Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-273
306 273, oFiiágoí ülét 189S. deezember IS-én, pénteken. lattal? (Helyeslés.) Méltóztatnak kivan ni, hogy a határozati javaslat még egyszer felolvastassák ? Fel fog olvastatni. Hentaller Lajos jegyző (olvassa a határozati javaslatot). B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! Az általam az imént élőndottak alapján kérem ezen határozati javaslat mellőzését. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A kérdés az, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a határozati javaslattal szemben elfogadni: igen, vagy nem ? A mennyiben a törvényjavaslatot el méltóztatnak fogadni, természetesen a httározati javaslat elesik. Méltóztatnak a kérdés feltevését igy helyeselni ? (Helyeslés ) Kérem tehát a t. házat, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni: igen, vagy nem? (Igen! Nemi) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a részletes tárgyalás alapjául elfogadja a törvényjavaslatot, és igy Madarász József képviselő úr határozati javaslatát mellőzi. Következik a részletes tárgyalás. Perczel Béni jegyző (olvassa a tőrvény. javaslat czírnét, mely elfogadfatik. Olvassa az 1 .§-t). Hentaller Lajos jegyző: Nagy István! Nagy István: T. ház! Midőn a törvényhozás 1886-ban a nepfölkeled törvényjavaslatot tárgyalta, nekem is volt szerencsém a tárgyhoz hozzászólani. Akkor megemlítettem azt, hogy most már boldog emlékezetű gr. Andrássy Gyula annak idején mikor az 1868 : XLII. tczikk már meg volt hozva, terjesztett a ház elé egy törvényjavaslatot a népfelkelésről, a melynek rendelkezései a mostaniakhoz képest százszorta, mondhatnám, ezerszerte enyhébbek voltak, és mégis ennek daczára az akkori törvényhozás boldogult Andrássy Gyula grófot odaútasította, hogy ezen törvényjavaslatot vonja vissza és terjeszszen elő egy olyan javaslatot, a mely a szükségnek jobban megfelel, és a melynek intézkedései enyhébbek. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanazon beszédben elmondottam azt is, hogy egy ezélszerű népfelkelési törvény meghozatalának én sem lennék ellenzője, de nem pártolhatom azt a törvényt, mely a népfelkelési kötelezettség alatt tulaj donképen nem tendál egyebet, a mint a 12 esztendőre megszabott szolgálati kötelezettséget még további 10 éyre kiterjeszteni, mint e«t az osztrák honvédelmi miniszter nyíltan meg is mondotta, kijelentvén, hogy a népfelkelés lesz hivatva azon nagy tartalékot képezni, melyből háború esetén a honvédség és hadsereg fogyatékait kiegészíteni fogja. Elmondtam akkor azt is, bogy ha más nemzeti alapra kívántak fektetni honvédségi intézményünket, akkor joggal kívánhatjuk meg azt is, hogy a népfelkelés honvédségi intézményünkkel hozassék szoros és szerves kapcsolatba, és annak nemzeti jellege is megóvassék, a mi illuzoriussá van téve, ha a népfelkelés bizonyos kategóriái a közös hadsereg kiegészítésére is fognak fordíttatni. A törvény meghozatott, daczára, hogy az ellenzéki padokról annak ily módon való meghozatala ellenez tetett. Már most az a kérdés, hogy mily állást foglaljunk el ezen javaslattal szemben, melyet a t. honvédelmi miniszter úr beterjesztett. Készséggel megvallom, hogy a törvényjavaslatnak az a szövege, a mely most a ház tárgyalásának anyagát képezi, bizonyos tekintetben javításokat, enyhítéseket tartalmaz; azonban mindennek daczára, elleneztük a javaslatot a bízottságban úgy én, mint Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, mert annak intézkedéseit még így is szigorúnak tartjuk. Ha a t. miniszter urat, a kinek őszinteségében nincs okom kételkedni, az eddigi tapasztalatok arról győzték meg, hogy a nyilvántartás jelenlegi módozatának fentartása mellett háború esetén a népfelkelési kötelezettekkel czélt nem érhetne, akkor nyújtsunk neki eszközt arra, hogy ezen törvény, habár azt elleneztük, de ha már a törvénykönyvbe iktattatott, végrehajtható is ; egyesi. Ezen módot meg akarom adni a t. honvédelmi kormánynak, midőn ezen czél elérésére elégségesnek tartom, ha a népfelkelési kötelezettek, a kik ma már szintén nyilvántartásban vannak, lakhelyük minden változását személyesen, vagy írásban 14 nap alatt, a változás megtörténte után, az illetékes hatóságnak bejelenteni tartoznak. Ez nem járna semmiféle zaklatással, míg az ellenőrzési szemlének feutartása, habár nem kétlem, hogy a miniszter úr ezt nem akarja, igen sok esetben a gyakorlati életben sok zaklatással jár. Legyen szabad ezt egyetlen egy példával illusztrálnom. (Halljuk!) Oly megyében lakom, a hol egy fontos iparág, a czukorgyártás nagyon el van terjedve, többek közt azon faluban is, a melyben lakom. A munkaidő tartamának kezdetétől fogva oda bejár mindennap 5—600 ember, ezek közt körülbelül 400 férfi. A gyár, a meddig a munkaidő tart, naponkint 1000 frt adót fizet. A munkások úgy vannak ellenőrizve, hogy semmiféle katonai csoport sincs szigorúbb ellenőrzés alatt. Mikor a munkába állanak, mindennap fel lesz olvasva a nevük, és a ki nincs jelen, az el is mozdíttatik.
