Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-277

277. országos Ülés 18*4. január 16-án, kedden. 385 Kérem a t. házat, méltóztassék e javaslatot a szokott módon kinyomatni, szétosztatni és elő­zetes tárgyalás végett a közoktatásügyi és pénz­ügyi bizottságokhoz utasítani. (Helyeslés.) Elnök: Ha méltóztatnak hozzájárulni, a törvényjavaslat ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni, és előzetes tárgyalás és jelentés­tétel végett a közoktatásügyi és pénzügyi bizott­ságnak adatik ki. Fel fog olvastatni az indítványok és inter­pellácziók könyve. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványok könyvében nincsen újabb bejegyzés. Elnök: Méltóztatnak tudomásul venni. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Az interpellácziók könyvében a következő újabb bejegyzés van; 1894. jan. 16-án Molnár József interpellácziója a vidéki pénzintézetek segélye­zése tárgyában a pénzügyminiszter úrhoz. Elnök: Az interpelláló képviselő úr inter­pelláczióját, a szokásnak megfelelőleg, az ülés végén fogja megtenni. T. ház! A napirenden levő törvényjavaslat tárgyalásának megkezdése előtt, a házszabályok 154. § ára való hivatkozással, Herman Ottó kép­viselő úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Herman Ottó: T. ház! Magyarország fő­és székvárosa a tegnapi napon tan uja volt egy gyülekezetnek, melyet ba kis mértékkel akarnánk mérni, ez valósággal azt jelentené, hogy a ki teszi, nem ismeri fel a helyzetet, sem pedig nem tudja eléggé megbecsülni és latolni, hogy mit jelentsen az, midőn egy valósággal hatalmas vallásfelekezet megmozdul és ország-világ előtt ünnepélyesen deklarálja, hogy mi az ő hite, mi a szándoka, mit tart a világ folyásáról. B. Andreánszky Gábor: Joga vau hozzá! Herman Ottó: Ez a gyűlés, t. ház, arczu­lattal egyenesen a magyar törvényhozás kép­viselőháza felé volt fordulva. Ezt tagadni nem lehet. És épen, mert a képviselőház felé volt fordítva, én, mint a képviselőház legcsekélyebb tagja, de a ki vindikálom magamnak azt, hogy a vallási és felekezeti dolgokban megőriztem magamnak a teljes elfogulatlanságot .... B. Andreánszky Gábor: ismerjük! Herman Ottó : . . . bátorságot veszek ma­gamnak a következők kijelentésére. (Halljuk! Halljuk!) Senki sem becsüli nagyobbra Magyarország­jelenlegi katholikus legfőbb pásztorát, mint én. Be­csülöm azért a jelszaváért, melyet választott, midőn kimondta, hogy az '6 jelszava »Pax«. De a ki a békét akarja a jelenlegi viszonyok közt, annak csekély véleményem szerint kétszeresen akarnia kell egyszersmind az igazságot is: mert a Pas és a Veritas együvé tartozik. Elismerem annak a beszédnek fenkölt vol­tát; csupán csak egyetlenegy tételére kell meg­jegyzést tennem. És ez az, midőn Magyarország legfőbb bíboros főpapja kimondja, hogy-a kath. egyház nem követel magának ma többet, mint a mit 1790/91-ben a katholikus egyház a protes­táns egyháznak adott. Hát, t. ház, először konstatálni kívánom azt, hogy én, mint e törvényhozásnak régi idők­től fogva tagja és mint a magyar társadalom meglehetős ismerője, nem ismerek sem e terem­ben, sem e termen kivűl embert, a ki ki merte volna mondani azt, hogy ő a magyar katholikus egyházat jogaitól meg akarja fosztani. A másik dolog, a mit konstatálnom kell, az, hogy nem a katholikusok adták meg 1790/91-ben a protes­tánsoknak, a mi őket megillette, mint e haza gyermekeit, hanem eltekintve minden békekötés­től, megadta azt nekik a törvényhozás igazság­érzete, (Helyeslés.) és azt az igazságérzetet nagyra tartotta a nemzet azóta is megingathatlanúl mind a tegnapi napig. T. ház, azt hiszem, hogy ezt erről a helyről konstatálni kell. (Helyeslések a jobb és szélsőbalon.) A második, a mire nézve megjegyzést kell tennem az, hogy a katholikus autonómia tekin­tetében intésül felhozatott az, hogy a katholiku­sok olyanok, mint a kötetlen homok, a melyet a szél ide-oda szórhat, és nem kell hozzá más, mint jó római cement, hogy az gránittá alakul­jon, és ellentál]jon minden támadásnak. T. ház! Nem tartom most sem időszerűnek, sem kötelességemben állónak, hogy én bizonyos cementeket itt analizáljak, de kimondom lelki­ismeretem szerint, hogy én minden felekezetre és minden polgárra nézve Magyarországon csak egy cementet ösmerek, a melyből gránitot lehet alkotni: ez a tiszta magyar hazafiság és a magyar szabadságszeretet cementje. (Igás! Úgy van! a jobb- és szélső baloldalon.) Egy harmadik megjegyzést is kell tennem, t. ház, felhozatott, hogy az állam legfőbb oszlopa a tekintély és az engedelmesség. T. ház! A tekintély és az engedelmesség már az emberi józan ész definicziójánál fogva is határozottan abszolutisztikus elv. Madarász József: És szolgai! Polónyi Géza: Elégedjék meg vele, hogyha nekünk tetszik! (Élénk mozgás a szélsőbalon.) Hentaller Lajos: Másnak is van joga nézetét nyilvánítani! Herman Ottó: Magyarország úgy, mint ma áll, nem fekteti a maga erősségét másra, mint a jogból és igazságból merített meggyőző­désre. Legvégül kimondatott az, t. ház, hogy el­tekintve minden autónomisztikus és más törek­vésektől, szükség van arra, hogy a jövőben a

Next

/
Oldalképek
Tartalom