Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-272
272. országos ülés 1893. deezember 14-én, csütörtökön 291 következetesen alkalmaztassanak. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, sikerült kimutatnom, hogy a képviselő úr tényleges hivatkozásaiban nem szerencsés, valamint azt, hogy ez nem csupán az én nézetem, hanem következetesen kifejezett nézete a háznak és mindazoknak, a kiket közjogi tekintetekben irányadóknak szoktunk tekinteni. Ezért méltóztassék a szöveget a lehető legnagyobb nyugodtsággal, úgy, a mint van, elfogadni. (Élénk helyeslés a jobbóldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: T, ház! Méltóztassék csak néhány pillanatra szives engedélyt adni, hogy félreértett szavaim helyreigazítására a következőket mondjam. (Halljuk! Halljuk!) Mikről- folyt itt tulajdonképen a vita? Hogy mi »osztrák magyar monarchia« helyett »Ausztria és Magyarország*-ot akarunk technikus terminus gyanánt, közjogilag helyes kifejezésül a törvénybe iktatni. Erre azt mondtam, hogy a gyakorlat e tekintetben különféle s vaczilláló irányt mutat. A törvények használják e kifejezést: »osztrák-magyar monarchia* ; használnak ily kifejezést is: »osztrák-magyar monarchia mindkét állama« ; végűi felhoztam, hogy Baross Gábor néhai volt kereskedelmi miniszter, midőn az »Ausztria és Magyarország« kifejezést indítványoztuk, az ellen kifogást nemcsak nem tett, de sőt azt helyesnek találta. Már most a t. miniszter úr szavaimnak talán félremagyarázása mellett azt akarja bizonyítani, hogy helytelenül hivatkoztam, midőn állítottam, hogy az ő elődei, így a többek kö zött Fabiny minisztersége alatt keletkezett törvények e tekintetben előhaladást tanúsítanak vele szemben. Mit mondtam én ? Azt, hogy abban a törvényben már haladás van, és szerepel toldásként az »o9ztrák-magyar monarchia« kifejezés mellett egyúttal a »két állam« kifejezés. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a miniszter úr szives volt a czímet elolvasni, úgy kérem, hogy egy fejezettel menjen tovább, és olvassa tovább a törvényt, a melynek 1. §-a így szól: *0 Felsége a román király meghatalmazottjai által az osztrák-magyar monarchia két állama és Románia között.« A t. miniszter úr tehát szerencsétlenebb volt az idézésben, mint a minő szerencsétlen lehettem én, az ő felfogása szerint, a hivatkozásban, mert a törvény itt a kezemben igazolja, a mit én állítottam. És ezzel, azt hiszem, a miniszter úr konezedálja, hogy Fwbiny alatt mindenesetre közjogilag nagyobb haladást tűntetnek fel a törvények, mint az ő minisztersége alatt. Azt mondja a miniszter úr, hogy Baross volt miniszterre helytelenül hivatkoztam. Most tovább megyek, és bebizonyítom a miniszter úrnak, hogy azon alkalommal és azon vitánál az erre vonatkozó határozati javaslatot ugyanazon párt is, a mely pedig az ünnepélyes fogadalmat letette a közjogi kiegyezésnek sérthetetlen fentartására, a mely ébren őrködik a fölött, hogy egyértelmű és egyöntetű kifejezések használtassanak, mondom, ugyanazon párt máiéi is fogadta. Itt van Kun Miklós indítványa a 4. szakaszhoz, mely azt mondja ^Olaszország és Osztrák-magyar-monarchia« kifejezések helyett tétessék: »Olaszország, Ausztria és Magyarország.» Most következik Perlaky előadó, és azt mondja: »Kijelentem, hogy ezen módosítás ellen« — tehát ugyanazon többség tagja, a mely fogadalmat tett a törvények megőrzésére, mondotta — »semmi kifogásom nincs. (Helyeslés.)« Most következik az elnök, és azt mondja: »Kérdem a t. házat, méltóztatik-e változatlanul elfogadni a szöveget szemben a módosítással : igen, vagy nem ?« Altalános »nem« volt a felelet. »E szerint* — mondja az elnök — »a képviseli! úr módosítása, úgy hiszem, elfogadtatott. (Helyeslés.)« Itt tehát a képviselőház elnökének enuncziácziójával igazolom, hogy a miniszter úr reakczionarius felfogása még a képviselőház határozatával is szembenáll, mert ezen kérdésben az a többség, melyre most ajypellál, egészen hasonló módosítást el is fogadott, mégpedig 1891-ben, tehát nem is az elévülési idő előtt. Ezt akartam elmondani. (Helyeslés a szélsőbalon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: T. ház ! Ha mi olyas nagy szavakkal dobálódzunk, hogy reakczionarius felfogás, akkor ennek háta megett bizonyos alapos közjogi felfogásnak is kell lennie, mert különben üres hanggá válik. Már most kérdem, mi az a reakczionarius felfogás: az-e, mely e kifejezést: »osztrák magyar monarchia« a kiegyezésnél döntő szerepet játszó és közjogi tekintetben az ország vezéreit képező férfiak által meghonosított, és törvényeinkben a legutolsó évig következetesen ez értelemben használt kifejezést ez értelemben akarja fentartani, vagy az-e a dolog nem isméréséből származó reakczionarius felfogás, mely e kifejezésnek törvényeinkben diplomaticze megállapított közjogi értelmét utólag módositványokkal gyengíteni és kiforgatni akarja? Hisz a közjogi kifejezések olyanok, hogy azokban bizonyos szigorúságot és következetességet kell alkalmazni. A képviselő úr tehát, midőn e nagy hanggal él, tulajdonképen tartalmatlanul él vele ! Ismétlem, t. ház, midőn 1868-ban e kifejezés, mint a monarchia dualisztikus szerkezetének megfelelő, korrekt kifejezés, királyi kézírat által utasításba adatott a külügyi képviseletiek. .. 87*
