Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-266

S6Ű. országos ülés 1898. deczember 6-áu, szerdán. J4y az illetékes felvilágosítást adni a hat hét előtt történtekre, vájjon mondta- e ő azt hogy a »Nemzet« officziózus lap. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! A tanácskozás be van fejezve. A miniszterelnök úr kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Daczára annak, hogy az volt a szándékom, hogy ennél a tételnél, melylyel kapcsolrtban a kormány iránti bizalmat, vagy bizalmatlanságot legpregnansabban lehet kifejezni, í.em szólalok fel: mégis kénytelen vagyok némelyeket röviden elmondani, nem annyira a most felmerült vita következtében, hanem általában azokra vonatkozólag, mik itt tegnap és ma. elmondattak. Természetesnek találom azt, a mit Beöthy Ákos t. képviselő úr mondott a tekintetben, hogy ő a rendelkezési alap megajánlását a kormány iránti bizalom szempontjából tárgyalja; a kormány iránti bizalmatlanságot nem ez alkalommal, hanem más alkalommal fogja bővebben indokolni ; most csak röviden azt jegyzi meg, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetik, és ennélfogva a rendelkezési alapot nem ajánlja meg. Másrészt, t. ház, nem tagadhatom még Herman Ottó képviselő úr felszólalásának jogosultságát Sem, mert kétségtelen, hogy a sajtó egyes orgánumai nálunk oly térre léptek, mely, nézetem szerint, nem a sajtó feladata, és a melynek kellő korlátokat kell szabni. (Általános helyeslés.) Mindannyian ismerjük azokat a bajokat, a melyek a sajtó terén vannak. Talán a kormánynak is kötelessége e kérdéssel foglalkozni, és hogy én e tekintetben programmal nem állok elő, annak oka az, mert először magam sem vagyok tisztában azzal, hogyan lehetne e bajokat tulajdonkép oly módon orvosolni, hogy egy másik nagy elv, a sajtó teljes szabadságának elve semmi tekintetben se alteráltassék; (Helyeslés.) de másrészt szükségtelennek tartom itt a kormánynak, vagy a törvényhozásnak kezdeményezését, mert a mint az a sajtó kell, hogy a tulajdonképeni közvéleménynek legyen hamisítatlan kifejezése, úgy azt hiszem, maga a közvélemény kell, hogy az a tényező legyen, a mely a sajtót azon illő mederbe tereli, a melyben megmaradnia kell. (Élénk helyeslés.) És bármennyire felcsapjanak is a hullámok, bizonyára a magyar közvéle meny erősebb és tisztább a tekintetben, hogy itt a bajok elérték tetőpontjukat: most ezentúl a megnyugvás azon korszaka következik, midőn a sajtó működése azon rendes mederben marad, a melyben valóban mellőzhetetlen és szükségképi követelményét képezi közéletünknek. (Helyesléd.) Azt hiszem, hogy ez oly kérdés, a melyet sem törvényekkel, sem rendszabályokkal orvosolni nem lehet, hanem a közvéleménynek és a közvélemény leghivatottabb politikai és törvényes faktorának, a képviselőháznak nyilatkozata és magatartása mindenesetre kell, hogy irányadó legyen ezen sajtó magatartására. (Általános élénk helyeslés.) Itt két tételre hoztak fel észrevételeket, a melyek köztíl az egyik, úgy tudom, már meg lett ajánlva a dologi kiadásoknál, úgy, hogy itt tulajdonkép nem az 50.000 frtra fogunk szavazni. Elnök: De igen, a dologi kiadásokról szóló 78.650 frtos tétel van tárgyalás alatt. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, akkor elmosódott emlékezetemben a tárgyalás és szavazás menete, mert azt hittem, hogy tegnap a dologi kiadások megajánltattak. Tehát itt két tételről van szó: először azon 50.000 frtról, a mely a sajtóügyi kiadásokra vonatkf zik, és a melyre vonatkozólag- álláspontom az, hogy elszámolás nélküli összegkép ezen 50 000 frtot saját részemről el nem fogadhatnám. Azt a 200.000 frtot, a melyről nyilvános zárszámadás nem adható, — legalább nem volna czélszerű, hogy adassék, — kérem úgy. a mint van, fentartani, a másik 50.000 frtos tételt azonban a zárszámadásban igenis el fogom számolni. (Helyeslés jobb felöl) Méltóztattak itt általában sajtóügyi feladatainkat felemlíteni, és hibájául róni fel a kormánynak azt hogy a külföldi sajtóban nem vagyunk megfelelően képviselve. Makfalvay Géza t. képviselő úr azt hozta fel, hogy ott előkelő, befolyásos emberekkel kellene magunkat képviseltetni, hogy érdekeink a külföldi sajtóban mindig megfelelő visszhangra találjanak. Nem tagadom, t. ház, hogy a külföldi sajtóra nagyobb súlyt kell fektetnünk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a külföldi sajtó viszonyokat hivatalbeli elődeim nem méltatták volna kellőleg, hanem igenis, fokozottabb teendők hárulnak reánk a külföldi sajtó terén is, és pedig két irányban: először, hogy a külföldi sajtó mozgalmairól, rólunk való állításairól, általában ama kérdésről, hogy mikor és mikép foglalkoznak velünk, közvetlen tájékozottságot szerezzünk. Tehát egyrészt a sajtó informatív szolgálatára, úgy, a mint mi kapjuk az informácziót, és másrészt oly irányban hárul reánk ép a legújabb viszonyok közt a feladat, hogy a külföldi sajtót helyzetünkről, viszonyainkról, nemcsak politikai helyzetünkről, hanem egész politikai irányunkról és viszonyainkról a valóságnak és valódi tendencziáinknak megfelelöleg mindig helyesen informáljuk. (Helyeslés jobb felöl.) Ez nagyon természetesen fokozottabb kiadásokkal is fog járni, de arra azután azok a segédeszközök, melyeket megajánlani méltóztatnak, ko19*