Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-272

372. ©rüágos ülés 1895. űeejsemfo«r 14 én, csütörtökön. 277 jogos követelményei a hadügyi kormány nyal szemben. {Igazi Úgy van! bal felől) E követelményeknek egyikét képezi a magyar tiszti akadémiának létesítése, melyet évek óta hangoztatunk. További követelésünk az, hogy a magyar korona területén a katonai szakokta tás és nevelés ügye egyáltalában szerves összefüggésbe hozassák a középiskolai neveléssel, és így ne nehezíttessék meg a katonai pályára hajlamot érző ifjúságnak e pályára való áttérése. Évenkint hangoztatjuk e követelés szükségességét, mert meggyőződésünk az, hogy mindaddig, inig az 1867-ik évi kiegyezési törvény intencziói, rendelkezései a hadsereget érintő kérdéseklen is nem íognak érvényesülni, a hadsereg valódi hatásos fejlődéséről, erejének kellő fejlesztésérő] szó sem lehet. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Eltekintve attól, a mit már igen t. vezérem, gr, Apponyi Albert tegnapi beszédében megemlített, én a nemzetiségi kérdés tekintetében is nagyon szükségesnek látom azt, hogy a magyar elemnek az őt megillető tér a hadseregben biztosíttassék; mert mindaddig, mig a hadseregben rejlő, nagy pedagógiai hatalom a nemzeti tudatnak javára nem válik, a nemzetiségi kérdés sikeres megoldásához sem fogunk hozzáfoghatni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) E tekintetben nyertünk már némileg biztató ígéreteket a közelmúltban, a mennyiben Horánszky igen t. képviselőtársamnak még a volt miniszterelnökhöz, gróf Szapáry Gyulához intézett kérdésére, az akkori igen t. miniszterelnök úr kijelentette, hogy szó sincs róla, hogy a nemzetnek ne volna joga, — a 67-iki alapon állva is, — tiszti akadémiát követelni, síit a t. miniszter úr is a bizottságban a minap azon ránk nézve fontos és becses nyilatkozatot tette, (Halljuk! Halljuk!) hogy arról szó sincsen, hogy elvben erre jogunk ne volna, mert Magyarország önálló ország, ha tehát a törvényhozás irányadó, illetékes faktorai erre nézve megegyeznek, és az akadémia létesítésének szüksé gét látják, az meg is fog lenni: rögtön utána tette azonban ezen ránk nézve örvendetes nyilatkozat után azt is, hogy ő ezen akadémia létesítését nem tartja a közös hadsereg szempontjából lehetőnek azért, mert nem tartja lehetőnek azt, hogy az abban nevelt ifjak a közös hadsereg szolgálati nyelvét az akadémiai kurzusban akként sajátíthassák el, hogy azután onnét kilépvén, a tiszti rangfokozatban az Ö állásukkal járó kötelességeinek eleget tehessenek. Nem akarok, t. ház, ezúttal hosszan érvelni az akadémia felállításának szüksége mellett, hanem a t. miniszter úrnak a bizottságban tett ezen nyilatkozatára nézve nekem csak egy megjegyzésem van. (Halljuk!) Tudjuk, hogy azok az ifjak, a kik annak idején beléptek a Ludoviezeumba, mikor az 1883ban új szervezetet nyert, azok ma nemcsak hadnagyi, hanem természetesen már főhadnagyi fokozatban is állanak, sőt néhányan közűlök talán már századosok is. Már most a Ludovika akadémia állapotáról szóló jelentésben, a melyet a t. miniszter úr nemrégen a háznak benyújtott, azt olvassuk, hogy a honvédtisztek közül azok, a kik a felső tiszti tanfolyamot jeles sikerrel elvégezték, — ha jól emlékszem, ötön, — a bécsi császári és királyi hadiskolába, küldettek magasabb tanulmányok folytathatása végett. Már most én úgy tudom, hogy ha ezen tisztek ott a bécsi hadi iskolai kurzust jó eredménynyel el fogják végezni, vezérkari szolgálatra is kijelölhetők lesznek; már pedig, azt hiszem, t ház, hogy ha egy ilyen, tisztán magyar katonai oktatásban részesült tiszt érdemesnek találtatik arra, hogy a vezérkarban is helyet foglalhasson, akkor egy hadnagy, a kinek akkor, midőn az akadémiából kilép, 35—40 emberből álló szakasza van, tehát szakaszparancsnoki teendőket teljesít, az is mindenesetre meg fog felelhetni hivatásának. (Helyeslés a ba'őldalon.) De azután van a t. miniszter úrnak egy másik rendelete is, a melyben a honvédségi ezredeseknek figyelmébe ajánlja azt, hogy a közös hadsereg szolgálatának és belső viszonyainak kellő megismerhetése végett ideiglenesen tétessék át magukat a közös hadsereghez, a hol tehát ők ezredparancsnoki minőségben fognak szolgálni, habár csak ideiglenesen is. Már most idővel természetesen oly ezredesekre is iá fog kerülni a sor, hogy a t. miniszter úrnak ezen rendeletét kövessék, a kik tisztán itt a Ludovika-akadémiában növekedtek; és ha ezek akkor alkalmasaknak fognak ítéltetni arra, hogy a közös hadseregnek egy egész ezredét vezényelhessék nemcsak béke, hanem esetleg háború idején is, akkor azt his?em, hogy azok is, a kiket mi a magyar tiszti akadémiából a közös hadseregbe szántunk, meg fognak felelni az ottani feladatuknak (Élénk helyeslés a baloldalon.) annál is inkább, mert hiszen távol áll tőlünk az a tendenezia, hogy mi talán azt kívánjuk, hogy annak a létesítendő magyar tisztképző, magyar tannyelvű akadémiának a homlokzatán azon mottó foglaljon helyet, hogy »Nichts deutsch« ; mi han goztattuk ismételten a bizottságban is, hogy igenis, mivel a német nyelv a közös hadseregnek ma szolgálati nyelve, minthogy arra egyébként általános műveltségi szempontból is igen gyakran van szükség, igenis kívánjuk nemcsak, Imgy a német nyelv gyakorlati módon oktatt.issék, hanem odáig is elmennék, hogy egy-két cseké-