Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-266

148 26e- országos Qlés 1893. deczember 6-áu, szerűán. T ám sem elégségesek, hogy a külföldi sajtóban ellenünk hangok emelkedni nem fognak, és hogy mi ott előkelő és befolyásos emberekkel tudjuk rangunkat képviseltetni. (Helyeslés jobb félő 1 .) Erre sokkal nagyobb, egészen más eszközökkel kell bírni; az oly költségekkel jár, s az ered­mény mégis kétséges, hogy oly költségek meg­ajánlását az eredmény kétes voltára való tekin­tettel nem is kezdeményezném. De törekedni fo­gunk, hogy közvetlen és helyes informácziókat nyerjünk, és viszont mi is helyesen informáljuk a külföldi sajtót. Másodszor arra is súlyt fogunk fektetni, ho<ry a belföldi nem magyar sajtóról is megfelelő informáeziót nyerjünk, és azt is megfelelően informáljuk, hogy ott se hangozzék el vád a magyarság ellen, — a német nyelvű sajtóra nézve nincs szükség intézkedésre, — ha­nem megfelelően legyen jelezve álláspontunk. Ez nem pártérdekek szolgálata, ezek álta­lános érdekek; a pártérdekeknek ezen szolgála*; teljesítésében semminemű befolyást engedni nem fogunk. Ezzel korántsem azt akartam mondani, mintha én e rendelkezési alapként megajánlott 200.000 frtot p-rtczélokra egyáltalán nem for­díthatnám. Méltóztassanak arról meggyőződve lenni, hogy ezek az eszközök sokkal szerényeb­bek, semhogy érdemes lenne arról szólni, hogy pártszempontból ezt, vagy amazt felhasználni nem lehet. (Úgy van! Úgy van!) E rendelkezési alapnak igen jelentékeny része le van kötve állandó kiadásokra, a melyek a sajtó informatív szolgálatát teljesítik, minden pártérdekre való tekintet nélkül; le van kötve más humanitárius és oly politikai kiadásokra, a melyek költség­vetésünkben elő nem fordulnak, és a vidéki sajtó bizonyos segélyezésére is, (Mozgás a bal- és szdső baloldalon) a mire szükség is van, mert Magyarországon igen sok helyen a magyar sajtóviszonyok szükségessé teszik a vidéki lapok honorálását. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás a bal-és szélső baloldalon) Ezek a vidéki lapok igen sak helyütt nem is politikai, hanem tisztán szak­lapok. Polónyi Géza: Visszaélnek e joggal! Vá­lasztásoknál mind politikai czikkeket írnak elle­nünk! (Úg>/ van! a széhö baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Ha mi visszaélésekről és arról beszélünk, hogy foglalkoznak e ezzel vagy amazzal a politikával, tessék elhinni, hogy talán több hiba van az önök részén abban, hogy fog­lalkoznak politikával e lapok, minta mi részün­kön. (Úgy van! jobb felől. Mozgás és ellenmondá­sok a bol- és szélső baloldalon.) Ha kellő higgadtsággal és igazsággal akar­juk közügyeinket tárgyaim, akkor ne tegyünk egymásnak szemrehányásokat, mert, a ki hig­gadtan tárgyalja az állapotokat, az a kormány­nak mindenféle szemrehányásokat tehet, Csak azt nem, hogy a sajtót a saját ezéljaira igyeke­zett kizsákmányolni. (Helyeslés jobb felől.) Engem igen sokan vádoltak, — hogy én is azzal a nem é; en parlamentáris kifejezéssel éljek, — egye­nesen élhetetlenséggel, hogy a sajtóra nagyobb befolyást gyakorolni nem tudok. Ennek a vád­nak van valami alapja; de már azt a vádat, mintha én a sajtóra túlságos befolyást gyako­rolnék, és azt pártszempontokból ki akarnám használni, mintha közpénzeket sajtóügyi czé­lokra fordítanék: ellenem senki sem fogja iga­zolhatni. (Élénk helyeslés jobb fe'ől.) Fölemlítte­iett itt a >/Nemzet« kérdése. Makfalvay Géza t. képviselő úr felhozott egy kőnyomatos lapot, és aztán megemlített egy igen hatalmas bécsi lapot, és úgy tüntette fel a-dolgot, mintha azok is kormányorganumok volnának. E tekintetben bátor vagyok megjegyezni, hogy a kormány a megjelenő lapok szubvenczionálására direkte semmit sem fordít. Egy közlönye van nem a kormánynak, hanem a szabadelvű pártnak, mely politikai tekintetben ennek rendelkezésére áll, és ez a »Nemzet«. (Egy hang bal felöl: Tessék!) Ennek költségei sem kormánypénzekből fedez­tetnek, hanem fedeztetnek pártpénzekből. Azt nem tagadóm, t. ház, hogy, mikor szüksége mu­tatkozott, a rendelkezésemre bocsátott összegek­ből a pártnak bizonyos, igen szerény összeget rendelkezésére bocsátotam, és fogok is bocsa tani. (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Tehát mégis! Helyeslés jobb felől.) Engedelmet ké­rek, azok az összegek, melyek rendelkezésemre bocsáttatnak, nem lesznek ám eltemetve, azokat mindenki megbírálhatja, és el fog érkezni az idő, a midőn önök is arra az ítéletre fognak jutni, a mit az imént mondtam, hogy a semmit­tevés, vagy a kevesettevés vádjával lehetne en­gem inkább terhelni, mintsem azzal, hogy so­kat tettem volna e tekintetben. Igenis, t. ház, az az összeg, az a 200.000 forint, mely rendel­kezésemre bocsáttatik . . . Hoitsy Pál: Nem azért bocsátjuk rendel­kezésére ! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Hiszen a képviselő úr csak arról szólhat, hogy ő micsoda inteuczióval bocsátja rendelkezésemre. De még erről sem szólhat, mert nem bocsátja rendelkezésemre. (De­rültség. Úgií van! Úgy van! jobb felöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: Az adómmal hozzájárulok én is ! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Én teljes őszinteséggel beszélek; ezeket már különben elmondtam. Igenis,

Next

/
Oldalképek
Tartalom