbe van adva a vételtől kezdve egészen a legutolsó betelepítésig és keresztül­vitelig, és mégis az ottani kimutatások szerint, azon a vidéken, a hol az akczió megindult, tehát a legrosszabb vidékeken a föld ára hektáron­kint 100—120 márkával emelkedett, egyszerűen azért, mert rohamosan mentek neki a dolognak s ennek következtében épen azt a veszélyt idéz­ték elő, a melynek elhárítása képezi a telepí­tésnek alapeszméjét. Mert mi teszi kötelessé­günkké a törvényhozási intézkedéseket és a kormányi beavatkozást e tekintetben? Az, hogy az egyéni spekuláczió oly magasra veri fel a megfelelő vidékeken a föld árát, hogy a szegény földmíves és kisbirtokos maga niucs abban a helyzetben, hogy magának független tulajdont biztosítson, hanem vagy uzsorás kézbe kerül, vagy pedig egyáltalában birtokhoz sem jut. Ha tehát a czélt akarjuk, csakis oly mér­tékű rendszabályokat szabad törvénybe iktat­nunk, melyek ismét más oldalról nem idézik fel a spekulácziót s a föld árának emelkedését, mert akkor ismét csak ugyanazon bajba fog­nánk esni. Ne méltóztassék tehát, t. ház, úgy ítélni meg a pénzügyi bizottság álláspontját e pontra nézve, mintha az elzárkóznék az akczió további s erélyesebb folytatásától, hanem egy­szerűen kezdetnek s fokozatnak kívánja ezt a bizottság tekinteni, a melyben tovább lehet ha­ladni, óvatosan, pénzügyi erőnk s magának az akcziónak egészséges fejlődése irányában és arányában, s azt hiszem, hogy erre a czélra a törvényjavaslatban kontemplált három millió fo­rint elégséges. (Helyeslés jobb félóí.) A másik, a mire szintén bátor vagyok a t. ház, figyelmét felhívni, az, hogy a keresztül­vitelnél hitel operácziókra, bankokra, vagy rend­kívüli bankalapításokra, szóval bármiféle emisz­sziókra s hitelpapíroknak e műveletnek keresztül­vitelére való segítségül hívására a pénzügyi bizottság ma, ez idő szerint hajlandó nem volt. Ez ismét tisztán arra az okra vezethető vissza, hogy lehetőleg minden mesterkedések távol­tartása és a megfelelő elemeknek úgy politikai, mint közgazdasági szempontból jól meg­választása és megbírálása érdekében azt akartuk, hogy az akczió az államkezéből ez idő szerint ki ne jöjjön. Az összegre nézve pedig és annak külö­nösen kamatjára nézve gondoskodva van a kellő korlátokról a tekintetben, hogy egyáltalában nagyobb hátrányok a telepesekre nem származ­hatnak, mert a 4°/o-os kamat egészen méltányos és igazságos, és ennek következtében azthiszszük, hogy semmiféle más kombináczió és nevezetesen 43«

Next

/
Oldalképek
Tartalom