Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-272

278 372. országos ülés 1888. deraember 14-én, csütörtökön. lyebb jelentőségű tantárgynak német nyelven való előadását is konczedálnám épen azért, mert ma a közös hadsereg intézménye áll fenn, és ma mi is annak alapján állunk. Ennélfogva, t. ház, minthogy ezen jogos követelésünk mindig tagadó válaszokra talál, összhangban a hadügyminiszter úr azon nyilatkozatával, melyet a múlt delegáezióban tett, kijelentve, hogy addig,, a meddig ő azon ÍI helyen ül, sohasem fog belenyugodni abba, hogy Magyarországon magyar tannyelvű akadémia létesíttessék, — minthogy továbbá azt látom, hogy igen gyors tempóban foganatosíttatnak oly intézkedések, melyek arra engednek következtetni, hogy a közös hadügyi kormány arra törekszik, hogy mielőbb megnyerje a ma még szükséges tiszti kontingenst, hogy aztán elmondhassa, hogy a tiszti akadémia azért sem szükséges már, mert a tiszti létszám már megvan, a mire az az intézkedés is mutat, hogy már Marburgban is fel lett állítva egy hadi iskola, és a Székelyföldnek is meg van egy igérve, továbbá, hogy meg van engedve a tartalékos tisztek aktiválása, szóval mindezen intézkedésekből azt látjuk, hogy a hadügyi kormány arra törekszik, hogy bebizonyítsa, hogy az akadémia felállítása teljesen felesleges, mert a hány tisztre szüksége volt, annyit egyéb módon is elő tudott állítani. Mindezeket összefoglalva, mint ezt gr. Appony i Albert t, képviselőtársam is már felemlítette, minthogy a véderővita tartama alatt épen az előbb említett 25. szakasz tárgyalásánál a t. miniszter úr minket megismertetett egy igen fontos elmélettel, melyet az önkéntesekkel szemben vélt gyakorlandónak, az u. n. »szelid nyomás*, »gelinder Druck« elméletével, (Derültség a baloldalon.) azt hiszem, hogy a nélkül, hogy hűtlenek lennénk az 1867-iki alaphoz, minthogy, ismétlem, a nemzet fen tartotta magának az újonczmegajáulás, vagy megtagadás jogát, én is elérkezettnek láttam az időt arra, hogy egy ily »szelid nyomást« gyakoroljak a hadügyi kormányra, (Derültség a baloldalon.) és magam részéről, daczára annak, hogy a hadseregnek barátja vagyok, és azt kívánom, hogy a sereg kellően fejlesztethessék, és a monarchia védereje fejlődésének nem akarom útját állni, másrészt tudom, hogy akkor használnánk leginkább a hadseregnek, ha a hadügyi kor mány és a honvédelmi kormány együttesen törekednének az évek óta hangoztatott jogos és az 1867-iki törvény betűjéből és szelleméből folyó követelményt foganatosítani, kénytelen vagyok kijelenteni, — felesleges megemlítenem, hogy egyéni álláspontot foglalok el a gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam által mondottak folytán, — hogy mindaddig, míg a magyar akadémia létesítésére vonatkozólag, a nélkül, hogy ezt preezipitálni akarnám, mert tudom, hogy ily fontos intézkedésre idő és minden egyéb kell, tehát legalább mig ezen követelményeink létesítése sorrendje tekintetében a kormány részéről teljesen tájékoztató és felvilágosító nyilatkozatot nem kapunk, addig bár sajnálkozva, nem vagyok azon helyzetben, hogy a közös hadsereg részére kért újonczjutalékot megszavazzam, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és arra szorítkozom, hogy a honvédség részére kért 12.500 főnyi újonezjutalékot megszavazzam. Ez az egyik megjegyzésem. Mint már előbb felemlíteni bátor voltam, rendkívül fontosnak tartom, hogy a magyar katonai oktatást és nevelést a magyar korona területén a czivil középiskolai oktatással szerves összefüggésbe hozzuk, és lehetővé tegyük ifjúságunk ama részének, mely a katonai pályára hivatottságot érez, hogy mennél nagyobb számmal léphessen a katonai pályára. Meggyőződésem szerint így igen becses elemet nyerne a közös hadsereg tisztikara. Minthogy ez meggyőződésem, melyet különben már akárhányszor volt alkalmam részletesen kifejteni; minthogy továbbá jelenleg nem akarom útját állani annak az általános óhajnak, hogy a t. ház még az ünnepek előtt megkezdhesse szünetét: e részben benyújtandó határozati javaslatomat csak egyszűen felolvasom, a t. ház figyelmébe és jóindulatába ajánlva azt. (Halljuk! Halljuk!) Határozati javaslatom következőleg szól: »Határozati javaslat. A ház utasítja a kormányt, hogy a magyar katonai oktatás és nevelés ügyére vonatkozólag a tárgyalásokat indítsa meg s ezeknek mielőbbi befejezése után terjeszszen elő törvényjavaslatot.* (Élénk helyeslés bal felöl.) Elnök: Méltóztatnak kívánni, hogy a határozati javaslat felolvastassák ? (Felkiáltások: Nem!) Hentaller Lajos jegyző: Madarász József! Madarász József: T. ház! Azt hiszem, hogy az elvi alapon állás és az ebből levont következtetés a leghelyesebb álláspont. így, ha. elismerem azt, hogy azok részéről, a kik az 1867-iki alapon állanak, a magyar hadsereg részére az új ónozok megajánlása, elvi álláspontjukhoz képest, következetes, úgy viszont el fogja ismerni a t. ház, hogy az én álláspontomnál fogva, a ki előtt már 1867-ben a kiegyezés és az a rendelkezés, mely a magyar hadsereget az egész hadsereg kiegészítő részévé tette, veszedelmesnek tűnt fel, és azt el nem fogadtam, sőt elleneztem, és azóta folytonosan ugyanezen állásponton voltam, természetesnek fogja találni a t. ház, hogy én mindaddig, mig Magyarországnak önálló hadserege nem lesz, a mely az egész hadseregnek nem kiegészítő része: sem az egész hadseregnek, sem a honrédség-