Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-266

{,|íg 266. országos illés 18B3. döezcmbef 6-án, szerdán. Pulszky Ágost előadó: Ismételve hivatkozom arra, hogy a pénzügyi bízottság határozatai és a miniszterelnök úr határozott kijelentése szerint is, az az összeg, melylyel a sajtóiroda költsége növeltetik, sőt az egész összeg, mely a sajtóiroda költségeire fel van véve, ki van zárva a pártérdekben való felhasználás köréből, s konstatálom azt, hogy az, a mit Vajay képviselő úr állított, egyáltalában a valóságnak meg nem felel, (Zaj a szélsőbalon.) mert a kormány soha sem ismerte, és nem is ismerhette el, — ez a tényeknek sem felelne meg, — hogy a »Nemzet« ezímíí hírlap a kormánynak félhivatalos lapja volna. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: A miniszterelnök maga mondta!) Elnök: (csenget.) Méltóztassanak meghallgatni az előadó urat. Pulszky Ágost előadó: .... s itt hivatkozhatom (Zaj a szélstl baloldalon.) számos nyilatkozatra, mely e házban és e házon kivííl történt, s melyek szerint a »Nemzet« igenis a többség pártjának képezi lapját, de hivatalos lapot, vagy a kormány közvetlen rendelkezésére álló félhivatalos lapot sohasem képezett, és nem képez, (Ellenmondások a szdsö baloldalon.) s azt hiszem, hogy a t. képviselő urak minden türelmetlensége az én adataimat meg nem czáfolja. (Zaj a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, én türelmesen meghallgattam a t. képviselő urakat, (Zaj a szélső baloldalon.) s elismertem, hogy a t. képviselő urak felszólalásaiban sok társadalmi igazság rejlik ; de épúgy, azt hiszem, jogosítva vagyok állítani, hogy a t képviselő urak politikai vád jaiban, különösen e tételeket és e körülményeket és a sajtó-ügyet illetőleg, egyáltalában igazság nincs, és hogy e tekintetben a többség és a kormány emelt fővel tekinthet mindenki szemébe, annál is inkább, mert a többség és a kormány minden társadalmi tényezőt felhasznál ugyan, és fog is felhasználni, mert kötelességükben áll, hogy a meggyőződésüknek megfelelő politika útjait egyengessék, hanem soha a társadalom teréről le nem tértek, és soha oly eszközökhez nem nyúltak, melyeket a kormányon ülő férfiak és a kormánypárt tagjainak nagyrésze magától mindig mereven elutasított, és mely eszközökre nézve a kománypárti sajtó mindig hirdette, hogy azokat helyteleneknek és czélszerűtleneknek találja. (Zaj a szélső baloldalon.) Azt, a mit Herman Ottó t. képviselőtársam, — és e tekintetben a magyar sajtó tisztessége szempontjából kell felszólalnom, — ma annyira kárhoztatott, hogy tudniillik esetleg a sajtó egyes munkásai különböző időszakokban különböző pártok hírlapjainak szolgálnak, magábanvéve még okvetlenül kárhoztatandónak és kárhoztathatónak nem tartom. (Zaj és mozgás a bál- és szélső baloldalon.) Ne méltóztassanak türelmetlenkedni. (Halljuk! Halljuk!) Nem tartom kárhoztatandónak azért, mert a dolog természeténél fogva a sajtónak nem minden munkása foglalkozik politikával, és mert ott nem a pártkötelékeket tekinthetjük irányadóknak egyes férfiakra nézve, hanem csakis az eszmék és elvek szolgálatát, és ugyanazt az eszmét, — azt hiszem, e tekintetben a t. képviselő urak kifogást nem fognak emelhetni, — lehet szolgálni különböző pártokon, különböző hírlapokban. E tekintetben tehát általános kárhoztató ítéletet hozni nem szabad. Szem előtt kell tartani, hogy úgy a belföldön, mint a külföldön igyekezni kell, hogy a sajtó lehetőleg tisztán, az erkölcsi követelményeknek megfelelőleg működjék, hogy az erkölcstelenül ne befolyásoltassák. A sajtóra a társadalmi téren való hatást, a társadalmi téren való befolyási semmi életrevaló párttól, semmi életrevaló kormánytól, legkevésbbé Magyarország kormányától megtagadni nem lehet. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Vajay István t. képviselő úr személyes kérdésben kért szót. Vajay István: T. ház! (Halljuk.'Halljuk!) A t. előadó képviselő úr énrólam azt állította, hogy oly nyilatkozatot adtam volna a t. miniszterelnök úr szájába, a melyet nem mondott. Bocsánatot kérek, még az oly beretvaéles elme is botolhat, mint a t. előadó úré. Endrey Gyula.* Majd megbuktat az egyetemen! (Élénk derültség.) Vajay István: Akkor, a midőn a kérvényi vita e házban folyt, és a mikor a proés kontra-argumcutálások módjául az egyes hírlapi nyilatkozatok is e házba bevezettettek, akkor — emlékezem rá határozottan — a t. miniszterelnök úr az ellenzékkel szemben azt kifogásolta, hogy oly, úgynevezett szabadelvűpárti lapokra is rásüti az ellenzék az officziózitás bélyegét, melyek voltaképen nem officziózusak. Én erre közbeszóltam, hogy: »Az ofíicziózitás megbélyegző ?« A kormányelnök úr azt mondta, hogy nem. Ugyancsak egy közbeszólás alakjában azt is kérdeztem a miniszterelnök úrtól, hogy melyik hát az az officziózus lap? A kormányelnök úr a tőle megszokott és dicséretére váló őszinteséggel és nyíltsággal azt mondta: a »Nemzet«. Erre egész határozottan, jól emlékszem; jól emlékszem arra is, hogy az ülés után Visontai Soma t. barátom azt mondta, hogy eddig egy kormányelnök sem vallotta be ilyen őszinteséggel, mint a t. kormányelnök úr, hogy a »Nemzet« officziózus. Kü'önben a t. kormányelnök úr jelen van, ő