Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-266

158 266. orwágoe ülés 1898. deczemlber 6-án, szerdán. hatók. így az 1892-ik évi zárszámadásokból láthatni, hogy a selmeczi bányakerület üzeme 238.800 frt hiánynyal, a zalathnai bányakerület üzeme 21.509 frt hiány nyal, a nagybányai bányakerület pedig 164.790 frt fölösleggel záródott. Az előttünk fekvő költségvetésben a selmeczi bányakerület ismét 144,241 frt hiányt, a nagybányai ellenben 177.410 frt fölösleget üiiitíit az igazgatási és számvevőségi költségeken kívül. Nem akarok ez alkalommal a selmeczi bányászat veszteségének okaival foglalkozni megjön még annak is az ideje, esak azt jegyzem meg, hogy azok részben már igen régi keletűek, a mennyiben egy németországi jeles bányász, a ki a magyar bányavidékeket 1821-ben beutazta, munkájában ekként nyilatkozik: »es ist nicht zu leugnen, dass bei Oberbieberstollen (a selmeczi kerület főbányadalma) nach dein Umfange seines Feldes viel zu wenig Hoffnungsbaue geírieben werden, was freilich seinen Grund zum Theile in den falsehen finanziellen Ansichten der jüngsten Zeit habén mag.« De ki kell emelnem, hogy nagyon tévednénk, ha a. zárszámadás és a költségvetés fent közölt adataiból a selmeczi bányászat tarthatatlanságára akarnánk következtetni. Igenis, nehéz idők várnak nemesak az állami, de a magánkézen levő ezüstbányászatra is; de meg vagyok győződve, hogy kellő intézkedések mellett ezen ősipar nemcsak fen tartható, de közgazdasági jelentőségénél fogva még áldozatok árán is fentartandó. Megengedi a t. ház, hogy a selmeczi bányászat közgazdasági jelentőségét, mint a melyről bővebb informáczióim vannak, néhány vonással megvilágítsam. Az 1892. évi zárszámadások szerint, a szélaknai bányadalom értéke 14"8 m

2 frt, a körmöczibányadalom értéke 1"57 m

2 frt, az űrvölgyi, magurkai, aranyiokai bányadalom értéke 181 m

2 frt, és így az egész kerületben levő bányák értéke 18*18 m

2 forinttal van felvéve. A szélaknai bányadalom továbbá 1790 — 1860-ig tisztán 6*378 m

2 forintot, az előző időkben pedig még többet jövedelmezett, 1860— 1889 ig ellenben 8'524 m

2 forint veszteséget okozott, ágy, hogy 1790—1889-ig terjedő évszázad alatt összesen 2'146 m

2 forint volt a veszteség, melyben azonban a 16 kilométer hosszúll. József nevű altárnára fordított 5*827 m

2 forint benfoglaltatik. Minthogy azonban ezen, egy századon át folytatott nagy munka nemcsak a kincstári bányászat érdekében hajtatott, hanem oly közhasznú befektetést képez a bányászat körében, mint a közutak és csatornák a közéletben : ennélfogva annak költségeivel sem lehet szorosan véve a kincstári bányaüzemet megterhelni, hanem azok az átmeneti kiadások czímén volnának elszámolandók, Ilyformán a selmeczi kincstári bányák 100 évi üzeme nem veszteséggel, hanem 3*681 m

2 forint fölösleggel záródnék. Termeltetett pedig a nevezett bányákban ezen idő alatt 14.120 kg. arany 23*15 m

2 frt, 656.508 kg. ezüst 59*08 m

2 frt, 556.072 q. ólom 8*62 m

2 frt, 3*154 q. réz 0*15 m

2 frt, összesen 91*00 m

2 frt értékű vagyon. Ha az ezen adatokból származó és egy évre szóló átlagos értékeket összehasonlítjuk a mai termeléssel, úgy alig találunk eltérést, sőt a mai produkczió még valamivel nagyobb, azonban i^en lényeges változás állott be a termények árában és a költségekben. Az 1894. évre szóló költségvetésből a fentjelzett okoknál fogva nem lehet ugyan a termelés nagyságát megítélni, s azt látjuk, hogy a selmeczi bányakerfílet kiadásai 1*42 m

2 írttal, bevételei 1-276 m

2 írttal, a selmeczi ezüstkohó átfutó bevételei és kiadásai pedig egyaránt 2 088 m

2 frttal vannak feltüntetve. Nagy összegek ezek, melyek felett napirendre térni, vagy a melyeket a budgetből egyszerűen kiküszöbölni nem lehet. A midőn azonban a selmeczvidéki bányaipar közgazdasági jelentőségét akarom kiemelni, nem szabad az igen jelentékeny magánbányászatot mellőzni, melyeknek különösen egyike úgy okszerű vezetés, valamint mintaszerű berendezés és érczeinek gazdagsága által tűnik ki. Ezen ezüstbányáknak az évi produkcziója megközelíti a selmeczi kincstári bányák ezüstprodukezióját, a mennyiben együttvéve körülbelül 4500 kg. ezüstöt és 40 kg. aranyat szállítanak ki a föld gyomrából, pénztári forgalmuk pedig az 1 m

2 frtot meghaladja. Tekintsük végre még a munkások számát is, melyeket a bányaípar foglalkoztat. Informáczióim szerint a selmeczi kincstári bányákban és kohókban 2838, az egész selmeczi bányakerűietben pedig 4213 ember dolgozik, a magánbányászatnál pedig a munkások számát 1000-re tehetjük. E szerint Selmeczbányán és közvetlen környékén közel 4000, az egész kerületben pedig 5000-nél többen foglalkoznak a bányászattal; vegyük azután még tekintetbe, hogy ezen munkások között igen számos a családos ember, akkor azt hiszem, nem mondok sokat, ha a bányászatból élők számát az egész kerületben 9 —10 ezer lélekre becsülöm. Azt hiszem, az előadottakban eléggé világos képét nyújtottam a selmeczi kincstári és magánbányászat kiváló közgazdasági jelentőségének. Nagy érdekek, tetemes állami és magánvagyon áll koczkáu, ezer meg ezer embernek mindennapi kenyere, exisztencziája forog kérdésben, és egy egész nagy vidék jóléte, mondhatnám,