Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-261

10 SSl.országos Dlés 189S. soTember 30-án, eitttSrtSkön. a kik ma ott vannak, akkor a kormánypárt ezt közönynyel nézi, s ágy tekinti a kérdést, mintha semmi fontossággal sem bírna, mintha az egyszerű pártkérdés lenne, és felállítása netn a hadsereg és honvédség érdekében történnék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én, t. ház, a múlt évben bátor voltam e tekintetben határozati javaslatot benyújtani, a melyet a t. ház elvetett ugyan, én mindamellett tekintve a kérdés fontosságát, szükségesnek tartom e határozati javaslatot az idén ismét a t. ház elé terjeszteni, és a t. háztól annak elfogadását kérni. Ezen határozati javaslatban különben csak azt kértem, hogy terjeszszen a t. honvédelmi miniszter úr költségvetésének tárgyalása alkalmával kimutatást a ház elé, a melyből meglássuk, hogy az év folyamán hiny tiszt le^t a közös hadseregből a honvédséghez áthelyezve. Az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr a múlt évben nem volt hajlandó ezt a határozati javaslatot elfogadni, és azt mondta, hogy, ha valaki érdeklődik ez iránt, ott van a rendeleti közlöny, a honnan igen könnyen meg lehet ezt tudni; de épen ez az indok is hozzájárul, hogy megújítsam határozati javaslatomat, nincs alkalmam a rendeleti közlönyből erről magamnak tájékozást szerezni, Nem értem, hogy miért idegenkedik a t. honvédelmi miniszter úr attól, hogy a Ludovika-akadémia kibővíttessék. Hiszen a tiszti hiány kérdése teljesen meg volna abban a perczben oldva, mikor a Ludovika-akadémia kibővíttetnék. Nehézség e tekintetben nem forogna fenn, és a t. miniszter úr maga is az akadémiából kikeríílő és katonai nevelést nyert tiszteket a szolgálat érdekében kívánatosabbnak tartja, mint az olyanokat, a kiket a tartalékból nyer. Ez a t. miniszter úr indokolásában kifejezésre is jut. A miniszter úr ugyanis azt mondja, hogy kurzust állít fel, a melyben a tartalékból átmenő tisztek katonai tanulmányaikat tovább folytassák. Tehát miért nem bővíttetik ki a Ludovika-akadémia, mikor a t. ház úgy is felajánlotta a költségeket a kibővítésre? Nem akarom hinni, de önkénytelenül is arra a gondolatra jut az ember, hogy itt, a hol a honvédség egy életfeltételéről, a tisztpótlásról van szó, a honvédséget szándékosan a közös hadseregtől akarják függővé tenni. Nem akarom itt a szellemet beszéd tárgyává tenni; nem mondom, hogy talán — mint t. barátaim a függetlenségi párton állítják — a közös hadsereg szellemét akarják a honvédségbe bevinni, (Felkiáltások a szélsőbalon: Pedig úgy van ! Az a czéljuk!) hanem azt mondom, hogy azt akarják kimutatni, hogy a honvédség saját erejéből tulaj donképen nem bír fennállani. A mi a t. miniszter úrnak egyéb terveit és a honvédségi intézmény további kiépítését illeti, azokat én helyeslem; a t. miniszter úr katonai szempontból igen helyesen jár el. Helyeslem azt is, hogy intézkedései által a honvédtisztikar helyzete is javítást fog nyerni, a menynyiben az előléptetési viszonyok javulni fognak. Meg is érdemli ezt a honvédtisztikar, hiszen a t. miniszter úr maga mondja, hogy a szolgálati viszonyok oly súlyosak, hogy már 40—45 éves korúkban kidőlnek a tisztek. Ezen a helyzeten segíteni fog az az intézkedés is, hogy a honvédgyalogszázadosok lovasíttatni fognak, a mit szintén helyeslek. De, ha aminiszterú gondoskodik a honvédtisztikar jólétéről, bármily kellemetlen is, az idén újból fel kell hívnom a miniszter urat, hogy legyen figyelemmel arra a bánásmódra, melyben egyes honvédcsapatoknál a tiszteket részesítik. Tudjuk, mily lármát csapnak, ha egy tiszt felindulásában bántalmaz egy legényt. De tessék meghinni, a bíín talán nem oly nagy, mint ha a tisztet részesítik rossz bánásmódban elöljárói. Mindenütt, a hol gondolnak a hadsereg, szellemével, nagy figyelmet fordítanak e kérdésre. S már az maga, hogy én itt mint törvényhozó azt állítom, hogy a honvédségnél — sajnos — itt-ott rossz bánásmód van a tisztekkel szemben, kel], hogy elég legyen a honvédelmi miniszter úrnak arra, hogy figyelmét e kérdésre kiterjeszsze, A miniszter úr tudja, hogy én itt az ügy természeténél fogva adatokkal egyáltalában nem léphetek fel. A múlt évben azt mondta a miniszter úr, hogy hiszen ajtója nyitva van minden honvédtiszt számára. De a miniszter úr tapasztalt, szellemes ember létére csak nem hiszi komolyan, hogy az a tiszt hozzá fog menni panaszra? Hozzám se jölt soha egyetlenegy sem, a kit a bántalom ért, hanem beszéltem oly tisztekkel,, a kik megboszankodtak azon, hogy valamely társukkal bántak rosszul, és hallottam ily dolgokat tartalékos tisztektől is, a kik fe<ryvergyakorlaton látták ezeket. Nem hozhatok fel adatokat, mert hisz ez az illetőkre nézve volna legkellemetlenebb. Elég egy tisztnek, ha nyilvánosan a front előtt megbántják; -nincs szüksége arra, hogy esetét még ide is hozzuk az ország színe elé, vagy a sajtóba. Ismerem e kérdés kényes voltát; nem vetném fel, ha roppant fontosságot nem tulajdonítanék neki s nem tudnám, hogy a rossz bánásmód a tisztekkel szemben mindinkább elharapódzik a honvédségnél. Bár megszavazom a honvédség szervezésére felvett költségeket, van egy tétel, a melyre nézve felvilágosítást kérek, minthogy e költségvetés — sajnos — nem került a véderőbizottság