Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-271

254 271# oraágos Ués 1898. újjászületésében s annak alkatrészei szorosabb összeolvadásában találja a nép józan értelme a feldúlt rend és eltűnt jólét visszatérésének első feltételét, valamint egy áldott és dicső jövőnek legbizonyosabb biztosítékát.« íme, e manifestum már maga sejteti a népek beleegyezését s már maga mutat rá azon » áldott és dicső jövőre«, a melytől én, mint magyar ember, nagyon félek. (Halljuk ! Halljuk!) Az ausztriai császárság számára készült ezen birodalmi alkotmány 1. §-ában felsorolja azon korona tartományokat, a melyekből az ausztriai császárság áll. E felsorolt tartományok között ott van a »magyarországi királyság«. az ^erdélyi nagyherczegség« benne foglalva a szász föld is, továbbá »az ismét bekebelezett Kraszna, Középszolnok és Zaránd megyék, Kővár vidéke, Zilah városa és a határőrvidék.« A 2. §. szerint, az addigi osztrák örökös tartományok és az általam elősorolt »ezen koronatartományok képezik a szabad, önálló, oszthatlan és felbonthatlan alkotmányos ausztriai örökös monarchiát.« És most restelkedve s fájó szívvel teszem meg az összehasonlítást, hogy íme, a szomorú időknek s az elnyomatás korszakának az a birodalmi alkotmánya, melylyel szemben másfél évig küzdötte nemzetünk az igazak harczát, s a melyre a nemzet kétségbeesése és elkeseredése feleletül adta Debreczemben az 1849. ápril 14-iki függetlenségi nyilatkozatot, (Úgy van! a szélsőbalon.) mondom: ez a szomorú emlékű birodalmi alkotmány lényegében, vezéreszméjében és eredményében nem különbözik az alkotmányos Magyarország törvényhozása által megteremtett 1867. évi XII. és XVI. törvényczikkekben lefektetett közjogi elvektől. (Halljuk! Halljuk!) Itt van első sorban a külügy. Az 1867. évi XII. tczikk 8. §-a kimondja, hogy a »czélszerű vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az ő Felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik«, továbbá: » a nemzetközi szerződéseket mindenik minisztérium saját törvényhozásával közli«. A birodalmi alkotmány 17. §-a pedig a külügyről így szól: »A császár fogad és küld követeket, és köt idegen hatalmakkal szerződéseket. Oly szerződések feletti határozatokra, melyekből a birodalomra új terhek hárulnak, a birodalmi országgyűlésnek beleegyezése szükséges.* Akármilyen magyarázatot is adunk különkülön a két szövegezésnek, a tény az, hogy 8 Felsége összes tartományaiban és országaiban a külügy közös volt akkor is, és közös ma is. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Itt van másodsorban a hadügy. deczember 13-án, szerdán. Az alkotmányos 1867. évi XII. tczikk 11. §-a így szól: »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, O Felsége által intézendönek ismertetik el.« Ugyanezt a birodalmi alkotmány 15. §-a sokkal rövidebben, de hasonló világossággal így fejezi ki.- »A császár gyakorolja a főparancsnokságot az összes fegyveres erő fölött vagy személyesen, vagy hadvezérei által.« E két szakasznak lényege ugyanaz, mert az alkotmányos stílusban kifejezett »egységes vezérlet«, »vezénylet« és »belszervezet« semmiben sem különbözik, az elnyomatás korszakának »c*ászári főparancsnokságától*. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Sőt, t. képviselőház, ha meggondoljuk, mint magyar emberek, hogy a mai közös hadseregünknek ugyanaz a nyelve, mint akkor volt, ugyanaz a szelleme, mely akkor létezett a fejedelmi önkény korszakában ; ha tapasztaljuk, hogy a fiaikat magyar honpolgároknak nevelő édes apák elhallgatni kénytelenek, hogy a közös hadsereg szelleme elnémít minden szót, elfojt minden érzést, mely azt a fiatal embert magyar hazájának történelmi múltjához fűzi; ha látjuk azt, hogy minden olyan hazafias ünnepélyek alkalmával, midőn a nemzet szíve dobban meg, midiin a múltak emlékének tartozó szelíd kegyelet nyilatkozik meg, akkor a közös hadseregbeli katonának, de még a m. kii*, honvédnek sem szabad az utczára kilépnie; ha végre el kell tűrnünk, és semmit sem tehetünk az ellen, hogy a katonai ünnepélyek, eskületételek alkalmával s majdnem minden alkalomkor ő Felsége csak mint »Kaiser« hozatik említésbe: akkor én talán nem követek el szerénytelenséget, ha, mint magyar ember, azt kérdezem minden jóravaló magyar embertől s így önöktől is, magyar honatyáktól, hogy a magyar nemzet által 1867. évben megalkotott törvények e tekintetben miféle előnyt vagy haladást eredményeztek, szemben az elnyomatás szomorú idejének hallgatásra kényszerítő helyzetével ? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De menjünk tovább a birodalmi alkotmány paragrafusain. A 117. §. így szól: »A hadsereg katonai törvényhatóság és katonai törvény alatt áll. A fegyelmi szabályok a szárazföldi és tengeri haderő részére teljes erőben megmaradnak.* Itt még szomorúbb a helyzetünk, mert ezzel egybehangzó, vagy ezzel szemben álló magyar törvényt én felmutatni nem tudok; csak konstatálom, hogy az itt érintett katonai törvények ma is ugyanabban a formában vannak