Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-273
3Qg 97Í. oruágoa ülés 1883. ű kell hagyniok az állatokat,melyek rájuk vannak bízva. Kérdezze meg csak a nagyobb birtokosokat, a kiknek 10 cselédjéből egyszerre nyolcznak kell jelentkezni s otthon a gazda nem tud mit csinálni a gazdasággal és annak [csak egy napi gondozásával is. Vagy ő maga menjen az istállóba, és gondozza addig a marháját, a míg cselédje jelentkezni megy? És most képzeljük, hogy ez nagyobb arányokban fog ezután történni, mert eddig csak a rendes sorhad- és honvédkötelezettek időszaki jelentkezése idézett elő sok kellemetlenséget, a melyről itt a házban ülő minden gazdának tudomása van, és minden gazda érzi annak hátrányát. Milyen hátránya lesz ennek, ha majd nagyobb arányokban fog ez történni ? De nézzük most azt a szegény iparost, a ki az nap talán épen vásárra akarna menni, vagy esetleg épen akkor oly ipari munkával van elfoglalva, a mely rá és iparágára nézve igen fontos. Az az egy nap. t. miniszter úr, az életben sokszor hosszá munka eredményének a veszteségét idézi elő. De vegyük a gyárakat, a melyeknek munkásai kényszerítve lesznek jelentkezni, a mi ezentúl nagyobb arányokban fog íörténni, mert — mint a miniszter úr megjegyezte — kétmilliót tesz a népfelkelők száma, B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem mindegyiknek kell jelentkeznie! Szederkényi Nándor: Megengedem a miniszter úrnak, hogy nem mindegyikre fog ez kiterjedni, de nekem is megengedi a miniszter úr, hogy az iíletők közt a legszegényebb munkások és iparosok vannak. És azt kérdi a t. miniszter úr, hogy mi az az egy nap? Az az egy nap attól a munkástól egy napi élelme megkeresésének módját vonja el. Méltóztassék meggondolni, hogy egy községből 20—30—40 embernek kell a másik községbe átmenni jelentkezésre, a, kiknek otthon teendőjük van. Hát mi is az, a harmadik községbe átmenni, kivált októberben, vagy novemberben? Ezt könnyű így kimondani. Vagy van az illetőnek kocsija és be kell fogni, magának is, lovának is élelmet vinni, vagy nincs kocsija, és akkor tessék csak elgondolni ennek a szegény embernek a sorsát, kinek nincs módja arra, hogy kocsit fogadjon, és azzal menjen a szomszédba, hanem gyalog kell neki megtenni télvíz idején az utat, és élelmezésről is gondoskodni. Ez természetesen katonai szempontból semmi, de a nép nagy rétegébe leszállva, tessék megnézni azt a kínos állapotot. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) És kárpótolj a-e ezért valamivel az állam a szegény embereket? Semmivel. Ha nem tud elmenni, az az ő dolga; jelentkezni kell; ha nem jelentkezik, megbüntetik, és ha nem tud fizetni, elzárják. (Igaz! Ügy van! a szélső báloldalon.) Ez ennek cember 15 é% pénteki*. a következménye. És azt kérdem, hogy mind ezt szükségessé teszi-e a honvédelem, vagy a haza megmentésének érdeke? Nem. Ez semmi egyéb, mint egy katonai fixa idea. (Élénk helyeslés és tetsaés a bal- és szélső baloldalon.) Mert hiszen, t. ház, méltóztassék meggondolni, hát oly borzasztó ennek az ellenőrzésnek a nyilvántartása ? Egy községben, mondjuk, van 50 népfölkelő, ezt oly nehéz nyilvántartani, hogy ezért az egész országban száz meg száz embert kell mozgósítani, hogy személyesen jelenjék meg a katonai hatóság előtt? Hát szükség vau erre ? (Igás ! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha szükség volna, ha nem lehetne másképen létrehozni az ellenőrzést, akkor érteném; de abszolúte nincs szükség rá, mert én nagyon szegénynek és nyomorultnak tartanám Magyarországközségeit és adminisztráczióját, ha azt keresztül nem tudnák vinni, hogy minden község elöljárósága a népfölkelőket személyenként nyilvántartani és ellenőrizni tudja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) És ha nem tudnák ezt keresztülvinni, hát tessék a katonai hatóságokat, a megbízott katonai kiküldötteket, a kik kerületről-kerületre járnak, községről-községre elküldözni, hogy ott tartsák nyilván a népfölkelőket, és ha a nyilvántartásban hiba van, ha a kerületi elöljáróságok- nem teljesítik kötelességüket, tessék tőlük azt megkövetelni. Es akkor elég lesz téve a nyilvántartás szükségletének, és nem lesz szükség ilyen drákói tör vényre, a mely itten nem látszik olyan súlyosnak, a mely azonban a nép életében rendkívül nyomasztó és súlyos. Ajánlom Nagy István t. képviselőtársam határozati javaslatának elfogadását. (Élénk helyeslés és felkiáltások a bal- és szélsőbalon: Halljuk a minisztert!) r Hentaller Lajos jegyző: Beöthy Ákos! Beöthy Ákos: T. ház! Igazán csakis azért kértem szót, hogy a t. miniszter úrnak egy kijelentésére válaszoljak. (Halljuk! Halljuk !) Azért vagyok kénytelen a részletes vitánál felszólalni, mert a t. miniszter úr elkövette 'azt a visszaélést, a mely nálunk már egész rendszerré fajul, hogy folytonosan a vita bezárása után szólal fel. A t. miniszter úr lés a t. miniszter urak rendesen hivatkozni szoktak az 1848-iki törvénynek ezen kedvezményére. Ezen kedvezmény igenis, adatott az ország és a kormányzat érdekében, hogy éljenek vele, de nem, hogy visszaéljenek. A mennyire ; ismerem £ a 48-iki törvények intenczióit, nem képzelem, hogy e jogot azért adták meg, hogy megtámadják vele a szólásszabadságot és jogegyenlőséget. Meg van támadva a szólásszabadság az által, hogy úgy felelnek, hogy nekik válaszolni ne lehessen; a
