Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-261

261. •ruágcs ttlésl89S.noTenil}er 80-áu, esftt8rt5kön. S5 terek, mindenkor nem beszélhetnek, a maguk észrevételeiket megtehessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy a t. miniszter úr mit fogad el tőlem, és mit nem, arról nincs szó, hanem arról van szó, hogy az alkotmányos tárgyalások rendjét igyekezzék úgy megtartani, hogy az a tárgyalás ne egy karrikatura legyen, hanem legyen annak az intézménynek is hasznára, a melyet a t. miniszter úrnak itt a képviselőház termében képviselnie kellene, de a mely intézmény érdekeit sem itt a képviselőházban, sem a házon kívül a t. miniszter úr a lelkén nem viseli. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon. Élénk mozgás és ellenmondás jobb felől.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne használjon olyan kifejezéseket, a milyeneket a parlamentben használni nem illik. (Élénk mozgás a hal- és szélsőbalon.) Ugron Gábor : Ha még azt sem lehet egy képviselőnek mondani, hogy a miniszter az ő tárczáját nem kellőképen képviseli, szívén nem hordja, akkor nem tudom, miért ülünk itt. 11a imparlamentáris kifejezést használok, az elnök úrnak van joga beleszólani és rendreutasítani, de mindenféle tanácsok adását egyszer s mindenkorra kikérem makrámnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Nagy mozgás és felMáltátok jobb felöl: Bendre! Rendre !) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Ugron Gábor: Én azt mondtam, t. ház, hogy a t. honvédelmi miniszter úr tárezája ügyeit és a honvédelmi intézmény érdekét lelkén nem hordja, s erre túlfelől olyan moraj támadt. Jó volna a t. képviselő uraknak, mielőtt morognának... (Derültség a szélső baloldalon. Élénk mozgás és felkiáltások jobb felöl: Rendre! Rendre!) . . . megfontolni először, hogy milyen helyzetben van a miniszter úr mint a kabinet tagja itt a magyar képviselőházban. Ha önök felütik az 1893. évre kiadott katonai scheiHatizniust, annak 133. lapján azt fogják olvasni, hogy: Angestellter Feldzengmeister und General der Cavallerie Báron Géza Fejérváry, honvédelmi miniszter. (Mozgás szélső bal felől.) Azt kérdem most, hogy a ki angestellter Feldzeugmeister, az a közös hadügyminiszter juriszdikcziója ^és hatósága alá tartozik-e, igen, vagy nem ? És ha odatartozik, akkor a magyar kabinetnek, ennek az alkotmányos testületnek, ennek a magyar kormánynak, a melynek függetlennek, szahadnak kellene lennie, egyes tagjai alárendeltségi helyzetben nem lehetnek, mert együttesen egy ország szuverenitását, egyenkint pedig az ország egy kormányzati ágát képviselik. Ne ütközzék meg akkor a t. országgyűlés, ha a magyar honvédelmi minisztérium EÉPVBL NAPLÓ 1893—97. XV. KÖTET. nem egyéb kezd lenni, mint egyik osztálya a közös hadügyminisztériumnak, és ne ütközzék meg senki abban az esetben, ha az angestellter Feldzeugmeister a közös hadügyminiszterrel szemben a magyar honvédség érdekeit nem szolgálja, hanem mindenben a közös hadseregnek alárendeli. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Élénk mozgás jobb felöl.) A nemzet a honvédségi intézményt azért állította fel, hogy a nemzeti véderő külön nemzeti jelleggel bíró intézményt alkosson. És azt tapasztaljak, hogy a honvédség keretében teljesen a közös hadsereg szellemének és irányainak megfelelő intézkedések hajtatnak csak végre. A nemzet minden lépése a honvédség önállósítására, a honvédség kiemelkedésére irányúi, csak egyedül a honvédelmi minisztériumban van czélba véve, hogy ezen intézményt mindinkább alárendeljék a közös hadseregnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen tudjuk, hogy a honvéd katonai oktatást kezdik germanizálni; tárgyalva volt ez itt. Azt is tudja mindenki, hogy épen a törzstiszti tanfolyamra nem is bocsáttatnak, a kik a német nyelvet nem bírják. Mit tesz ez? Azt, hogy lehet bármilyen jó katona, jeles tehetség, ha csak a nemzeti nyelven szerezte meg magának a katonai műveltséget, akkor a törzstiszti tanfolyamra nem bocsáttatik. Micsoda érdek szolgálatában történik ez, ha nem azért, hogy a honvédség a közös hadsereg érdekének alárendeltessék? (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) Kezdettől fogva mindig az volt a törekvés a honvédségnél, hogy a magyar nyelv, a magyar szellem, a magyar nemzeti egyéniség kidomboríttassék. De mióta a t. honvédelmi miniszter úr rátette kezét a honvédintézményre, azóta az elnémetesedés rákfenéje bevette magát oda. (Igaz! Úgy van! a szélső balolalon.) Az a szellem, a mely azelőtt a honvédséget és honvédtisztikart áthatotta, ma meg van törve. Régen a honvédek szabadon gondolkozó, szabadon beszélő polgárai voltak a hazának ; ma a honvédtisztek, — bárhol figyelemmel kisérem őket, — akár az ebédnél, kávéházban, vacsoránál németül kezdenek tracscsolni, azon az irodalmi nívón jóval alul álló oesterreichische deutschon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De mit tapasztalunk ? Azt, hogy azok a bátor emberek, a kik életüket képesek áldozni a hazáért, — ismerem vitézségüket, — mihelyt összekerülnek a polgári elemekkel, mindjárt félénkekké válnak, mert egy láthatatlan megfigyelésnek, ellenőrzésnek vannak alávetve, és ha hazafias nemzeti érzelmeik nyilvánításánál tetten kapatnak, vagy ha árulás folytán is jönnek reá, akkor jaj nekik, mert eló'haladásukat megaka-