Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-261

I 261. or&iüágos ülés 18%. november SO-áu, csütörtökön. 23 mód szerint imádkozzanak, határozott törvény ellenére. Reménylem a hadügyminisztertől, a ki a bosnyákok vallásos érzékenységét kímélte, — pedig azok sokkal kevesebben vannak, — hogy a közel harmadfél millió reformátusnak a vallását is tiszteletben fogja tartani, és ezt a különben sem szükséges intézkedést el fogja törülni, különösen a midőn Németországban, a katholikus Bajoroi szagban is eltörülték. (Egy hangbalfelől: A kathólikus baka is elengedi!) A nadrágja legalább el nem szakad! (Derültség.) T. ház! Mivel a honvédelmi tárcza költségvetésével kapcsolatban bizonyos jelentések is tárgyaltatnak a Ludovika-akademiáról, a közöshadseregbeli tanintézetekről stb., s mivel ezek egynémelyikérői, például a Ludovika-akademiáról megemlékeztek már előttem szólott képviselők is, névszerint Nagy István t. képviselőtársam, nehogy specziális tárgynál legyek kénytelen felszólalni . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Isten mentsen! Thaly Kálmán: Elhiszem, hogy nem szereti az igaz szót! (Nagy derültség.) Engem ez zavarba uem hoz, esak diskuráljon! Közbe i=! felelek én, meg a háznak is beszélek. Régi ró'; a vágyókén! (Nagy derültség.) T. ház! Azon közös-hadseregbeli katonai intézetek közé, a melyeknél állami alapítványi helyek vannak, tartozik a fiumei haditengerészeti akadémia is. Azért hozom épen ezt fel, mert a példa, melyjől említést akarok tenni, véletlenül erre vonatkozik, de hát egy húron pendülnek valamennyien. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) A honvédelmi minisztérium, mikor azok a helyek megüresedendők lesznek, pályázatot hirdet a törvény értelmében a hivatalos lapban és egyebütt, a mely szerint a folyamodványok a minisztériumhoz adandók be. A pályázati hirdetésben egyéb feltételek mellett az is benfoglaltatik, hogy például négy osztályt kellett az illetőnek végezni, akár gimnaziális, akár reáliskolai osztályt; benfoglaltatik az is, hogy magyarul is Jetehetik a felvételi vizsgát. Ámbár a Csáky-féle rendelet végrehajtása iránt országszerte megtörténik minden lehető dolog, mégsem kívánható az, hogy az alföldi vagy bárhovavaló tősgyökeres magyar ifjú négy középiskolai osztályban annyira elsajátítsa a német nyelvet, hogy a német műszavakat ismerje, és németül tehesse le a vizsgát. Előttem fekszik egy emlékirat másolata, a melyet egy igen tiszteletreméltó tanférfiú adott be Gromon államtitkár úrnak. Fel vagyok hatalmazva arra, hogy a dolgot előhozzam, nem azért, hogy az illetőn történt sérelem orvosoltasaék, — mert azt már nem lehet orvosolni, — hanem más szülők okulására. Egy középiskolai igazgató, a kinek igényeit maga az államtitkár úr volt szíves elismerni, mert fia jó bizonyítványokat mutatott fel, és egyéb kellékeknek is megfelelt, egy ingyen alapítványi helyet akart szerezni a fia számára a fiumei tengerészeti akadémiában. Az igazgató fiával együtt az ország keleti részéből Fiúméba utazott, és a fiu a felvételi vizsgánál a fiumei tengerészeti akadémia vizsgáló bizottsága előtt a kérdésekre magyarul akart felelni. Erre rárivaltak, hogy csak németül tehet vizsgát. Az igazgató hivatkozott a minisztérium rendeletére, a nyilt pályázati hirdetésre, mire a tengerészeti akadémia közegei azt felelték, hogy »erről mi nem tudunk semmit, ez minket nem kötelez« és a fiút a németül vizsgázni nem tudás miatt nem vették be. A szegény ember most már megfizette a dupla költséget az utazásra od t és vissza, fiát már egy évig erre a pályára taníttatta, most megint kénytelen másik pályára adni. Tette pedig ezt a miniszter úr közegének, Gromon Dezső államtitkár úrnak jóakaratú biztatása mellett, a miért ennek az illető apa köszönettel is tartozik, de úgy látszik, hogy itt megtörik úgy az államtitkár úrnak, mint a miniszter urnak is a hatalma. Azért kérem a miniszter urat, hogy vagy ne tétesse bele a pályázati hirdetésbe, hogy a közös katonai és tengerészeti intézetekben magyarul is letehető a felvételi vizsga, vagy, ha bele méltóztatik tétetni, akkor méltóztassék annak érvényt is szerezni, (Helyeslés a szélsőbalon.) mert nagyon gyarlón állhat a honvédelmi minisztérium tekintélyének dolga a közös-hadsereg hatóságainál, ha ott azt felelik rá, hogy nekik ehhez semmi közük, és őket nem kötelezi az, hogy mit hirdet a honvédelmi miniszter úr, mit nem. Legyünk, t. miniszter úr, nyiltak; a mit nem bírunk megtenni, azt ne hirdessük, legalább ne bolondítsuk vele a világot, és ne okozzunk vele kárt a szülőknek. Mindenütt legjobb az egyenes utat és a nyíltságot követni. Valamint a miniszterelnök úr jól tette volna, ha a tüzéiségre vonatkozólag őszintén kijelenti, hogy azt nem lehet megcsinálni, úgy ezen hirdetésekben is méltóztassék kijelenteni, hogy magyarul nem lehet a felvételi vizsgát letenni. Szólhatnék még több más kérdésről, de beteges állapotom nem engedi, úgy is belefáradtam. Mostanra tehát elég. Ha a t. honvédelmi miniszter úr mulatni akar velem, szívesen állok elébe mindig, nem ma hadakozunk először, és azért valami nagy csorba egyikünkön sem esett, (Derűl'.ség) mert megint kibékülünk, ha összeveszünk is. A mi a költségvetést illeti, ez a párt, a