Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-261

24 261. országos ülés 1898.november SO-án, csütörtökön. melyhez tartozni szerencsém van, a honvédelmi tárczát, mivel a honvédség nemzeti intézmény, mesr szokta szavazni; a mennyiben pedig ez még mindig egy kicsit nemzeti, nincs teljesen elgero-anizálva, noha nem a t. miniszter úron múlik, részemről is, mint a párt tagja, megszavazom a költségvetést, de kérem, méltóztassék elfogadni Tóth Ernő t. képviselőtársam határozati javaslatát is, a mely ré»i óhaja a pártnak, s a melyben e nemzet, vagy legalább a nemzet magyar része egyhangúlag osztozik. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon.) Papp Elek jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Előttem szólott t. kép\iselőtársam, de több más képviselőtársam is indokolta adandó szavazatomat, a melyet én is indokolni óhajtok. 1867-ben megalkottatott a magyar hadsereg, megalkottaíott papíron azért, mert akkor még nem merték a kiegyezés sikerét vagy sikertelenségét koczkára tenni, mert a magyar nemzet akkor e szóval »magyar hadsereg*, nem mondom, hogy elámíttatott, de elvakíttatott. 1868-ban azok, a kik 1867-ben is óhajtották a magyar hadsereg felállítását, legalább a honvédség megteremtése által azt kívánták elérni, hogy legyen itt egy színében, nyelvében, szellemében és önállóságában a magyar hadsereget pótló intézmény, a honvédség. És ha én és néhány barátom már 18G8-ban, midőn a honvédség felállíttatott, mert azon torvényjav;,s latban egyúttal benfoglaltatott az is, hogy ez az egész hadseregnek kiegészítő része, nem is fogadtuk el a javaslatot, azóta valahányszor a honvédségnek, mint önálló magyar intézménynek, fejlesztése szóba keríílt, mindig azokkal szavaztunk és szavaztam, a kik a honvédség önállóságát, nyelvében, színében nemzeti voltát elősegíteni iparkodtak. Es így, midőn kijelentem, hogy a beadott határozati javaslatokat szívesen támogatandom, ha azok szavazásra tűzetnek ki, a honvédelmi minisztérium költségvetését a t. miniszter úr iránt való tekintetekből nem szavazom meg. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem szavazom meg azért, mert, bár a t. miniszter úr iránt egyénileg a legnagyobb elismeréssel viseltetem, de mint császári, és hozzáteszem, királyi tábornok iránt, vagy mint oly egyén iránt, a ki ugyan el szokta mondani, hogy mit érez, mint pl. az elhunyt, úgynevezett közös hadügyminiszter, a mint emlékszem, azt mondta, hogy míg ő él, abban a katonai tiszti tanintézetben a magyar nyelv tanításából semmi sem lesz, úgy hiszem, a t. honvédelmi miniszter úrban is megvan a tiszta labnnczság, a tiszta sárga-fekete uralkodó szín, mely szerint először megsértette a törvényt, mely a honvédségnél jelvényeiben kizárólag a magyar nemzeti szín használatát rendeli, másodszor megsértette a magyar államtól elvonhatlan azon kötelességét, hogy mindaz, a mi a közigazgatáshoz tartozik, a mint azt az 1868-iki törvény megrendeli, az mind magyar nyelven történjék, megsértette az által, hogy a Ludovikaak.idémiában bizonyos tárgyakat német nyelven tanítanak, megsértette harmadszor a honvédségnek önálló szellemét is az által, hogy, — miként t. barátaim is kifejtették, — a honvédség szellemét is mindig átváltoztatják, és mindinkább be akarják azt az intézményt olvasztani a közös hadseregbe. Mindezen indokokból levonom a következtetést, hogy én a költségvetést ily honvédelmi miniszternek ne szavazzam meg. Ezt tiltja hazám alkotmánya és nemzeti egysége iránti kötelességem. (Helyeslés a szélsőbalon.) Papp Elek jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! A költségvetés tárgyalásánál semmi tekintetben sem tartom elfogadhatónak azt, hogy a t. miniszter urak csak a vita bezárása után válaszoljanak. Én magam is hozzá kívánok szólani a költségvetéshez, és megtörténhetik, hogy a t. miniszter úr felszólalása után németekre talán nem is reflek táluék, ha pedig a t. miniszter úr bevárja azt, a míg a vita be van zárva, úgy a tárgyalás elveszti értékét és érdemét, ugyanazért kérném a t. miniszter urat, hogy tegye meg észrevételét még a vita bezárása előtt. Ez az, a mit a t. miniszter úrtól kérek. (Helyeslés a szélsőbalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. ház! A házszabályok értelmében jogában áll a miniszternek akkor szólalni fel, mikor szükségesnek tartja. Ugron Gábor t. képviselő úr ezzel szembea azzal vádol, hogy ezzel a joggal visszaélek, és csak akkor szólalok fel, mikor a vita be van zárva. Mondjon Ugron Gábor t. képviselő úr egyetlen egy esetet, a mikor én csak akkor szólaltam volna fel, mikor a vita be volt zárva. Bizton tudom, hogy nem talál. A vita még nincs bezárva, és nem tartottam eddig szükségesnek a felszólalást. Kijelentem, hogy bárkitől elfogadok leczkét e házban, de Ugron Gábor t. képviselő úrtól semmiesetre sem fogadok el. Ugron Gábor: T. ház! A t. honvédelmi miniszter úr nem érti a házszabályokat. A házszabályokban az van, hogy a miniszter mindenkor felszólalhat, az illendőség könyvében pedig az van megírva, hogy akkor kell egy tárczaminiszternek felszólalni, a mikor a felvilágosítások megadására szükség van. (Úgy van! a széhö baloldalon.) A miniszterek igaz, hogy mindenkor beszélhetnek, de a képviselők ezt mindenkor nem tehetik, és épen azért tartozik a miniszter úr a maga idejében beszélni, hogy azok a képviselők, a kik, mint a minisz-