Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-277

336 271. országos ülés 1894. > január 16-án, kedden. választók a társadalmi és az államélet minden terén nézzék meg jól a férfiakat, és csak azokat küldjék a parlamentbe és máshova, a kik jó katholikusoknak bizonyulnak. Semmiféle kivételt ez alól nem hallottam és nem olvastam. A ki, t. ház, úgy állítja fel a tételt, hogy csupán egy felekezet férfiait szabad bebocsátani a közéletbe, az üszköí; dobott a társadalomba, és megrongálja a mai Magyarország egyedüli erősségét, a melyre egyedül építheti jövőjét, t. i. minden vallásfelekezetnek, minden fajnak, minden nemzetiségnek egy törekvésben való egyesülését, a hazaszeretetben és szabadságszeretetben. (Helyeslés a jobb és szélső baloldalon.) T. ház, fentartom magamnak, hogy ha majd annak idején az úgynevezett egyházpolitikai kérdések fel lesznek vetve, megadjam azokhoz azt a kommentárt, a melyet nyíltsággal kell ezen a helyen megadni. De már ma is szükségesnek tartottam felszólalni a törvényhozásban, nehogy azon elvek félremagyarázása oly veszedelmet hozzon a nemzetre, a melynek kikerülése minden igaz magyar hazafinak legszentebb kötelessége. Ezeket óhajtottam ez alkalommal elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Hall juh!) Nem voltam jelen a katholikus nagygyűlésen de ma elolvastam azon beszédet, a melyet előttem szóló t. képviselőtársam megtámadott. Én ennél mérsékeltebb és helyesebb beszédet nem olvastam a mi politikai életünkben. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon. Mozgás a jobboldalon és a szélsőbal némely padjain.) Igen jó volna, ha • néha az egyes felekezetek közt való kérdéseket a képviselő urak is annyi tapintatossággal tárgyalnák, mint a minő tapintatossággal ott a kérdést tárgyalták. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én egyebet nem olvastam ki a herczegprimás beszédjéből, mint azt, hogy azon jogokat kéri a katholikusok számára, a melyekkel a protestánsok bírnak. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Mindig védelmezője voltam a protestáns egyház autonómiájának, a lelkiismereti és vallásszabadságnak,de ezt a lelkiismereti és vallásszabadságot, ez autonóm jogokat a saját egyházamra, a katholikus egyházra is ki kívánom terjeszteni. (Helyeslés a bal- és szélsőbalról.) Ha Magyarország herczegprimása ott, a nyilvánosság egy másik terén olyan elveket hangoztatott volna, a melyek megtámadják az állam szuverenitását, megtámadják a felekezeti békét, biztos lehet arról mindenki, hogy én lennék az első, a ki ezt elítélem. Épen azért tiszteletemet kell, hogy kifejezzem, midőn látom, hogy a szenvedélyes idők közepette az ország herczegprimása a maga higgadtságával a nyugalmat és méltóságos magatartást hirdeti, a melynek megőrzése által, úgy hiszem, a törvényhozás munkálatát könnyűvé és szabaddá tette. Ezek azok, a miket a t. képviselő úr előadására megjegyezni kívántam. (Élénk helyeslések a bal- és szélső baloldal felől.) Herman Ottó: Bocsánatot kérek, én hivatkozom az egész házra, hogy az én beszédemb en a herezegprimás ellen egyetlen egy támadó szó sem volt. (Igaz! ügy van! a szélsőbalon.) Egyenesen azzal kezdtem, hogy feltétlen tisztelettel viseltetem iránta, mint a legfőbb katholikus -főpap iránt; csupán csak egy történelmi tényt kívántam konstatálni; azt, hogy nem a katholikusok adták meg a protestánsoknak 1790. és 91-ben a jogokat, hanem megadta a törvényhozás. (Élénk helyeslések.) Ez nem támadás. Épen azért az előttem szólott t. képviselő úr valósággal hiába beszélt, mert az én részemről támadás nem történt. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Áttérünk a napirendre. Napirenden van a közgazdasági bizottság 550. sz. jelentess a telepítésről szóló törvényjavaslat tárgyában. Méltóztatnak hozzájárulni, hogy a törvényjavaslat az általános tárgyalás alapjául olvasottnak tekintessék? (Felkiáltások: Igen!) A törvényjavaslat olvasottnak tekintetvén, az előadó úr fog szólani. Gr. Sztáray István, a közgazdasági bizottság előadója: T. képviselőház! Egy olyan törvényjavaslatot van szerencsém a t. háznak bemutatni, a mely azon prerogaczivával bír, hogy további ajánlatra nem szorul, mert szükségessége mind Sürgősebb és sürgősebb és fontosabb. A telepítés kérdése hazánkban nem mai keletű, végigvonul az egész honi történetünkön, és sok számos példával lehet illusztrálni azt, hogy évszázadról-évszázadra majdnem minden fejedelmünk és királyunk alatt telepítések alakultak. Már a vezérek korában is előfordulnak telepítések és épen a települések, mint nagy kulturális momentum, szerepelnek történelmünkben; nem ugyan a modern közgazdasági eszméknek megfelelő települések, hanem igenis, a települések nyitották meg az utat a keresztény vallásnak. Érdekes e kérdés fejlődésének fázisait tekintenünk, mint válik e kérdés veszélyes politikai momentummá Arpádházi királyaink alatt; mint kelti fel a függetlenségüket aggodalmasan őrző honfiak féltékenységét; mint válik végül közgazdasági momentummá és a legújabb időben ismét politikai kérdéssé. Ha megengedi a t. ház, néhány szóval felemlítem azon telepítéseket, a melyek kultu-