Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-277
277. országos fllés 18M január 16-án, kedden. 337 ralis fejlődésünk történetében bennünket közelebbről érdekelnek. (Halljuk! Halljuk!) Már Solt vezér telepített — tehát már közvetlenül a honfoglalás után — besenyőket és oroszokat a Tisza mentén; Taksony volgamelléki bolgárokat telepít, míg Gréza vezér alatt német urak számos fegyveres kísérettel települnek meg. Szt. István idejében alakúit egy bajor telep Szatmánnegyében. Nagyobb települési momentum Szt. László és II. István idejében is volt, ki a kunokat telepítette le a Kis-Kunságban, míg IV. Béla szintén a kunokat, kik a mongolok által tovább űzettek, — mintegy 40.000 esaládot — telepítette le. A legfőbb telepítés ugyancsak IV. Béláé, a kia tatárok által elpusztított országot részben a Bulgáriából visszatelepített kunokkal, részben más idegen elemek bevitele által újra benépesítette. Nagy Lajos az oláhoktól elhagyott Bereg- és Mármarosmegyébe nagyobb számú oroszokat telepít, kik Tódor litván herezeg alatt jöttek be. A XIV— XVI. század közepéig főleg szerb telepítésekkel találkozunk, a minő hét történt a Délvidéken. Ugyancsak a XVII. századba esik a hajdúk telepítése Bocskay István által. A törökök kiűzését követő időkben a bécsi udvari választmány az elpusztult vidékek népesítésére főleg a német telepítések szükségességét hangsúlyozza, már csak azért is, hogy így a lázadásra igen hajló magyar vér mérsékeltessék. Ez volt azon politikai elv, mely a különben igen hasznos telepítéseknél a kormány szeme előtt lebegett. Közel 100.000-re tehető azok száma, a kik Mária Terézia és II. József alatt ez elv alapján betelepíttettek, és ugyanazon magyarellenes elvek voltak azok, melyek mellett e telepítési műveletek foganatosíttattak. Ez kitűnik például abból is, hogy 1786-ban az úgynevezett gyarmatosítás] választmány a kormányköröknek ama felszólítására, hogy 'elepífsenek hevesmegyei magyarokat a Délvidékre, azt válaszolta hogy Dél-Magyarországon magyarok számára telepek nincsenek, mert különben a következő években odatelepülni kívánó németek számára sem házhelyek, sem földek nem maradnának. Ugyanezen eszmék szerint telepített I. Ferencz is, a ki a Bánát 12 községébe tiroliakat és cseheket telepített, magyarokat jóformán sohasem. A 30-as években a dohánytermelés felkarolása az Alföldön líj lendületet adott a telepítésnek; az 1858-iki császári pátens pedig a bánsági telepítések viszonyait rendezte. A 60-as években a Duna ármentesített területén alakultak új községek, míg legújabban a csángó-telepítésből vonhatunk le sok tanúiságot. Szinte megfoghatatlan, hogy a telepítés kérdése, bár a honfoglalás óta, tehát a magyarok EÉPVH. tíAPLÓ. 1892—97. XV. KÖTET. bejövetele óta mindig aktuális kérdés volt nálunk és daczára annak, hogy ezen telepítés szükségessége mindenkor elismertetett, daczára annak, hogy ezen telepítés folytonosan műveltetett is, mondom, szinte'megfoghatatlan, hogy a törvényhozás terén ez a kérdés figyelmen kivfíl hagyatott, mert a szó szoros értelemében vett telepítési törvénynyel jóformán ekkoráig nem is birunk. Az 1873. évi XXII. tcz. településekkel foglalkozik ugyan, de az inkább a már megtörtént települések jogviszonyaira vonatkozik, mintsem új telepek kreálására. Szükséges volt tehát oly törvényről gondoskodni, mely ezen sok évszázados hézagot pótolja, és a telepítést a fölvilágosúlt modern, szabadelvű eszméknek megfelelő fentartása mellett új közgazdasági momeotummá emelje. Távol állok attól azt állítani, hogy e törvényjavaslat teljesen kimeríti ezt a tárgyat; távol állok attól már ma azt mondani, hogy ezen törvényjavaslat minden kívánalomnak teljesen megfelel. A papiroson szebbet és jobbat is lehetett volna talán előadni, a modern kultúrpolitikának megfelelőt, az európai kulturális viszonyok nívóján állót, de engedje meg a t. ház, hogy helyeseljem azt, hogy a kormány épen egy ily törvényjavaslatot nyújtott be, a mely nem a szomszéd vagy más államok viszo-, nyait akarja a mi viszonyainkra alkalmazni, mert azon viszonyok nem a mieink. (Helyeslés.) Mi, fájdalom, nem állunk azon kulturális, közmívelődési és közgazdasági nívón, hogy más állam törvényeit különösen ezen a téren akczeptáljuk. Ne akarjunk mi idegen ideálok után indulni, ne akarjunk más államoktól kopirozni, mert még nem értük el azon közművelődési és közgazdasági fokot, mely egy nagyobbszertí akcziónak, mint a milyen pl. a németországi telepítési akczió, életképességét és felvirágzását biztosítja. Önmagunkból és viszonyaink ismeretéből kellett tehát az alapelveket meríteni, okulva a múlt hibáin és reménynyel tekintve a jövő eredményei felé. Ez a törvényjavaslat a kezdeményező lépés egy új téren; mag, melyből új közgazdasági előnyök fognak fejlődni. A nagy mérveket öltött amerikai kivándorlás, továbbá sokhelyütt a túlnépesedés, a filloxera pusztítása és sok más ok közreműködése volt az a rugó, mely a kormányt ezeu törvényjavaslat sürgős benyújtására indította. Azért sietett a kormány ezen kívánalomnak eleget tenni, hogy a saját lakhelyén életét csak nagyon nehezen biztosító s földszerzésre egyáltalában nem képes földmívelő-osztályt és munkásokat a haza földjéhez kösse, hogy nekik új megélhetési módot nyújtson és hogy a parlagon levő területeket újra felhasználja és ez által az országI nak gazdagodásához hozzájáruljon. A leglénye4a
