Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-273
ä78. erszíiges ftlés 1893. deeiomber lS-éii, pénteken. 307 vagy szigorúan megbüntettetik. Már most egy szép napon arra ébredhetünk, hogy abból a gyárból, a melyben minden munkásnak megvan a maga rendeltetése, 3—400 ember egy egész, vagy egy fél napra elmarad, ennek következtében a gyári üzem egy napig meg is akadhat. Ezek a munkások, a nélkül, hogy arra okot szolgáltattak volna, a gyári üzletvezetőség részéről büntetésben részertílnek; esetleg el is mozdíttatnak állásukból. Számos esetet tudnék még felhozni, de nem akarom még továbbra is igénybe venni a t. ház becses idejét. Én is óhajtom, hogy a részemről annak idején ellenzett törvény végrehajtható legyen; de annak elérésére elegendőnek is tartom következő rnódosítványomat: (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Módosítvány a népfölkelés némely csoportjainak jelentkezési kötelezettségéről szóló törvényjavaslat 1. §-ához. Mindazon katonailag kiképezett népfölkelésre kötelezettek, kik a közös hadseregben, a hadtengerészetben, a honvédségben, ezek póttartalékában, vagy a csendőrségnél szolgáltak, továbbá oly katonailag ki nem képezettek, kik a iiépföíkelés felhívásának esetére különleges hadi szolgálatra kijelöltettek, és e czélból már léke idején ajánlati lapokkal elláttattak, rendes lakhelyüknek minden változását személyesen, vagy írásban tizennégy napon belül bejelenteni tartoznak azon népfölkelő-hatóságnál, mely ajánlati lapjukat kiállította«. (Élénk helyeslés bal felől), Perczel Béni jegyző: Szederkényi Nándor ! (Felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk a minisztert !) Szederkényi Nándor: Kérem, előszóra miniszter árnak kellene nyilatkoznia. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Halljuk a minisztert! Mozgás és zaj.) Elnök: T. ház! Erre a minisztert kényszeríteni nem lehet. Szederkényi képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Joga van kérni! Mozgás és zaj.) Szederkényi Nándor: Kérem az elnök urat, ne zavarjoa beszédemben. (Zaj a szélső baloldalon.) Várady Károly: Az elnök nem rendőr. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne vigye ily messze a dolgot. Kéiem a képviselő urakat, méltóztassanak a rendet megtartani. Szederkényi képviselő urat illeti a szó. (Mozgás a szélső baloldalon.) Szederkényi Nándor: T. ház! Mielőtt az indítványhoz érdemlegesen hozzászólnék, kérném a t. miniszter urat, hogy nyilatkozzék, vájjon elfogadja-e eme méltányos indítványt, mert ha elfogadja, akkor fölösleges, hogy annak bővebb indokolásába belebocsátkozzam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha azonban a t. miniszter úr az én indokaimat is meg kívánja hallgatni, akkor természetesen rátérek azok előterjesztésére. Először is bátor vagyok megjegyezni, hogy a t. miniszter úr előbbi beszédének ama részére vonatkozólag, a melyben azt állította, hogy hét évi tapasztalat birta rá azon általa beadott és már módosított javaslata beterjesztésére, — még pedig azt tapasztalta, hogy négy vármegyében az a nézet merült fel, mikép az eddigi módon a nyilvántartást eszközölni nem lehet, tehát négy vármegye inicziálta e törvényjavaslatot s annak intézkedéseit: — igen óhajtanám tudni, hogy melyek voltak e vármegyék, mert azt mondhatom, hogy az a vármegye, a melynek én is lakosa vagyok, Hevesmegye olyan szerencsétlen meggyőződésre nem juthatott, hogy az ellenőrzést és nyilvántartást csak azon az úton lehet elérni, a hogy azt a t. miniszter úr gyakorolni kívánja. Nézetem szerint, sem Heves vármegye, de egy vármegye sem kívánhatja, hogy a népfőikelők évenként személyesen jelentkezzenek ellenőrzésre és nyilvántartásra, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ily kívánság egy vármegyétől szegénységi bizonyítvány volna arra nézve, hogy ő a maga kebelében a nyilvántartást azon módon, a mint itt előírva van, nem képes végrehajtani. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha volt is ilyen vármegye, nem ez a baj. Más baj van ott, t. miniszter úr. Ott az adminisztráczió rossz s azok a vármegyék aztán se ezen, se más módon nem' fogják tudni a nyilvántartást végrehajtani úgy, a mint azt a törvény kívánja. Ha tehát négy vármegye nem tudott eleget tenni e tekintetben a törvénynek, ebből helytelen az a következtetés, hogy négy vármegye miatt 60 vármegye népét kötelezzük ilyen kegyetlen nyilvántartási módra. (Helyeslés bal felöl.) Azt mondja a t. miniszter úr, hogy a mit ő kíván, csak az, hogy egyszer egy esztendőben megjelenik az illető a nyilvántartó községben, a mi úgysem lesz olyan nagy fáradtság, mert hiszen a járások több alkerííletre lesznek osztva, tehát négy-öt-hat, vagy nyolcz község lesz együtt felvéve, és az illetők ott tartoznak jelentkezni. Ezt, t. ház, így egyszerűen elmondani igen könnyű, de ha a miniszter úr leszáll a nép közé, és megnézi a népéletet, vagy ha megkérdezi a birtokos urakat és a gazdálkodó közönséget, akkor meg fogja tudni, hogy milyen nagy baj már a rendes katonaságnál és a honvédségnél i^ az ellenőrzés, midőn a gazdaembernek egyszerre három-négy cselédjét behívják, s azoknak ott kell hagyniok a gazdaságot, és ott 39*
