Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.
Ülésnapok - 1892-272
276 272. országos ölés Í898. deeíember 14-én, csütörtökön. melyek ezen követelés érvényesítéseért folytatott küzdelmek utolsó stádiumában előfordultak; ismeretes a volt hadügyminiszternek állásfoglalása, ezen követelménynek eddig is szokatlan ridegséggel történt visszautasítása; ismeretes azon körülmény is, hogy u miniszterelnök úr a magyar kormány nevében szolid;!ritást vállalt a hadügyi kormányzatnak ezen álláspontjával. Igen természetesnek találom, hogy úgy a hadügyi kormányzatnak, mint a magyar kormánynak ezen jogos, és mondhatni, igen szerény nemzeti igénynyel szemben mutatott merev és rideg magatartása elvbarátaim egy részét arra indította, hogy most már a legerősebb alkotmányos fegyverhez folyamodjanak, és az időt elérkezettnek találják, hogy az újonezjutalék megtagadásával feleljenek ezen rideg magatartásra. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Én azonban a nélkül, hogy ezen eljárásukat kifogásolnám, a magam részéről és elvbarátaim egy nagy részének nevében kijelentem, hogy ahhoz nem csatlakozom. Van még más alkotmánvos eszköz kezünkben arra, hogy ezen követelményünknek érvényt szerezzünk. Oly nagy horderejű lépésre, mint a minő az újonezjutalék megtagadása, csak akkor tudnám magamat rászánni, ha a képviselőház többsége magáévá tette volna a magyar katonai oktatás, és egyéb nemzeti igények megvalósítására vonatkozó indítványunkat, és ha a kormány ezután is vonakodnék annak teljesítésétől. De, mint mondám, igen természetesnek találom, és nem is kifogásolom, hogy, bár magam ezen álláspontra nem helyezkedem, elvbarátaim egy része a természetes elkeseredettség hatása alatt, melyet a kormányzat rideg magatartása szült, már ma elérkezettnek látja az időt, hogy a legerősebb alkotmányos fegyvert, használja. Én tehát a magam részéről kijelentem, hogy az újonezjutalék megajánlásához szavazatommal hozzájárulok, azonban melegen támogatni fogom azt a javaslatot, mely a katonai oktatásnak megmagyarosítása érdekében pártunk részéről beadatni fog. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Hentaller Lajos jegyző: Nagy István! Nagy István: T. ház ! Mielőtt az újonezjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslatra áttérnék, legyen szabad csak nagyon röviden azon jelentésekre nézve nyilatkoznom, melyeket a honvédelmi miniszter úr e törvényjavaslat kapcsán a múlt évben tényleges szolgálatban állott közös hadseregbeli és honvéd egyévi önkéntesek tiszti vizsgájának eredményéről, és a közös hadsereg magyarországi ezredeinek, valamint a honvédségnek tényleges állományában előfordult öngyilkossági esetek és kísérletekről benyújtott. (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó úr felolvasta, hogy Í047 közös hadseregbeli önkéntes közül hány vettetett viszsza a tiszti vizsgálaton. En ezen eredményt — őszintén megvallom — elég szomorúnak tartom,.,. Beöthy Ákos: Biz igen! Nagy István: . . - és ez eredmény által is igazolva látom azon álláspontunk jogosultságát, melyet akkor fejtettünk ki, midőn a véderő-törvényjavaslat 25. szakaszát tárgyaltuk s midőn kijelentettük, hogy ezen szakasz rendelkezéseit úgy az igazsággal, mint a méltányossággal és a magyar állam szuverén jogaival homlokegyenest ellenkezőnek tartjuk. Beöthy Ákos: És a hadsereg érdekeivel is ! Nagy István: Magával a közös hadsereg érdekével is ellenkezőnek tartjuk, és valamint akkor is mondottuk és indítványoztuk azt, hogy e szakasz kihagyassék, úgy ma is az a nézetem, hogy magának a hadseregnek érdekében is azt meg kell változtatni. (Kélyeslés a haloldalon.) Ez az egyik megjegyzésem. Á mi a közös hadsereg magyar részében és a honvédségben előfordult öngyilkossági eseteket és kísérleteket illeti, erre nézve már a véderőbizottságban voltam bátor felkérni a t. miniszter urat arra, hogy addig is, a mig — valószínűleg csak nagyon nagy idő múlva — a létesítendő katonai büntetőíörvénykönyv életbe fog lépni, legyen szíves ideiglenes rendszabályok útján is gondoskodni arról, hogy ez öngyilkossági esetek, melyek jó részének oka az, hogy a legénység, nem mondom : a tisztek, hanem az altisztek részéről nem megfelelő bánásmódban részestíl, erélyes és szigorú rendszabályok meghozatala által mennél csekélyebb mértékre redukáltassanak. Egyébként a jelentéseket tudomásul veszem. Áttérve már most az újonezjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslatra, én a véderőbizottságban természetesen csak egyéni álláspontot foglalhattam el, de elfoglaltam azzal az őszinteséggel, azzal a kötelességérzettel, mely engem képviselői működésem minden mozzanatában mindig vezérelni szokott Igaz, hogy a rendszabály, melyhez ezúttal a véri erőbizottsági tárgyalás során nyúltam, erős, talán drasztikus is, de mivel a kiegyezési törvény azt mondja, hogy az újonczmegajánlás feltételei a nemzet részére vannak fentartvá, azért mégis éreztem, hogy teljesen törvényes téren állok, midőn azt mondom, hogy míg egyrészt beismerem azt, hogy a honvédelmi miniszter úrnak e javaslatban foglalt követelése a legalitás szempontjából meg nem támadható, de másrészt, valamint a közös hadügyi kormánynak és honvédelmi kormánynak vannak a nemzet törvényhozásával szemben törvényen alapuló, jogos követelései, viszont a nemzet törvényhozásának is vannak
