Képviselőházi napló, 1892. XV. kötet • 1893. deczember 1–1894. február 6.

Ülésnapok - 1892-265

j gg 265. országos ülés 1893. deczeraber 5.éti, kedden. beszélni, melyek munkára vannak szánva, nem is olyan sok; majd megfizeti a jó nép!« Ez nem elég. A vidéki sajtónak szellemi táplálásán felül gondoskodik a kormány annak anyagi táplálékáról is szubvenczió képében. Ily szubveneziókat nemcsak a politikai lapok kapnak, de olyanok is, a melyek az óvadék terhétől menektílendők, társadalmi, vagy szépirodalmi lapoknak mondják magukat és aztán a hatóságok elnézése mellett nyíltan folytatják az országos politikát. Az ily szubvencziót a lapok rendszerint a főispánok útján kapják, természetesen azért, hogy a közelben is legyen egy hatalmas kéz, a mely a lapok politikai meggyőződését dirigálja. De a szubvenczióból magából megélni nem lehet; a főispánok aztán megszerzik nekik a községi, megyei, bírósági hirdetményeket is. (Úgy van! hal felöl.) Természetes, hogy ezeket a nagy előnyöket meg kel! hálálni, miért is e lapok aztán megütik a kisés nagy dobot, és egymást túlkiabálják az ellenzék legyalázásában, és a kormánypárt és vezérembereinek dicsőítésévé] ráesnek a vidéki ellenzéki férfiakra, hogy azokat lejárassák, lehetetlenekké tegyék. Vannak olyanok, a melyek nem kímélik a magánbecsűletet sem, és behatolnak a. családi pzentélybe, szóval némelyikük oly üzelmeket visz végbe, hogy a jobb érzésnek undorral fordulnak el tőlük. És mindez közpénzen történik. (Úgy van! hál felöl.) Ne tessék azt hinni, hogy abban a véleményben vagyok, hogy a kormány ne rendelkezzék sajtó-orgánumok felett; igenis, rendelkezzék, csakhogy ezeknek érvekkel eszmék és dolgok mellett, nem pedig pártok ellen kell küzdeniök. (Helyeslés hal felöl.) Az is természetes, hogy a kormánypártnak is vannak orgánumai, csak az törvénytelen és helytelen, hogy arra közpénzek használtatnak fel. (Úgy van! ügy van! hál felől.) Itt van a »távirati iroda«; úgy látszik, ez is a kormány szolgálatában áll, mert ennek hírei is rendesen a kormány érdekében tendencziózusak. Hogy mily viszonyban áll a kormány a kőnyomatosokhoz, nem tudom, de úgy hallom, hogy vannak kőnyomatosok, a melyek felveszik ugyan az ellenzék köréből jövő és azt érdeklő közleményeket, de azokat nem keresik, míg nagy buzgalmat fejtenek ki oly hírek megszerzésében, a melyek a kormányt és pártját érdeklik. Pedig nem lehet mondani, hogy a közvéleményt csak az érdekli, hanem érdekli mindkettő. Vannak ismét más kőnyomatú lapok, a melyek az ily híreket fel sem veszik, vagy elferdítve közlik, de roppant buzgalmat fejtenek ki oly közlemények megszerzése körűi, a melyek főispánok utazását, miniszterek látogatását, kormánypárti politikusok beszámoló beszédeit, kormánypártiak bankettjeit illetik. E jelenségek utat) önként támad a gyanú, hogy talán ebben is a kormány keze van. Szóval részben tények bizonyítják, részben jelek mutatják, hogy a kormány, mint polip terjeszti ki a sajtóra száz meg száz karját, és ezzel valóságos »rókafogta csuka, csukafogta róka« viszonyba keveredik; pedig ez nem helyes, mert közpénzeket és más rendeltetéssel bíró pénzeket ily czélra felhasználni törvénytelen dolog. De ezzel a kormány megnehezíti a független sajtó konkurrencziáját is, sőt nagyban előmozdítja a korrupeziót, a mennyiben a kenyérért való küzdelemben számosan fognak akadni, a kik a kormánysegélyéit eladják, bérbeadják meggyőződésüket, hogy kevesebb teherrel és gonddal folytathassák hírlapírói pályájukat. Bizonyára senki sincs, a ki nálamnál nagyobb elismeréssel viseltetnék a sajtó iránt. Ez az új-kor egyik legszebb vívmánya; oly hatalom, a melylyel a szuronyok ezrei sem érnek fel. Vezérszövétneke ez a tudomány- és művelődésnek, és legnagyobb garancziája a közszabadságnak. De csak úgy, ha szabad és független. Ellenben a bérszolgálatot teljesítő sajtó a legnagyobb mérvben képes előmozdítani a közerkölcsiség hanyatlását. (Úgy van! hal felöl.) Minthogy pedig — miként előadni szerencsém volt — úgy látom, bogy a sajtóirodára és a rendelkezési alapra megszavazott összeget részben nem azon czélra fordítják, a mely annak rendeltetése, és ennélfogva nagyon alapos a gyanú, hogy a szóban forgó tételben előirányzott 50.000 frt is egyéb czélokra fog felhasználtatni, azért a tételt úgy a magam, mint azon párt nevében is, a melyhez tartozni szerencsém van, nem szavazom meg. (Helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Elnök: T. ház! Ezen tételnél még többen vannak feliratkozva; ma már tehát nem folytathatjuk a tanácskozást. (Helyeslés.) Ha tehát méltóztatnak hozzájárulni, a költségvetés folytatólagos tárgyalását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzzük ki, (Helyeslés.) melynek napirendjén lesz a pénzügyminiszter költségvetésének tárgyalása is. (Helyeslés jobb felöl.) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt a mai ülés feloszlanék, egy mindnyájunk által ismert körülményre kérjem ki a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Ma 25 éve annak, hogy ő császári és királyi Fensége, József főherczeg, a honvédség főparancsnokává kineveztetett. (Hosszantartó, élénk, általános éljenzés.) Azt gondolom, hogy tekintve azon nagy tiszteletet és szeretetet, a melylyel József főherczeg ő Fensége iránt viseltetünk, (Élénk éljenzés.) indokolt, hogy kérjem a t. házat, méltóztassék hozzájárulni, hogy a ház ezen szerété-